Kitüntetést kapott Bátorfi Rozália óvónő Bicske önkormányzatától

Az óvodában találkozunk, ahol felvidulunk a falra festett képektől, dekorációtól, mesefáktól, rajzgyerekektől, a csupa fény termektől. A nyolc csoportba a város gyermekeinek több mint fele jár, a belső kerti magaságyásokban csoportonként konyhakerti növények zöldellnek, az óvónénik és a dadusok a gyerekekkel közösen kertészkednek. Az országos Legszebb konyhakertek programban folyamatosan részt vesznek Rozika kezdeményezésére. 

– Soha nem voltam óvodás, talán ezért is lettem óvónéni – mondja Bátorfi Rozália. – Gyermekkoromban nem volt kötelező az óvoda, iskola-előkészítőbe jártam, de később mégsem képzeltem más hivatást, mint az óvónőséget. Közel negyven éve, minden munkanapon egyfolytában óvodába járok – teszi hozzá viccesen, de aztán felfejtjük a történetet, ami sosem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Vagy éppen, hogy az! – A nagymamám az alcsúti zárdaóvodában volt dajka, hallottam tőle régi meséket. Édesanyám a telepi óvodában dolgozott a konyhán, így nevezték az Árpád úti székhelyóvodát, oda sokat jártam hozzá már iskolásként. 

Ugrunk az időben. A bicskei Vajda János Gimnáziumban érettségizett, azonnal felvették a kecskeméti óvónőképző nappali tagozatára, 1983-ban diplomázott, s Bicskén helyezkedett el. Tett egy 19 évnyi kitérőt Budapestre, az is óvoda volt, vezetőhelyettesként egy belső kerületben, s mindig csoportban is dolgozott. A Józsefvárosi Mesepalota Napköziotthonos Óvodában a Józsefvárosi Gyermekekért kitüntetést adományozták munkájáért. Az ELTE-n szakvizsgázott, s az óvónőhallgatók gyakorlati képzésében vett részt 2013-ig, Bicskére történő visszatéréséig. Gyermekkora óvodai helyszínén dolgozott öt hónapot, majd a Kakasba nevezték ki tagóvoda-vezetővé a következő évtől. 

– Imádok játszani! – tesz óvónénis vallomást. – Tele vagyok ötlettel, szeretek kitalálni játékokat, néha azonban érzem, hogy kicsit elfáradtam. A játék és a gyerekek mindig újra feltöltenek, és hitvallásom szerint a szabad játék az ismeretek megszerzésének egyetlen színtere az óvodás gyermek számára. A legfontosabb feladatunk ma megtanítani a gyerekeket játszani. Hogy mi a különbség a régi és a mai gyerekek között? A szabályokat nehezebben tartják meg, s több konfliktussal fogadják el, mint korábban – mondja sokéves tapasztalata alapján Rozika. A csaknem negyven év után mi lehet az az erő és motiváció, ami még mindig lelkesíti, és szakmailag is megújítja a mindennapjait? – Engem nagyon boldoggá tesz, hogy az egykori első csoportbeli óvodásaim már a gyerekeiket hozzák az óvodámba. Kölcsönös bizalommal.