Bucsi László ma sem bánja, hogy ortopéd sebész lett

Bucsi László székesfehérvári születésű. Közvetlen családjában nem volt orvos. Az orvosi pálya felé gimnáziumi biológiatanárainak, Szipola Ti­bornak és Gorzó Györgynek köszönhetően fordult. Az ortopédia iránt az egyetemen kezdett érdeklődni, ahol kiderült, hogy inkább „manuális” típus, így a sebészet irányába folytatta tanulmányait.

– Abban az időben az általános sebészet iránt óriási volt az érdeklődés az egyetemen, az ortopédia, traumatológia viszont, ahol szintén sokat műt az ember, hiányszakmának számított a 80-as évek elején. Igaz, ezeken a területeken keményebben is kell dolgozni, főleg a traumatológián – árulta el a főigazgató, aki az egyetem végén három helyre is pályázott, többek között Fehérvárra is, de felesége miatt, aki akkor még csak harmadéves hallgató volt az orvosin, végül Budapesten a SOTE Ortopédiai Klinikát választotta. Ott is maradt 1981-től egészen 2000-ig. Az évek folyamán szépen lépdelt felfelé a szakmai ranglétrán, és persze képezte is magát. Kétszer járt Angliában ösztöndíjjal, később aztán konzultáns ortopéd sebészként is dolgozott Angliában. Ma sem bánja, hogy ortopéd sebész lett.

– A sikerélmény az, ami az ortopédiában a legnagyobb különbséget jelenti a többi szakterülethez képest. Bejön a beteg két mankóval, és egy térd- vagy csípőprotézis beültetése után néhány héttel már anélkül jár. A sikerélményre hatalmas szükség van orvosként is. Ez most, a Covid után még jobban látszik: az elmúlt két év jelentős kihívások elé állította az egészségügyben dolgozókat, az orvosokat, szakdolgozókat egyaránt. Ha hónapokig, sőt évekig elmarad a sikerélmény, az megviseli az embert pszichésen – mondta a leginkább endoprotetikával – csípő-, illetve térdízületi protézisekkel – és korábban gerincsebészettel is foglalkozó Bucsi László, akit 2000-ben a Szent György Kórház akkori orvos-igazgatója, Csingár Antal hívott meg osztályvezető főorvosnak Fehérvárra.

– A SOTE-n nagyon csodálkoztak a döntésemen, hiszen az egyetemi karrierem szépen alakult. Én azonban szerettem volna megmutatni, hogy nem csak a fővárosban lehet karriert építeni, és hogy Budapesten kívül is komoly szakmai munka folyik. Úgy gondolom, ezt mára sikerült bebizonyítanom – mondta Bucsi László, aki többek között a Magyar Ortopéd Társaság vezetőségi tagja – korábban főtitkára, illetve elnöke –, több mint tíz éven át az Ortopéd Szakmai Kollégium Tanácsának elnöke, az Európai Ortopéd és Trauma Társaság alapítója, valamint a Nemzetközi Ortopéd Trauma Társaság (SICOT) nemzeti képviselője volt, de tiszteletbeli tagja a Cseh, valamint a Szlovák Ortopéd-Trauma Tudományos Társaságnak is. A 2021-ben tartott sikeres budapesti – és a járvány miatt hibrid – SICOT Világkongresszus elnöke volt, nem mellesleg pedig számos szakmai elismerés és kitüntetés birtokosa. Mindezeket fehérvári orvosként érte el. A tisztikereszt tehát – többek elgondolásával ellentétben – nem kifejezetten az elmúlt két évben a Szent György Kórház élén betöltött szerepének szól. Ám ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a járvány első hulláma idején, 2020 áprilisában nevezték ki megbízott igazgatónak.

– A szakmai indokok mellett vélhetően azért esett rám a választás, mert a járvány miatt gyakorlatilag leálltak az ortopéd műtétek, a kórházi ágyak nagy részét a Covid-betegek számára kellett biztosítani, így én szinte munka nélkül maradtam. Hozzáteszem, az igazgatói feladatot 50 évesen biztosan nem vállaltam volna el, hiszen élek-halok az eredeti szakmámért, akkor azonban a kórház helyzete azt kívánta tőlem, hogy mérlegeljem a felkérést – árulta el Bucsi László, aki azt is elmesélte, hogy mielőtt választ adott volna, beszélt a hirtelen leváltott főigazgatóval – akivel ma is jóban van – és a csapatával. Eldöntötte, csak akkor vállalja a megbízást, ha Csernavölgyi István vezetői gárdája is úgy véli, együtt tud dolgozni majd vele. Teljesen új vezetés kialakítására ugyanis nem volt idő. Az első és legnagyobb kihívást az jelentette számára, hogy 2020 áprilisában a kórház majdnem felét szabaddá kellett tenni a Covid-betegek számára.

– Leállítottunk minden elektív ellátást, csak a nagyon sürgős, illetve a daganatos műtétek képeztek kivételt. Ez a mértékű leállás nem maradt kritika nélkül, de akkor egyáltalán semmit nem tudtunk még a vírusról. A későbbi hullámokban már igyekeztünk működtetni az ellátást és szeparálással megoldani a Covid-betegek gyógyítását. Ez is komoly kihívást jelentett, pláne, hogy Fejér megye mindig a legfertőzöttebb megyék között volt – mondta a főigazgató.

Bucsi László kiemelten fontosnak tartotta a korábbi hullámok idején is, hogy felnyissa az emberek szemét a járvánnyal és a védekezés fontosságával kapcsolatban. Hozzáfűzte, ma már könnyebb helyzetben vagyunk: sokat tanultunk a vírusról, másfelől a Covid19 is enyhébb, influenzaszerű betegséggé szelídült.

A főigazgató ideiglenes megbízatása tavaly január 1-jével vált teljes körű kinevezéssé, amely öt évre szól. Mire lejár, Bucsi László már nyugdíjas korú lesz, most még megjósolni sem tudja a jövőt. Zárásként viszont kiemelte: az elmúlt 12 évben a Szent György-kórházra több tíz milliárdot költöttek, ami a beruházásoknak köszönhetően rengeteget fejlődött, bővült. Minden politikai felhang nélkül: ezt csak megköszönni lehet!