Helyzetértékelő beszélgetés Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével

Az orosz–ukrán háborúnak ki vagy kik lesznek a legnagyobb vesztesei? 

– Amellett, hogy – mint a háborúkban általában – ártatlan emberek élete veszik el vagy megy tönkre, azért is tragikus ez a konfliktus, mert két testvérnép csap össze, és azért is, mert ennek a háborúnak csak vesztesei lesznek. A legtöbbet az ukránok veszítik, és azt se felejtsük el, hogy Kárpátalján több mint 150 ezer magyar él. De veszít Oroszország is, hiszen olyan szankciókkal szembesül, amelyek biztosan nem válnak az orosz gazdaság és az orosz emberek életszínvonalának a javára. Vesztese a krízisnek Európa, főleg Közép-Európa, hiszen a szomszédban zajló konfliktus – ha a háború esetleg véget is ér – nem fog megszűnni belátható időn belül. Ez pedig azt is jelenti, hogy Európa és Oroszország között a bizalom­építést olyan mélypontról kell majd egyszer újrakezdeni, amelyet a történelemben már régen tapasztaltunk, ez az európai gazdasági és biztonsági érdekek szempontjából drámai fejlemény. 

Térjünk rá a magyar belpolitikára! Vett már pezsgőt? 

– Miért is? 

A közvélemény-kutatások alapján vezet a Fidesz–KDNP. 

– Isten őrizz, hogy elbízzuk magunkat! 2002-ben is voltak, akik úgy látták, hogy a Ron Werber nevéhez köthető baloldali rágalomhadjárattal, mocskolódással – és a baloldali ígéretekkel – szemben az elért eredmények, amelyeket sok esetben még az ellenfeleink is elismertek, elegendőek a győzelemhez. Így történhetett, hogy a választóurnáknál csak sokan voltunk, de nem elegen. Ezt a hibát soha többé nem szabad elkövetnünk. 

Hogy értékeli az elmúlt négy év parlamenti és kormányzati munkáját? 

– A parlamenti munka mindig alátámasztja a kormányzat működését, illetve felhatalmazást ad a költségvetési törvény elfogadásával, ami az adókból befolyt források rendelkezésre bocsátásán keresztül meghatározza a kormány szakpolitikáinak irányát és mozgásterét. Azt gondolom, hogy az elmúlt négy évben elért eredményeinkre büszkék lehetünk: nincs olyan terület, ágazat – a közbiztonságtól az egészségügyön át a foglalkoztatásig –, ahol legalább részsikereket ne tudnánk felsorolni, felmutatni. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy mindig vannak újabb és újabb kihívások, amelyeket meg kell válaszolni, és van jogos igényekből fakadó elégedetlenség is, amit majd a következő időszakban kell orvosolni. 

Mire gondol? 

- Az elmúlt esztendők tetszetős gazdasági növekedése – tavaly 7,1 százalék volt – nagyobb mértékű béremelésekhez vezetett. Bizonyos szakmákban, hivatásokban a béremelkedés üteme azonban elmarad a munkaerőpiac egészére jellemző dinamikus növekedéstől. 

Most a pedagógusokra gondol? 

– Igen, meg a rendvédelmisekre. De ne felejtsük, annak idején velük kezdtük a bérrendezést és az életpályamodell bevezetését, most újra soron kell lenniük, miközben nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiknek hagyományosan nem túl erős az érdekérvényesítési képességük. 

Mit gondol az ellenzék parlamenti munkájáról? 

– Mivel ilyen nincs, nem tudom értékelni. Az nem munka, hogy bejárnak hőzöngeni, mint egy kocsmába. 

Ön azért szórja a büntetéseket... 

– Sajnos – bizonyos szélsőséges, erőszakos helyzeteket kivéve – kipenderíteni nem tudom őket – amit egy kocsmáros megtehet az ittas és kötekedő hajlamú vendégekkel –, legfeljebb pénzbüntetéssel tudom sújtani azokat, akik durván megsértik a házszabályt. 

