Rövidnadrágos szabadegyetem - Helyzetjelentés az első napról

Attila már 1990-től tizenöt éven át szervezte társaival a találkozót, s összesen voltak öten a mostani közel száz fős stábhoz képest. Igaz, hogy pénteken kerül sor egyik, a Gasztroördög. Avagy A rántott macska, és más finom történetek címmel megjelent kötetének nyilvános bemutatójára a Janus Pannónius Sátorban (Bayer Zsolt (író, újságíró, műsorvezető) Borbély Zsolt Attila (közíró, jogász, politológus) Pósa Károly (költő, író, képzőművész) társaságában) Az Ahogy lehet – publicisták kerekasztal persze sok mindenre lehetőséget ad majd:   

• Mindenkit üdvözlök, s én már vagy huszonegynéhány éve ide járok. Ifjúsági táborként indulva ez mára megváltozott. Félig hivatalosan politikusok találkozója, de mondhatnám úgy, hogy közéleti emberekkel lehet kötetlenül megismerkedni. Szokták úgy nevezni, hogy a rövidnadrágos szabadegyetem. Ez egy kötetlen hely, ahol kibeszélhetünk mindent, nincsenek tabu témák. Barátságok köttetnek, házasságok. Nemzetpolitikai szempontból egy kulcsfontosságú, jó dolog.

Ismerve benneteket a publicisztikai kerekasztal is kellemes hanghordozást sejtet a névsorra tekintve!

• Mennyire lesz szabad és mennyire lesz üde, azt nem tudom. Én eleve egy diktatórikus alkat vagyok, nem hiszek a népi demokráciában. Nem lesz kötetlen a vita. Bárki kérdezhet, aztán vagy kap választ, vagy nem. (Nevetünk.) A könyvem pedig egy nem egészen szokványos szakácskönyv. Erről is fogunk beszélni. Igazából főzni is szeretnék, de majd meglátjuk, hogy a tábori rendszabályok mennyire engedik ezt.

Minden félreértés elkerülése végett, az elmúlt két napban több telefonhívást kaptunk otthonról. Nem volt köztük irigykedés, ellenben legtöbben azt kérdezték, van-e még szoba Tusnádfürdőn? Jelentem, egyet sikerült találnunk, s a kontakt összehozásakor kiderült, hogy a Budapesten élőt ismeri a helyi hölgy, s még gyermekkorából emlékszik rá Marosvásárhelyről, édesanyját pedig jól ismeri. (Kicsi a világ? Majd meglátjuk!)  

Annyira viszont semmiképpen sem szűk ez a világ, hogy az identitás szóba ne kerüljön. Csomortáni-Gál László festőművésszel beszélgetni azért is jó, mert bár több tárlata is élő, mégis a családra fókuszál a nyáron:  

• Sokszor elhangzik manapság a népek közti feszültségekből eredő identitás kérdése. Nem tagadom, az elmúlt húsz évben eléggé vegyes ellentétek mozogtak bennem a franciák iránt. Kellemes csalódás volt a franciák szeretete legutóbbi kiállításom ügyében. Voltam a Kárpáthazában olyan helyen, ahol nem szerettek annyira, mint ott. Nem kell túllihegnünk az egymás elleni harcosságunkat a Kárpát-medencei népeknek. Valószínű az Isten is úgy hozta össze, hogy itt együtt kell élnünk, léteznünk. S látjuk, mi történik a szomszédban. Idén úgy adódott, hogy nem tudok ott lenni, de biztosan többet kellene beszélni a békéről, nem egymás feszültségéről.
• Mit üzensz a most szabadegyetemezőknek az elmúlt találkozók tapasztalatából, háromgyermekes családapaként?
• Mindenképpen érezzék jól magukat! Látom én, hogy többen megrakodva, sok üveggel indul útnak, s örömmel látom, barátnővel mennek. Ennek lassan véget kell vetni. Üzentem is egy barátomnak a világhálón: „Áldd meg uram, szaporítsd meg!”. Ez egy régi kenyérkelesztő, s már itt az ideje, hogy sokasodjunk, ne csak a buli legyen! Utána is van az élet, s gyermekekkel is lehet élni. Ne fogjuk vissza magunkat. Nem biztos, hogy más kontinensekről kell munkaerőt idehozni, na! Rengeteget mentem az elmúlt hónapokban, s most inkább a családra fókuszálok magam is. Meg a nyugodt alkotói munkára. Az ősztől kiderül, mi jön majd.

A Csíkszeredai Sportklubban jégkorongozó Fodor Csanádot a szülői házban értük tetten, s ellenére annak, hogy készül Tusványosra, hiszen minden évben figyelemmel kíséri kortársaival, csatárként még a nyáron sem engedi meg magának, hogy kizökkenjen a vállalt hivatásából:  

• Nyár van, szabadság, a csapattal most lett vége a szezonnak, a nyári felkészítő első részének. Itt a kertben csak egy ki nyári ízelítő, kapura lövés, amit itthon megcsinálok, mert jólesik. Örülhetünk az idei szezonnak. Sikerült a román bajnokságot is megnyernünk, így zsinórban harmadjára az Erste-ligát is. Nekünk ez nagy szó, mert tudomásom szerint ezzel történelmet is írtunk. Nagy öröm, s állunk elébe a következő esztendőnek is.  
• Székesfehérvárra tekintve…
• Rögtön az EBEL-es jégkoroncsapat jut eszembe. Valljuk be, amit ebben a szezonban elértek, az óriási. A döntőig jutni nagyon nagy haladás. Régóta várták a szurkolók is, le a kalappal a teljesítményük előtt.
• Ha édesapád azt mondja, hogy Tusványosra figyelni kell, akkor benned mi zajlik? Mert, mint mondják, Tusványos örök.
• Fiatal korom óta járok Tusványosra, harmincegy évesen azt látom, hogy gyarapodunk, s ahogy telik az idő, ez nagyon fontos pontja a székelységnek. Minden évben kapunk ízelítőt miniszterelnök úrtól, hogy merre felé is kell haladnunk. Örömmel tudjuk, hogy sok támogatás és segítség jön a hazától. Látszik ez a sportban is. Nagyszerű eredményeket hoztak Sepsiszentgyörgyiek, Csíkszeredaiak is a fociban. És fontos számunkra, hogy van Európának egy olyan vezetője, aki úgy gondolja, hogy a kereszténységet tovább kell vinni. Lelket, erőt ad nekünk, akik éveken át küszködtünk, hogy a saját hitünket, vallásunkat, kultúránkat megtartsuk. Sőt, gyarapítsuk, hogy tovább adhassuk az utánunk jövőknek, kiálljunk küzdve azért, amik vagyunk. Mert van jövő és van értelme.
• Összetartozunk?
• Természetesen. Ez nem kérdés.