Kétkezi munkával segítenék szeretett városukat, Fehérvárt

Ahogy korábban megénekeltük, a fehérváriak, illetve a vidékiek körében is nagy népszerűségnek örvendő savanyúvíz körüli terület igencsak napsütötte, a hűsítő árnyéknak nyoma sincs. Hiába próbálkoztak többször is az ültetéssel a városgondokság munkatársai, rövid időn belül a növények helyén csak üres lyukak tátongtak, így a parkfenntartóknak jobb híján csak a fejvakarás jutott az újabb fiaskó után. A kárbejelentés pedig legtöbbször nem vezetett eredményre.

Ennek apropóján született meg a „Fehérvári vagyok!” csoportban az ötlet, hogy összefogást kezdeményezzenek a Csitáry-kút mellett található terület felvirágoztatására. Az ötletgazda Bárány István volt, aki tőzsgyökeres fehérvári lakosként évtizedek óta szívén hordozza szeretett városának sorsát, fontosnak érzi, hogy hasonló megmozdulásokkal segítség a városgondnokság munkáját. Mint mondja, az itt élőkben megvan a jó szándék ahhoz, hogy akár kétkezi munkával hozzájáruljanak a közösségi terek zöldebbé, virágosabbá tételéhez. Hozzátette, ehhez pedig meg kell teremteni a megfelelő alkalmat, ahol a tettre kész polgárok találkozhatnak.

– Így pattant ki a fejemből a kezdeményezés, amit az őszi ültetés idején rendeznénk, ráadásul "teliholdkor". Megyünk kis vödrökkel, eszközökkel és ültetünk a Rózsaligetben a városgondnokság szakembereinek tanácsait követve. Erre felfűzve pedig szeretnénk más alkalmakkor lehetőséget teremteni a fehérváriaknak, hogy a kertünkben fölöslegessé vált növényeiket felajánlhassák a közjó érdekében, levéve a város válláról ezzel is egy kis terhet. Tudomásul vesszük, hogy Székesfehérvárnak vannak korlátai, amelyek a várost gúzsba kötik (munkaerő-, forrás- és időhiány). Partnerek lennénk abba, hogy segítsük az önkormányzat munkáját észrevételeinkkel és tettekkel egyaránt. Ehhez azonban olyan fórumok szükségesek, ahol az adott terület képviselőivel konzultálhatunk az előrelépés érdekében – nyilatkozta lapunknak Bárány.

Ehhez a civil kezdeményezéshez csatlakozott Sohonyai Edit író is, akiről, mint tudjuk, szintén szívén viseli a megyeszékhely növényeinek sorsát. Edit nemes egyszerűséggel hajtás-pajtás szlogennel illette az akciót.

– Egy előremutató megmozdulásnak tartom az ilyesfajta összefogásokat, másrészről pedig egy tök jó bulinak, hogy akár fáklyákkal telihold idején kimegyünk ültetni. A mi csoportunk sokszor fellép a fák védelmében is, főleg az idős fák kivágása ellen próbálunk protestálni. „Mi ez a hiszti a fákkal kapcsolatban? Majd ültetnek helyettük hat újat, azt jól van!" – halljuk, olvassuk ezeket a véleményeket. Nos, ez nem ilyen egyszerű. Akkor nézzük a tényeket: jelenleg 120 cm mélyen aszályos a föld, vagyis egy 8-10 éves kis fa most az életéért küzd, míg egy 40-50 éves fa a hosszú évek alatt elég nagy gyökérzetet növesztettek, hogy kibírják, amíg eljön az őszi csapadékos időjárás. Ehhez kapcsolódóan szeretnék jómagam is elindítani egy mozgalmat: Mi volna ha mi, a fehérváriak kiválasztanánk egy számunkra kedves fát, és egyénenként inni adnánk kedvencünknek? Egy vödör víz a jövőbeni önmagunkért, a gyerekeinkért – mondta portálunknak az írónő, aki széles összefogást sürget ebben a rendkívüli nyári forróságban.