A Ráckeresztúri Mosoly Óvoda évek óta kiemelt figyelemmel kíséri a húsvéti ünnepkört

A ráckeresztúri óvoda szívügyének tekinti a települési értéktárban is szereplő húsvéti népszokás, a sibálás és sibafonás hagyományának átörökítését. Ezúttal Herkli Istvánné Marika tartott bemutatót, aki fűzfavessző helyett papírból fonta a sibát. A locsolkodás és sibálás szokását Fux István iskolaigazgató és Gáborné Kutasi Katalin óvodavezető mutatta be, hogy a gyerekek és felnőttek a gyakorlatban is lássák, miről van szó. Hajdan – és sokan most is – a fiúk, férfiak húsvéthétfőn locsolni és persze sibálni indultak, akár egyedül, akár a barátokkal együtt végigjárták a rokonokat és az általuk ismert lányos házakat. Ahol beengedték őket, a jól ismert locsolóversek és a locsolkodás után, mintegy ráadásként hozzákezdtek a sibáló vershez és a sibáláshoz is. 
„Sibi ribi, macska ribi, / tetves ne légy, bolhás ne légy, / jó friss légy, / fazekakba, tányérokba kárt ne tégy!” – szavalták lelkesen, tán a vers értelmét sem tudva. Arra figyeltek, hogy lassan mondják, és minden szótagnál gondosan rásuhintsanak a sibával a lányra vagy asszonyra. 
Az óvodában a húsvétváró napon népi fajátékokkal is megismerkedhettek az érdeklődők, lovagolhattak hordón vagy csibén, úsztathattak kacsát, ültethettek sárgarépát. A százhalombattai Forrás néptáncegyüttes tagjai mezőföldi táncokat mutattak be, majd táncházat tartottak, a gyerekek nagy örömére. 
A résztvevők tojást festhettek, agyagozhattak, mézeskalácsot díszíthettek Pintérné Bánkuti Mónikával, népviseletbe öltözhettek, fényképezkedhettek, akár az arcukat is kifesthették. A rendezvényen befolyt összeget sószoba megvalósítására fordítják.