A jó iskola össznemzeti érdek - Idén 25 éves a bicskei Szent László Általános Iskola

Mondhatjuk, hogy Bicskén ellenszélben kezdte meg a működését az iskola annak idején?

– Valóban mostoha körülmények között kezdtünk dolgozni. Az első tanév előtt, amikor már túl voltunk az induló első osztályosainknál a családlátogatásokon, még augusztusban is azt a hírt terjesztették a városban, hogy nem indul el az egyházi iskola, mert nincsenek pedagógusai, sem beiratkozott diákjai. Az első tanévben egyetlen tanterem állt a rendelkezésünkre, és a felmenő rendszerben évről évre szaporodó osztályoknak jó ideig osztozkodnia kellett még bizonyos tereken az önkormányzat fenntartásában lé­vő általános iskolával, illetve több helyszínen folyt az oktatás. A pedagóguskar is az évek alatt formálódott. Az első igazgatónk Földesi Ferenc volt.

Mára azonban egyértelművé vált, hogy van létjogosultsága Bicskén egy egyházi iskolának.

– Huszonnégy fővel indultunk, ma már 235 diákunk van. Minden évben másfélszeres a túljelentkezés hozzánk, nem is tudunk mindenkit fel­venni, és nemcsak a városból, de a környékből is járnak hozzánk. Bicskén is el- és befogadtak minket. Mondhatjuk, hogy az a célunk, hogy részese legyünk a helyi oktatáspolitikának, megvalósult. Hosszú út vezetett idáig, de mára bizonyítottunk. Sikereinket, eredményeinket az évek folyamán végzett nagyon erős fizikai, szellemi és lelki építkezésnek köszönhetjük. Egy darabig minden évben felröppent a hír, hogy megszűnik az iskola, de aztán ahogy megtaláltuk az arculatunkat, egyre elfogadottabbak lettünk. A hitre nevelés a pedagógiai programunk része, az arculatunk alapja – ebből a szempontból az iskola missziós területnek tekinthető –, de meg kellett határoznunk, hogy mellette mit tudunk még nyújtani. Az iskola elfogadottságához nagyban hozzájárult az a kitartás, kreativitás és attitűd, ami pedagógusainkat jellemzi. Egy idő után pedig megjöttek a tanulmányi sikerek is, amik szintén növelték az iskola népszerűségét. Azt mondhatom, a Szent László ma Bicskének, a kistérségnek és az egyházmegyének is az egyik színvonalas, biztos lábakon álló, még szebb jövő elé néző nevelési-oktatási intézménye.

Mi az, amit a hitre nevelésen felül fontosnak tartanak még?

– Mi úgy mondjuk, nem gyermek-, hanem értékközpontú iskola vagyunk, vagyis az értékeken keresztül érjük el a gyermekeket, és így válnak a gyerekek számunkra is fontossá. Valljuk, hogy a hit, a tudás és az ismeret nagyon fontos, de iskolánkban teljes emberek nevelésére törekszünk, ezért minden tantárgyra ugyanolyan hangsúlyt fektetünk. Célunk, hogy megtaláljuk minden gyermekben azt a képességet, tehetséget, ami benne megvan. Ugyanakkor nem vagyunk elitiskola, vannak sajátos nevelési igényű, illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő diákjaink is.

Ma már az oktatás is több mint kétezer négyzetméteren, jórészt újonnan épült iskolában folyik.

– Az épület az újraindítás óta több ütemben alakult át, bővült, s ma már a jól felszerelt iskolák közé tartozik, amely fenntartónk, a székesfehérvári püspökség jóvoltából, pályázati erőforrásokból és szülői alapítványi támogatásból több kisebb lépésben gyarapodott, illetve újult meg. Ebédlőt, tanári szobát, osztálytermet, mosdókat alakítottunk ki, van könyvtárunk, informatika szak­tantermünk, és minden igényt kielégítő tornateremmel is bővültünk, aminek az emeletén szaktanterem és foglalkoztatók lettek kialakítva. Valljuk, hogy a kultúra, ezen belül a nevelés-oktatás nemzeti létünk, fennmaradásunk egyik tartópillére. Jó iskolák létesítése össznemzeti érdek.