Más módon, de továbbra is a térség lakosságáért dolgozna képviselőként Mészáros Lajos

Leginkább szakemberként ismert a térségben élők körében, de mit mondana el magáról, ami alapján jobban megismerhetik a választók? Hogyan telnek a mindennapjai? Nem kórházigazgatóként, nem képviselő-jelöltként, hanem elsősorban magánemberként.

– Tősgyökeres dunaújvárosi vagyok, pontosabban akkor még Sztálinvárosnak hívták. Itt töltöttem gyermekéveimet, a kamaszkoromat, egészen a középiskolai tanulmányaim befejezéséig. Ezt követően az egyetemi évek idejére Budapestre mentem, ahol a Semmelweis Egyetemen végeztem orvosi tanulmányaimat, és amikor azt befejeztem, visszatértem szülővárosomba. Jelenleg a mindennapjaim nagy részét a kórházi teendők és feladatok ellátása teszi ki, ugyanakkor nagyon fontos számomra a minőségi kikapcsolódás is, ami segít a feltöltődésben. E tekintetben nagyon sokrétű skálán mozgok, de ha egy szóval kellene jellemeznem a kedvelt szabadidős tevékenységeimet, akkor talán az az aktivitás lehetne. Nem tudok kiemelni egyet, nagyon szeretem a túrázást és a vízisportokat, az utóbbi időben például megkedveltem az úgynevezett Stand Up Paddle, vagyis a SUP deszkázást, amin állva kell evezni. Ezt előszeretettel gyakorlom a ráckevei Kis-Dunán. Ezek mellett viszont szeretem a kerékpározást is, van egy elektromos rásegítéssel működő biciklim, amivel elég hosszú távokat tudok megtenni. Aztán nemrégiben úgy döntöttem, megszerzem a motorozáshoz szükséges jogosítványt, ami sikerült is, és ha az időjárás és az időm is engedi, előszeretettel motorozom, mivel nagyon megszerettem azt a szabadságérzést, amit nyújt. 

Hogyan és mikor lépett az orvosi pályára, és hogyan haladt ezen az úton?

– Az egészségügy már fiatal korom óta érdekelt, és mondhatni korán része is lett az életemnek. Az egyetem elvégzése előtt egy évet dolgoztam mentőként a dunaújvárosi mentőállomáson. Ahogy már említettem, miután 1985-ben végeztem egyetemi tanulmányaimmal, visszajöttem Dunaújvárosba, és a kórházban kezdtem dolgozni, ahol 1989-től már urológusként praktizáltam. Az egészségügyben arra az időszakra tehetőek az informatika felé tett kezdeti lépések, ami a dokumentáció efféle rögzítésére irányult elsősorban. Engem nagyon érdekelt az informatika, ezért ebben a kérdésben is feladatot vállaltam a kórházban, és az első számítógépes dokumentációknak aktív segítője voltam. Később jött a teljesítményfinanszírozás, ami magával vonta, hogy a kódolás elég fontos szerepet kapott a kórház bevételei szempontjából. 1998-ban kaptam meg a főorvosi kinevezésemet mint kódolási főorvos, emellett természetesen szakorvosként is tovább dolgoztam, de akkoriban az egészségügyi rendszer teljesítményfinanszírozásába elég mélyen beleástam magam. Aztán a 2000-es évek vége felé, ezt az utat folytatva, a kórház stratégiai igazgatója lettem, és 2010-től kezdve dolgozom főigazgatóként. 

Jelentős szakmai út áll ön mögött. Ennek fényében mégis miért döntött a politikai szerepvállalás mellett?

– Helyi sajátosság, hogy Dunaújvárosban az elmúlt választások során az ellenzék és azon belül is a Jobbik nyert. Amikor arról volt szó, hogy elvállalom-e a képviselő-jelöltséget, akkor megmondom őszintén, örültem a lehetőségnek. Bíztam és most is bízom abban, hogy én lehetek az, aki bizonyítani tudja, hogy ebben a térségben is tud kormánypárti képviselő nyerni. Azokkal együtt, akik jelöltek, de én magam is esélyt láttam és látok arra, hogy ez a személyem révén sikeres lehet. Mivel szeretek segíteni, és azt gondolom, hogy a régiónak nagyon nagy érdeke, hogy kormánypárti képviselője legyen, szívesen vállaltam el a feladatot. 