Ennek ellenére vulgáris transzparenseket mutogatnak, krumpliszsákot lóbálnak. Hol a határ, mi a visszatartó erő? 

– A szavazóktól nem erre kaptak mandátumot. Hiszek benne, hogy az emberek döntő többsége ezt nem díjazza. 

A baloldal morális mélyrepülésének fő oka, hogy Gyurcsány Ferenc a vezetője

Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje Márki-Zay Péter, miközben önök folyamatosan azt mondják, hogy az ellenzék valódi vezére Gyurcsány Ferenc. Akkor most ki a főnök? 

– Gyurcsány Ferencnek a 2006-os eseményekért, a szemkilövetésekért és azért, mert hazudtak „reggel, éjjel meg este!” – például Brüsszel felé valótlan gazdasági adatokat közöltek –, már rég bocsánatot kellett volna kérnie a magyar néptől, benne kiemelten a saját szavazóitól és párttársaitól. Utóbbiaktól azért is, mert tönkretette a baloldalt. Annak, hogy a baloldal ilyen morális mélyrepülésben van, az a fő oka, hogy egy ilyen ember a vezetője. Márki-Zay Péter pedig nagy lelkesedéssel ígéri az embereknek azt a jövőt, ami kísértetiesen hasonlít a Gyurcsány–Bajnai-kormányok által fémjelzett múltra, amiből a magyaroknak egyszer és mindenkorra elegük lett. Teljesen egyértelmű, hogy ő Gyurcsány „trójai falova”. Egy esetleges kormányváltás esetén nem Márki-Zay Péternek hívnák a kormányfőt, vagy ha mégis, akkor rövid pórázon lenne tartva, s kétség nem fér hozzá, hogy az emberek érdekeit figyelmen kívül hagyó és az ország szuverenitását aláásó erőszakos és megszorító gyurcsányi politika térne vissza. 

Jakab Péter, a Jobbik elnöke egy 2020-as, korábban kiszivárgott hangfelvételen azt mondta, hogy „piszok nehéz volt leülni azokkal egy asztalhoz tárgyalni, akik ellen egyébként létrejöttünk, mert a Jobbik tolvajok ellen jött létre, valljuk be”. Gyurcsány Ferenc pedig 2012-ben még azt írta, hogy eljött az ideje a Jobbik betiltásának. A Jobbik 180 fokos fordulatát és a két párt összeborulását hogyan értékeli, illetve ön szerint a szavazók hogyan fogják értékelni? 

– Az ön által is említett köpönyegfordítást, hogy egy antiszemita és cigánygyűlölő pártból hogyan lettek a baloldal szövetségesei, azt egy jobbikos képviselő azzal próbálta megmagyarázni, hogy korábban ők a parlamentbe jutás céljából, a radikális szavazók voksainak megszerzéséért voltak csak szélsőségesek, de – ahogyan fogalmaztak – „amit akkor mondtunk, az nem volt igaz”. E kijelentés is rávilágít, hogy a Jobbik fiatal képviselőinél – tisztelet a kivételnek, akiket viszont már kizártak vagy kiléptek közülük – cinikusabb emberek még nem nagyon ültek a parlamentben a rendszerváltozás óta. Vona Gábor korábbi elnök – ahogy ő fogalmazott – eladta a párt lelkét, Jakab Péter pedig „kilóra” eladta magát a pártot, Gyurcsány Ferencnek. Ő pedig az országot, többször is. 

Azt minek tudja be, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk Mozgalom egyre népszerűbb? 

– Elsősorban a baloldal kiábrándult szavazóinak köszönhetik, annak az egyenes következménye, amit az ellenzék és annak újsütetű kapitánya, Márki-Zay Péter művelt. Nem adjuk fel a reményt, hogy ők is belátják: számukra is csak a Fidesz és a KDNP nyújthatja a biztonságos jövő reményét. 

Ha mérlegre teszi a balliberális oldal és a Fidesz-KDNP kormányzását, akkor az önkormányzatok esetében milyen különbségeket lát? 

