Az én kedves kis falum - Zámoly

Zámoly területén összesen 24 archeológiai lelőhelyet azonosítottak a régészek, amelyek tizenegy őskori és hét római kori település nyomait őrzik. A honfoglalás után, a korai oklevelek tanúsága szerint Zámoly mai területén legalább három kisebb település létezett: Kerekszenttamás, Kér és Zámoly. Utóbbi említése Orseolo Péter király 1046-os megvakíttatásának elbeszélésében, a Képes Krónikában is szerepel. Pétert első sikertelen országlása után visszahívták Fehérvárra. Útban a város felé hírét vette, hogy el akarják fogni, ezért Zámolyon egy udvarházba húzódott be, ahol három napig tartotta magát. Végül elfogták és megvakították. Néhány nap múlva el is hunyt. A falu híres szülötte, Csanádi Imre költő Zámoly fölött című verse prózai bevezetőjében így ír: „A falumbeli temető dombján ősi kőfal meredez, templom romja. Azt tartják, itt vakították meg Péter királyt. Egy kései okoskodás szerint így vonták felelősségre: »Számolj, Péter, bűneidért!« Ebből a számolj-ból eredeztetnék hát a falu nevét.”

Hogy így van-e, nem tudni biztosan. Tény azonban, hogy ezt a templomromot választották olvasóink Zámoly legjellegzetesebb épített örökségének. Egyes feljegyzések szerint Aba Sámuel emeltette, mások úgy vélik, csak a 12. században épült. A Szent István Király Múzeum munkatársai inkább utóbbit tartják valószínűnek. A templom a török hódoltság idején sem pusztult el, sőt miséztek is benne. Romlása vélhetően a 18. század elején indult meg, majd a falu két templomának megépülése vetett végleg véget a használatának. Az 1991-ben végzett szondázó ásatás során kiderült, a templom alapfalai alatt sírok találhatók. Ekkor született az a feltételezés is, mely szerint a templom egy római kori sírra épült. A romot a zámolyi úton autózók elől sűrű bozótos takarja.

A községet nem kímélte a történelem. Először a török dúlás, aztán a 15 éves háború követelte meg a magáét, majd a Rákóczi-szabadságharc következett, amelyben Zámoly a kuruc sereg egyik támaszpontja volt a közeli, labanc-Fehérvár elleni küzdelemben. 1710–11-ben aztán a pestis szedte áldozatait. És hiába ugrunk nagyot az időben, a szenvedés később sem szűnt, a második világháborúban szinte teljesen megsemmisült a település. Az évszázadok alatt összeszedett hátrányt a háború utáni kommunista, majd szocialista időkben sem tudta ledolgozni a település, ahol a vezetékes vízhálózatot, a gázt és a telefont is csak a rendszerválást követően építették ki. A 2000-es években a helyi cigányok miatt híresült el a falu, ám mára ez is múltidővé vált. Az utóbbi időben minden téren sokat fejlődött a község, így most már azzal is foglalkozhat, hogy megmaradt értékeit karbantartsa, felújítsa. Szerencsére van mit!

A település egyik legrégebbi épületében, az 1806-ban emelt Magtárban hadtörténeti gyűjtemény látható. Dolgoznak azon is, hogy méltó emléket állítsanak a Zámolyon született két híres költőnek, Csoóri Sándornak és Csanádi Imrének, de új emlékműveket is emeltek, ilyen például a Trianon-kereszt vagy a katolikus templom mellett a millenniumi országalma. A temetőben a templomrom mellett érdemes felkeresni a régi urak, a Lambergek és a háborúban elesett búcsi leventék síremlékét is. Sokan ismerik a zámolyi sört, a horgászok pedig a zámolyi víztározót, és néhány éve egy helyi fiatalembernek köszönhetően a madárkedvelők is találhatnak érdekességeket a Madárkertben. 

A szülőföld és a haza szeretetét testesíti meg

Lapunk ezúttal is megkért három embert arra, mondja el, miért szeret ebben a faluban élni.

Török Rózsa gyerekkorában is szerette a család közeli hegyen lévő szőlőjéből szemlélni a falut, ahonnan testvérével beazonosították az egyes házakat, utcákat. Mára olyan sokat nőtt a község, hogy alig lehet ugyanonnan szemmel befogni. Azt mondja, mindig is szerette a Bakony nyúlványai, valamint a Vértes és a Velencei-hegység vonulatai között – ahogy a régiek mondták – lapon fekvő falut, ami számára szűkebb értelemben a szülőföldet, tágabb értelemben a hazaszeretetet testesíti meg.

Bácskainé Csizmadia Nóra büszke arra, hogy tősgyökeres zámolyi család sarja. Nem véletlen, hogy szintén zámolyi kötődésű férjével a faluban alapítottak családot. Gyermekeikkel a nagyszülői házban élnek, ő pedig katolikus hitoktatóként a helyi iskolában tanít. Rendszeresen részt vesznek az egyre bővülő számú gyermekprogramokon, egyházi és más rendezvényeken és évente többször is elmennek a helyi Madárkertbe, ami szerinte remek program kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Tárnok Ákos, a Kákics zenekar vezetője 21 éve él Zámolyon. Örömmel beszélt arról, hogy az utóbbi időben megmozdult valami a faluban, és épülőben van egy olyan közösség is, amelynek igénye van a kulturális programokra, amelyekbe rendszeresen be is kapcsolódnak. Példaként említette az adventi időszakból a katolikus és a református gyerekek betlehemezését, amit jó szívvel fogadtak a községben. Úgy véli, fontos, hogy egy falunak legyen közössége.