Porzik a búzakalász, a föld gyöngysoros ékszere - régvolt idők aratását mutatták be Pátkán (Képgaléria, videó)

Már a kora reggeli napsugarak sem kímélték az embereket a pátkai búzakalászok között szombaton, amikor a negyedik alkalommal megrendezett aratóünnepség alkalmából érkeztek a kaszálnivaló földre. Zaka István javában élezte kaszáját súlyos fehér népviseletében, készülvén a bemutatóra. Árnyékot csupán szalmakalapja biztosított számára. A kalászok mint a föld gyöngysoros ékszerei, sorakoztak tömött rendben mellette. Suhintására porzott a levegő, repültek a kiszáradt szárak az íves vas fölött.

Még koszorút se nagyon lehetne most fonni ezekből, mutatja István, s egyetlen csavarintással apróra törik a maroknyi búza a kezei között. – Ki van száradva minden, még megmutatni sem tudom, hogy szoktuk – teszi hozzá.

Az aratóünnepség lényege pedig éppen az, hogy éltessék azokat a hagyományokat, amelyeket a nem is olyan régen élt őseink még alkalmaztak. Nehéz, fárasztó, izzasztó munkával jutott élelemhez az ember, s míg a lisztig eljutott, az emberek keze cserepesre tört. Más is volt a kenyér értéke, mint manapság.

A kép bal alsó ikonjára kattintva további fotók érhetők el. 

Varga Géza, a pátkai aratásünnep főszervezője így mesél az eseményről:

- Negyedik alkalommal szervezzük ezt az ünnepet, melynek során megmutatjuk a régi hagyományokat az érdeklődőknek. Megmutatjuk, milyen nehéz munkával teremtették meg régen az emberek a kenyeret. A korabeli kézi aratás során a hölgyek sarlóval arattak, majd váltottak, s a férfiak kaszával döntötték a búzát. Ezt követően a nők a markot szedték – meséli a főszervező, akivel a mai aszályos időszak miatt nem mehettünk el amellett, hogy vajon van-e idén mit aratni: - Van kalász, de benne a szemek összeasztak. A szokásos termésátlag egyharmadát tudjuk idén aratni. Sajnos ez az év ilyen…

A földre traktorral hozták az asszonyokat, kiknek kezében sarló dolgozott serényen. A kékfestős szoknya libbenése adhatott csupán némi enyhet nekik az egyre fokozódó hőségben. Összedolgoztak nők s férfiak egyaránt, mint hajdanán, a föld munkásai. Az első suhintások előtt azonban a férfiak aratópálinkával indították a napot, így hát – csak az ünnep kedvéért -, nem lehetett ez máshogy most sem. – Csakis törköly! – hangsúlyozta Zaka István, miközben Jakab János töltötte az áttetsző nedűt a poharakba.

Az aratás után a pátkai Ivánka-kúria udvarán folytatódott az ünnepség: bemutatták, hogyan csépelték ki a gabonát. Volt ló nyomtatásos, kocsis, cséphadarós, s persze gépi hajtásos cséplés is. Az ünnep idén is a föld, a búza és a kenyér tiszteletének szólt, mint hajdanán, nagyanyáink idejében.