– Hatalmasat! A szocialisták kormányzása nem csupán 1,3 millió családot, hanem az önkormányzatokat is adósságcsapdába vitte, és az Orbán-kormány vállalta át ezt a terhet a helyhatóságoktól több mint 1300 milliárd forint értékben. De említhetem a legutóbbi önkormányzati választások óta eltelt időszakot is: nem tudok egyetlen olyan ellenzéki vezetésű helyhatóságot sem mondani, ahol a baloldali polgármesterek és csapatuk röpke egy év alatt ne élték volna fel a fideszes vezetés alatt felhalmozott tartalékokat, és újabb esztendőre ne adósították volna el ismét a településüket. Tehát amit nagyban műveltek 2010 előtt kormányon, azt folytatják kicsiben 2019 után, és ne legyen kétségünk afelől, ha ők győznének április 3-án, egy év alatt lezüllesztenék az országot! 

A vidéki emberek mivel szembesülhettek: a város és a vidék között az infrastrukturális fejlettségi különbséget sikerült csökkenteni? 

– A mezőgazdaságot sikeresen megerősítettük a számos kihívás – az orosz piacok embargó miatti elvesztése, az aszály, a jégkár, a sertéspestis, és sorolhatnám – ellenére. Nem is beszélve az EU-ról, hiszen Brüsszel zöldnek nevezett politikája felér a sztálini kuláktalanítási programmal. Ezek ellenére erejében, produktumában, jövedelmezőségében dinamikusan fejlődött a magyar mezőgazdaság. Szintén a vidéki lehetőségeket növelik a turisztikai támogatások. A falvak, városok infrastrukturális fejlesztése pedig magas fokozatba kapcsolt, aminek egyik fő eleme a Magyar falu program, de ide sorolom a falusi CSOK-ot és a közútfejlesztési beruházásokat is. Ezek eredményeképpen kezd csökkenni a városi és a vidéki élet közti különbség, a vidéki élet ismét kezd vonzó lenni: már ezerkétszáz olyan település van, ahol az elmúlt három évben megállt a lakosság számának csökkenése. 

Gyakran halljuk a baloldali politikusoktól: nagy a szegénység, sokan tengődnek mélyszegénységben. Hogy látja? 

– A kormány a mindenki számára elérhető biztonságos megélhetés feltételeinek megteremtésén dolgozik. Feladat van még, de a megkezdett munka eredményességét bizonyítja, hogy – az Európai Unió statisztikai hivatalának adatai szerint – míg 2010-ben hazánkban a mélyszegénységben élők aránya 23,4 százalék volt – az egyik legrosszabb adat az unióban –, tavaly ez a mutató 8,7 százalékra csökkent, amivel hazánk már a legjobb tíz ország közé került. 

A cigányság mennyire nyertese a kormány politikájának? 

– Az egyik legnagyobb nyertese a Fidesz kormányzásának, de ezt nem lehet elválasztva kezelni a többségi társadalomtól, hiszen a cigányság felemelésével a többségi társadalom is nyer. Azoknak a konfliktusoknak a száma, amelyek az együttélést korábban jellemezték, mára jelentősen lecsökkent. 

Mitől? 

– Nem utolsósorban a közmunkaprogram eredményeképpen. Olyan halmozottan hátrányos helyzetű emberek jutottak lehetőséghez, akik korábban segélyeken tengették az életüket, vagy bűnözésre adták a fejüket. Örömteli, hogy a közmunkások egy jelentős része már a munkaerőpiacon talált és talál munkát. 

A magyar baloldal és Brüsszel éveken át folyamatosan ostorozta a közmunkaprogramot. 

 – Ez is mutatja a brüsszeli adminisztráció teljes alkalmatlanságát. Az Európai Bizottság országjelentésében éveken át szerepelt, hogy ezt a programot meg kell szüntetni, a segélyeket kell megemelni. Vagyis a magyar baloldal követelései visszhangzottak. De az eredmények és az élet minket igazoltak. 