Nem tart attól, hogy egy sikeres választást követően el kell hagynia a hivatását, és adott esetben később sem tud visszatérni ahhoz?

– Azt gondolom, hogy kormánypárti képviselőként sokkal nagyobb hasznára lehetek a területnek. Természetesen a kórházat sem felejteném el, hiszen életem meghatározó helyszíneként, részeként nagyon fontos számomra. Bár igazgatóként nem tevékenykedhetnék tovább, mivel az a képviselői munkakörrel összeférhetetlen, de egyértelmű, hogy nagy erővel dolgoznék az intézmény támogatásán is. Azt gondolom, hogy képviselőként sokkal jobban tudnám segíteni a kórház működését és fejlesztését is, mint igazgatóként. Összességében inkább többletlehetőséget látok ebben a dologban, mint visszalépést. 

Természetesen már a kórházi dolgozók is tudják, hogy országgyűlésiképviselő-jelöltként indul a választáson. Mit szóltak a döntéshez a kollégái?

– Azt tapasztalom, hogy vegyesek az érzelmek. Sokan számba vették már, és feltették a kérdést: mi lesz, ha elmegyek. Erre megnyugtató választ tudok adni, hiszen van egy ragyogó helyettesem Jobbágy Lajos főorvos úr személyében, aki jelenleg a kórház orvos igazgatója. Abban az esetben, ha nekem sikerülne a győzelem, akkor terveim szerint ő venné át a főigazgatói munkakört. Nyilvánvalóan erről nem én döntök, nem én vagyok a munkáltató, de az biztos, hogy én őt fogom javasolni. Meggyőződésem, hogy ha mindez így alakul, a kórház akkor is nagyon jó kezekben lesz.

A fontos döntésekben mindig nagy szerepe van a családnak. Az ön családja hogy áll a politikai szerepvállalásának kérdéséhez?

– Hasonlóan a kollégáimhoz, a családtagjaim is vegyes érzelmekkel fogadták ezt a döntést, ugyanakkor maximális biztatást kapok részükről, és mindannyian bíznak a sikeremben. A párom az élet minden területén támogat, és ez így van a képviselő-jelöltséggel kapcsolatban is.

Az orvosi lét és hivatás nagyon sok más mellett többek között folyamatos emberi kapcsolatokról és rendszeres kommunikációról is szól. Mit gondol, az ezen a területen sok év alatt megszerzett tapasztalatot, tudást képviselőként is hasznosítani tudná? 

– Igen, ezen a téren eléggé edzett vagyok, mert rengeteg kommunikációval, konfliktuskezeléssel és kompromisszummal jár az, hogy az ember egy ekkora szervezetet vezet, mint a kórház, ahol 1000 munkavállalóról beszélük. Amellett, hogy az intézményen belül is rengeteg a kommunikációs feladat, a kórház külső kapcsolatait is el kell látni. Kezelni kell az üzleti partnereket, a beszállítókat, tartani kell a kapcsolatot a társkórházak vezetőivel, a hatóságokkal. Tehát összességében számtalan kommunikációs interakcióban edződik meg ilyenkor az ember, ennek során pedig olyan készségekre tesz szert, ami képviselőként is nagyon hasznos lehet.

Milyen tervekkel készül, mire számíthatnak a térségben élők, ha ön sikerrel zárja a választást?

– Ha sikerül megtörni azt a rossz trendet, ami Dunaújvárosban az utolsó néhány választáson mutatkozott, akkor azt mondhatom, hogy a régiót kormánypárti képviselőként sokkal sikeresebben tudnám képviselni. Így újra elindulnának azok a fejlesztések és beruházások, amik korábban megtorpantak, sőt újak kezdődnének, és a térség fejlesztésére újabb források kerülhetnének bevonásra. Azt gondolom, hogy ez a régió összességében sokkal sikeresebb lenne. Ugyanakkor a helyi fejlesztések és beruházások mellett az, hogy a térségben kormánypárti képviselő látná el ezt a feladatot, előnyös lenne abból a szempontból is, hogy ez a választókerület is hozzájárulna ahhoz, hogy a polgári kormány továbbra is tudjon működni. Továbbra is azokat az elveket tudja képviselni a nemzet védelmében, amit eddig, mint számos pozitív elv mellett a családok és a gyermekek védelme, valamint a munkaalapú gazdaság preferálása. Ehhez járulhat hozzá Dunaújváros és térsége is.