Ünnep az alcsúti, esőáztatta park kápolnájában

A rendszerváltás hajnalán az alcsúti kastélykápolnában tartottak Szent István-napi megemlékezést, idézte fel az akkori polgármester, Hargitai László az eseményt. 1991-ben meghívták az 1945-ben elűzött-elmenekült Habsburg József nádor egyenesági leszármazottait, s együtt ünnepeltek a falubéliek és az egykori főurak – immáron egyenrangúan, barátságban, a hely szellemének szeretetével. A hagyomány töretlen azóta is, idén is a kápolnában szóltak a beszédek, az imádságok és a nehéz időkben még fontosabb reménykedés hangjai. Tóth Erika polgármester e szellemiségben idézte meg államalapító királyunkat.

Ma már a falubelieké és az országé a hajdani Habsburg nádori kastélykertje, faritkaságokkal, hóvirágmezővel, szentjánosbogarakkal teli arborétum. Harmincegy éve itt ülik a Szent István-napot, misével, beszédekkel, kiállítással.

A hajdani szakrális hely ma csupán formailag őrzi a kápolna külsőt, az átszellemülés azonban mindig tetten érhető augusztus 20-dikán. Tradicionálisan katolikus szertartás zajlik a patinás falak között e napon, s az is szokás, hogy helybéli, vagy környékbeli alkotók kézműves munkáit mutatják be a megjelenteknek. Habsburg József nádor leszármazottai közül József Ágost fia, Mihály rendszeresen tartotta a kapcsolatot az alcsútdoboziakkal. Tavaly unokaöccsének, Albrechtnek adta át a stafétabotot, idén augusztus 20-án pedig annak öccse, Pál is megjelent az ünnepi meghívásra.

A várva várt esőben felüdült park kápolnájában Tóth Erika polgármester köszöntötte a megjelenteket, s idézte meg Szent István alakját. Milyen lehetett külsőleg? Sokszor elképzeljük őt, aki népét bevezette Európába, a keresztény közösségbe. Magyarnak lenni nem elsősorban származás és nyelviség kérdése, hanem vállalás, hit és nemzeti érzésvilág, mondta a polgármester asszony. A fiatalabbik Habsburg Lotharingiai Pál főherceg – csupán tradicionális a cím, tiszteletből fakadó – magyarul köszöntötte az ünneplőket. Szerényen, ám büszkén osztotta meg a tényt, hogy egy esztendeje vehette fel a magyar állampolgárságot, s magyarnak tekinti magát ősei jogán. „Isten áldjon, Alcsútdoboz! Isten áldd meg a magyart!” - zárta rövid, szent királyunkat méltató beszédét, példázván a magyarság vállalt küldetését.

A misét Burbela Gergely plébános, püspöki helynök celebrálta, jelen volt Lendvai Sándor református lelkész is az eseményen a képviselőkkel egyetemben. A Mustármag helyi egyházi kórus énekelt, Gulyásné Marczinkó Katalin Szabó Magda sorait olvasta fel a magyarság nehéz sorsáról, s a szent király hagyatékáról. Márton Dóra diák hegedült, s az ő édesanyjának, a négygyermekes Mártonné Szabó Zsuzsanna pirográf képeit és a kézművestábor selyemfestéseit mutatta be Tóth Gabriella óvodapedagógus a helyi tárlat alkalmával.