Miből lesz a cserebogár: Földesi Zsoltot 12 évesen szippantotta be a pingpong

Közben teltek az évek és élte a mindennapi életet. Az iskola elvégzése után – mint mindenkinek – legnagyobb gondja a munkahelykeresés volt. Mivel akkor még a katonakötelezett fiúknak be kellett vonulni, Zsoltot nem várták tárt karokkal sehova, amíg a szolgálatot le nem tudta. Majd a vasútnál helyezkedett el, ahol a mai napig teljesít szolgálatot.

A mindennapok rohanásában sem maradt el a pingpong-asztal mellől. Olyannyira nem, hogy évtizedes hobbijával és szenvedélyével idén ősszel az NB III-ban bizonyítja tudását társaival, akik szintén lelkes amatőrök.

– Gyerekként, egy barátommal mentem be egyszer Fehérvárra. Egy parkban egy nem túl idős bácsi az unokájával ütögetett az egyik asztalon. Odamentünk hozzájuk és elkezdtünk beszélgetni. Tőle tudtam meg, hogy Battyánban létezik sportklub, ahol mi is kipróbálhatjuk magunkat. Mindketten lejöttünk és én itt is ragadtam – mesél a kezdetekről Földesi Zsolt.

Aztán szépen lassan csapódott még melléjük 20-30 gyerek az utcákból. Igaz, idővel lemorzsolódtak, de Zsolt kitartott. Szenvedéllyé vált a játék. Mint kiderült, lett volna lehetősége tovább fejlődni ezen a vonalon, de váltásokat és a változásokat nem akarta vállalni. Maradt a hobbiszint, de itt sem maradt ki az izgalmakból és a megmérettetésből. A csoporttársak között a 30 évestől egészen a 70 évesig találunk pingpongozót. A fiatalabb korosztállyal is szeretné megismertetni az asztaliteniszt, ezért már az általános iskola felső tagozatosai közül is járnak a technikákat ellesni.

Sokan vannak, akik hamarabb keresnek mentséget arra, hogy miért nem fér bele az életükbe a sport, de Földesi Zsolt az élő példa rá, hogy nem kell feltétlen profi sportolóvá válni. Szívvel és lélekkel is lehet eredményesnek lenni. Nem utolsósorban, a mozgást minden embernek ajánlja.