Brüsszel számos más területen is kritizálja a kormányt. Miért? 

– Mert az eredményeinket – amelyeket ők is látnak – olyan korábban nem alkalmazott eszközökkel értük el, amelyek egyes nyugati cégeknek hatalmas veszteséget okoztak. Ők azt szokták meg a baloldali kormányok alatt, hogy itt minden ellenőrzés nélkül extra­profitot szivattyúzhatnak ki. A baloldali kormányok – némi „sikerdíjért”, mint például a MÁV nyereséges teherfuvarozási ágazatának eladásánál – a külföldiek minden igényét nagy nyelvcsapásokkal teljesítették, úgy mint az ötvenes években az elvtársak a szovjet „tanácsadók” óhajait. Stratégiai cégeket vertek dobra, fillérekért kótyavetyéltek el, például az energetikai szektorban, amelyeket aztán az Orbán-kormány vásárolt vissza nemzetgazdasági súlyuk miatt. De a stratégiai vagyon visszavásárlása megtörtént a pénzintézeti, a távközlési, az ipari szektorban, illetve a közműcégek körében is. 2010-ben 11 650 milliárd forint volt az állami vagyon értéke, míg 2020-ra 19 401 milliárd forintra, azaz 67 százalékkal növekedett. De azt is stratégiai jelentőségűnek és biztatónak tartom, hogy a magyar kormány, vagy magyar cégek más államokban fektetnek be. 

Mit gondol az Európai Bíróság jogállamisági perben hozott minapi döntéséről? 

– Minden határon túlmegy, és az Európai Unió jövőjét tekintve aggasztó, hogy az Európai Unió Bírósága politikai szereplővé vált a Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatos legutóbbi ítéletének meghozatalával. A Bizottság teljesen jogtalanul „einstandolta” a helyreállítási alap kapcsán közösen felvett hitel nekünk járó részét. Ez olyan, mintha egy társasház hitelt venne fel fűtési rendszere korszerűsítésére, de az egyik lakást ebből kihagynák, mert a tulajdonosa összeveszett a közös képviselővel, a törlesztőrészletekért viszont neki is helyt kellene állnia. Ez nem más, mint egy diktatórikus, hatalmi visszaélés – nevezzük néven: közönséges rablás –, aminek az az oka, hogy nem engedjük be az LMBTQ-őrület képviselőit az óvodákba, iskolákba, hogy szexuálisan „érzékenyítsék” a gyermekeinket. 18 év felett mindenki azt kezd a magánéletével, amit akar, de a 18 év alatti gyermekek nevelése, felvilágosítása a szülők joga és kötelessége. Ezért is fontos, hogy a népszavazáson voksainkkal mondjunk nemet a gyermekeink, unokáink lelki-szellemi megrontására irányuló kísérletekre. 

Végezetül: a választási kampány ráfordult a célegyenesre. Mire számít a baloldaltól? 

 – Semmi jóra. Látjuk, hogy a nyugat-európai baloldal, egyes államok kormánytagjai ellenségként bélyegzik meg a magyar és a lengyel nemzeti kormányt, és ebből nem is csinálnak titkot. Akik az európai parlamentben ágálnak ellenünk, azok jelentős részének neve Soros György – nyilvánosságra került – zsoldos-listáján szerepel. Az ő véleményüket ezért nem kell komolyan venni. A magyar baloldal vezetése pedig mindenre képes, pont úgy, ahogy a Tanácsköztársaság, 1956 vagy 2006 idején. Nem zárható ki egy kis „internacionalista segítségnyújtás” sem külföldi titkosszolgálatok vagy az információs hálózatokat uraló egyes cégek részéről. De a választás mindenképpen a magyar emberek kezében lesz! A választás tétje, hogy az elmúlt évtizedben a magyar emberek munkája révén elért eredményekre támaszkodva tovább tud fejlődni az ország, vagy visszatér a külső erőket gátlástalanul kiszolgáló, a magyar nép érdekeit figyelmen kívül hagyó, az embereket megnyomorító baloldali vezetés.