A második honvédelmi tábor is izgalmasan telt az ifjak számára

Volt, hogy tűzpárbajban való mozgást gyakoroltattak velük, airsoft fegyverekkel, illetve különböző kötéltechnikákat is kipróbáltak. A Pákozdi Katonai Emlékparkban, tereptan foglalkozás keretein belül ismerkedtek a tájékozódás alapjaival. Az ott megszerzett tudást a délután folyamán, többállomásos járőrfeladat során használhatták fel. Például csapatokban vízi átkelést gyakoroltak, akadálypályát küzdöttek le természetes és mesterséges elemekkel, sőt, elsősegélyismereteket szereztek is szereztek. Mindeközben, úttalan utakon, a Velencei-tó náddal, sással és vízivilággal szegélyezett helyszíneit taposták ki bakancsaikkal, örökül hagyva lábnyomaikat ott, ahol még a természet az úr… Egyik nap teherautóra felmálházva, Sárbogárdig utaztak, ahol egy elhagyatott katonai objektum liánokkal, buja kúszónövényekkel átszőtt vadonja várt rájuk. A rejtélyes helyszínen éjszakai menedéket cövekeltek ki maguknak sátorlapokból. Kitelepülésük során túlélő foglalkozások várták a táborozókat: vizet tisztítottak különböző szükségeszközökkel, de csapdákat is készítettek. a hajnali órákban a romos dzsungellabirintusban izgalmas, kitalált szituációba keveredtek...

Éjjel, Sárbogárdon riasztást is kaptak, miszerint, a szövetséges erők elhagytak egy csomagot, amelynek nyomába kell eredniük. Táborbontást követően, több csoportra osztva, nyílt terepen, egymás ellen, rajonként, paintball taktikai sportban is kipróbálták magukat. S, ha mindez nem lenne elég, airsoft fegyverekkel zajlott, előzőleg gumifegyverrel begyakorolt épületharcászatban, valamint épületről, kötéllel történő ereszkedésben is részük lehetett az egykori sárbogárdi laktanya sűrű liánnal átszőtt épületrengetegében.

A zárónapon – már Székesfehérváron - a táborozók egy szabadulószobában is megmutathatták kreativitásukat. Egy alagsori helyiségben ládákból különböző információkat szerezve, pontról pontra haladva, titkos akták, katonai fájlok és a kijutásukhoz szükséges kódok segítségével oldották fel egy magasrangú katonai vezető irodájának zárrendszerét, miután egy rakétaindító és hatástalanító kódot birtokukban tudtak. A feladatok logikus gondolkodást és kellő kreativitást igényeltek, közben pedig valamennyiük adhatott valamit a ,,közösbe” saját erősségeiből: azok is, akik kevésbé tettek szert masszívabb fizikumra. Aznap, rajonként vették ki részüket különböző feladatokból. Szituációs lövészeten Airsoft fegyverekkel, felbukkanó célokra kellett tüzelniük. Emellett - akadályelemekkel tűzdelt sorverseny keretében - kúszófolyosó, rönkcipelés, tájoló használatával kapcsolatos navigációs feladatok, valamint kézigránát dobás, gumigörgetés és egy ötven kilós súly elhúzása is szerepelt a rájuk szabott foglalkozások ,,repertoárjában”.

Az utolsó feladatok végrehajtását követően a táborozók szülei is megérkeztek a laktanyába, akik előtt bakanótát fújva vonultak be a ,,túlélők” az elismerések és az elbocsátó obsitok átadásának helyet biztosító sátorba. A táborvezető Sárfi Tamás főhadnagy mindenekelőtt köszönetét fejezte ki a szülők irányába, hogy az alakulatra bízták gyermekeiket. Mint azt kiemelte, mozgalmas öt napon vannak túl, amelyek számos, időjárás okozta megterheléssel jártak ahhoz képest, amit egy átlag nyári nap kapnának a résztvevők. – Igazán összetartó csapat volt ez a turnus, akikbe szerencsére szorult jó adagnyi zsiványság is – foglalta össze tapasztalatait. A főhadnagy arra is kitért, fegyelmezni sem nagyon kellett a csapatot, hiszen ,,nem csináltak őrültségeket”, így mindenki ,,egyben visszatért”.

A kiképzők rávilágítottak arra, a fiatalok bebizonyították, ki lehet bírni mobil nélkül is öt napot. Csatlakozva a táborvezető véleményéhez, hangsúlyozták, a hozzáállás igen jónak bizonyult: elsőre figyeltek mindenre, amit mondtak nekik, emellett kreativitásukat is megcsillogtatták, ami ,,ritkaságszámba megy” manapság. Az átadott honvéd életmódról szólva elhangzott, valamennyi résztvevővel szívesen dolgoznának együtt, hiszen kihasználták  lehetőségeiket, erősségeiket. Emellett, figyelemre méltóan hatott az is, hogy a gyengéknek nem látszott gyengeségük, mert az erősebbek csapatmunkában segítették őket, csak azért, hogy ,,előre menjen a hajó”.

A 16 éves, Zala megyei Reziból érkezett Rénes Laura és a szintén zalai, Cserszegtomajon élő, 14 éves Gumhert Noémi rendkívül jól érezték magukat a foglalkozásokon. - Egész életemben ezt akartam csinálni. Az iskolánkban is honvédelmi alapismereteket tanulok – ecseteli Laura. 

– Én most kezdem a középiskolát, honvéd szakon. Ez is motivált benne, hogy idén újra jelentkezzek honvédelmi táborba – újságolja már Noémi, aki többször járt hasonló közegben.

Azt mondják, változatos feladatokkal szembesültek és valamennyi foglalkozás tetszett nekik. Mindkettőjük számára a kötéllel történt ereszkedés bizonyult a legizgalmasabb kihívásnak és az airsoftozás is lázba hozta őket, nem beszélve a szabadulószobáról, ahonnét hamar sikerült kijutniuk. Úgy érzik, a hét végére a csapat igazán össze csiszolódott és remek lett a hangulat köztük. Noéminek ez már a negyedik honvédelmi tábora, ami meglátása szerint a legkeményebb, egyben a legjobb is volt az eddigiek közül. A fiatalok nem csináltak titkot abból, hogy jövőre ismét tervezik jelentkezésüket honvédelmi táborba, mert számos élményt, élettapasztalatot sikerült begyűjteniük a maguk mögött hagyott napokon.