Sükösd Tamás polgármesternek a következő időszakra is vannak tervei, ötletei

Csanádi József doktor, a város 80 esztendős díszpolgára nyáron azt nyilatkozta lapunknak, hogy annak idején Sárbogárdot a fekvése, a Balaton, Pécs és Székesfehérvár közelsége miatt is választotta. No, Sárbogárd valóban mindenhez közel van, vagy éppenséggel picit mindentől messze? 

– Pont ez van. Mindkettő kérdésre az a válasz, hogy: igen. A Balaton, valljuk be, egészen gyenge sofőröknek, közepes minőségű autóval se több 40 percnél. A fővárossal sincs semmi gond, itt van az M6-os és az M7-es. Az M6-oson a forgalom sem túlzottan erős, és a csatlakozása csak 18 kilométerre van tőlünk. Ráadásul, ha 2026-ig valóban elkészül az M8-as Dunaújváros–Sárbogárd szakasza, akkor még közelebb leszünk, ha úgy tetszik, mindenhez. Fehérvár is nagyon közel van, ténylegesen is nagyon közel, nehéz is eldönteni azt, hogy ez a közelség előny vagy sem. Nyilván vannak olyan szolgáltatások, amelyek leginkább ott érhetők el; ennek egyenes következménye, hogy dolgozni is sokan járnak oda. A Hankook a keresztirányú mozgást is elindította; Dunaújváros felé hagyományosan nagyon rossz volt a közlekedésünk. A munkásjáratokkal ez megváltozott; Észak-Tolnából meg innen is sokan mennek abba az irányba dolgozni. Tehát ilyen szempontból talán túl közel van minden, és éppen ez visz bennünket fejlettségi szintben egyre távolabb. Ebbe nem akartunk beletörődni! Azt gondolom, kezdjük ledolgozni a hátrányt. A mi 2010-es ví­ziónknak két nagy része volt. Akkor még a munkanélküliség csökkentése: lehessen itt, helyben dolgozni. Most már nem a munkanélküliség csökkentése, hanem az élhető város a cél, de ugyanezzel, sokaknak legyen lehetősége Sárbogárdon dolgozni. Ugyanakkor mi azt mondtuk, ha az ember 50 évesen belehal abba, hogy éjjel-nappal dolgozik, és a szabadidő minőségi eltöltésére lehetősége sem volt, az nem az az életminőség, amit kínálni akarunk. Kell, hogy itt lehessen sportolni, kulturálódni, minden egyebet csinálni, azt is, hogy az emberek közösséggé szerveződhessenek, vagy – urambocsá! – ebben a XXI. századi információs robbanásban csak beszéljenek egymással… 

Melyek a közelmúlt azon beruházásai, amelyek az élhető város kialakulását segítik? 

– Két út van itt is. Az egyik: a munkalehetőség. Egyszerre csináljuk az inkubátorházat, illetve az ipari parkot; négy üteméből kettő elkészült, a harmadik most indul. Azt gondolom, hogy ez rendben van. Megtörtént a Hősök tere átalakítása. Tényleg egy élhető, átjárható park lett belőle, közösségi tér. Sok év után először meghirdettük idén az adventi forgatagot. Nagyon nagy köszönet illeti Horváth Istvánt, a művelődési ház vezetőjét. Jól vizsgázott a tér. Ez a Zöld város projekt egyik eleme. Mellette az inkább nyáron használt nagy közösségi terünket, az Ifjúsági Parkot is megújítottuk; szabadidős komplexum lett belőle. Állami beruházásban, de épül a rendőrség új épülete is. Az öthektáros, és hát korábban erősen leharcolt állapotú sportpályát az egyesülettel együtt elkezdtük felújítani. Néhány éve elkészült a kerítés, mellette a Nemzeti uszoda programban az uszoda. Tavaly az egészet feltáró út, a Sport utca, és szintén tavaly – az egyesület pályázata nyomán – a nagy műfüves pálya is. 

Jön a multifunkciós csarnok? 

– Így van, a multicsarnokra megvan a kormánydöntés. Le kellett folytatnunk egy feltételes közbeszerzést. A bruttó 2,2 milliárd forint körüli összeg nem számít kiugrónak. Ez is rendben lesz. A Zöld város keretében a régi könyvtárat is elkezdtük átépíteni. Néhány évvel ezelőtt egy elhagyott óvodaépületből csináltunk egy XXI. századi könyvtárat. Különböző szabadidős funkciókat egyesítő központ válik most a régiből. Újabb kori sportok jelenhetnek meg ott; a spinning, a gymstick; csupa angolos hangzású. Volt egy komoly tartozásunk a civil szektor felé: a Sárbogárdi Múzeum Egyesület nagyon régóta működik, a Mészöly-hagyaték kezelésével is foglalkozik. Egyfajta kiállítóhelyet hozunk létre számukra ugyanebben az épületben. 

Hogyan tovább hosszabb távon, a következő 10 évben? 

– Pici lépésekben kell gondolkodni, és mindegyik hozza magával a többit. Meg kellene tudnunk oldani például a következőt: Sárbogárd „63-as centrikus”, ez az egyik oldalon nagyon jó, mert van egy utunk, amivel tényleg könnyen el lehet jutni mindenhova, de ha van egy koccanásos baleset rajta, gyakorlatilag végünk van. Egy zebra fölfestésnél a sor elér Rétszilasig. Szükség van hálózatos közlekedésre alkalmas alternatív utcákra. Ebben is elég sokat léptünk előre: Alsótöbörzsökön tulajdonképpen ki lehet kerülni, tehermentesíteni lehet a 63-ast. A Szent István út állami szakaszait végre megkaptuk, felújítottuk. Annak folytatását, a Tinódi utcát is szeretnénk felújítani. Az Árpád utcát, amelyen az uszoda is van, szeretnénk járdával együtt megcsinálni, hogy el lehessen osztani a forgalmat. Nagyon szeretnénk a gimnáziumból és a környékéből csinálni egy klasszikus campust! Létrehozni adott esetben pedagóguslakásokat, egy új tornatermet. Ezek olyan dolgok, amivel, azt gondolom, el lehetne itt lenni még egy darabig, és mind olyanok, amelyek képesek előrébb vinni a várost. 

Beszéljünk még az M81-esről! Sárbogárdot nem fogja elkerülni? Mit okozhat ez? 

– Önmagában ez bajt; meg kell találni a megoldást. Az M81, ami a 81-es és a 63-as négysávosítása lesz, 2026-ig van beütemezve. Ennek az egyik oldala nagyon jó: eljön idáig. Ez tényleg tökéletes, de elkerülhetetlen lesz az elkerülő út. Mi ezt jeleztük is. Nincs benne a tervezők feladatában, de minisztériumközi egyeztetéseken elhangzott, hogy koncepciós szinten föl kell írni a sárbogárdi elkerülőt. Látni kell, balatoni átmenő forgalmasok vagyunk onnantól kezdve, amikor az M7-es eléri – ahogy a megyei főkapitány szokott fogalmazni – az áteresztőképessége határát, tehát mondjuk úgy május 22-e magasságában… A különböző alternatív utakon nagyon sokan mennek innen Enying felé. Ezt nekünk kell tudni kezelni. Ennek megfelelően lesz meg a Vasút utca felújítása is – ami pont ennek az egyik szakasza – az idén.