Elkészült a Váralja Keresztút Csókakőn

A népes vendégsereget elsőként Fűrész György polgármester köszöntötte, külön kiemelve Visegrádi Józsefet, aki motorja volt a tervezéssel, kivitelezéssel és sok munkával járó építési folyamatnak. A település vezetője emlékeztetett: - Ez a kálvária annak a keresztútnak a jogutódja, folytatása, melyet 1945. március 18-án a bevonuló szovjet csapatok leromboltak a Rákóczi Ferenc utcában. A T34-esek pusztítása fájó volt az akkori lakosoknak, ezért nagy vágyuk volt mindig, hogy egyszer ezt helyreállíthassák. Azt el kell mondani, hogy ez nem az Európai Unió pénzéből, nem a magyar kormány támogatásának jóvoltából, hanem közadakozásból jött létre. Egy alulról jövő kezdeményezés, mint például az augusztusban átadott toronyóra a Szent Donát Plébániatemplomban. A keresztút nagyon fontos szakrális eleme hitünknek, vallásunknak. 

Mórocz Tamás címzetes apát dicsérő szavakkal fordult a szervezők és a település lakosai elé. A plébános azt mondta: - Itt összefogott egy közösség, hogy egy jelet állítson és ez az összefogás példaértékű. Lassan kimondhatom, mert sokat gondolkoztunk ezen a megelőző hónapokban, hogy ez a helytállás példaértékű a magyar nemzetnek is.  Sokan úgy gondolják, mit nekem a templom, mit nekem az iskola? Hazamegyek, becsukom az ajtómat és kész, ám a csókakőieknek fontos az is, hogy hol élnek. Példát ad Csókakő, de nemcsak a nemzetnek, talán annak az egyháznak is, amely nagyon küszködik azzal, hogy ebben a modern világban hogyan tud szólni az emberekhez. Itt mintha egy kicsit az emberek tanítanák meg az egyházat arra, hogy igenis lehet a keresztény értékekért összefogni. 

A stációfüzér egészen a várig megy, ám az odavezető útnak a bal szélén, melynek kezelője a Vérteserdő Zrt. A cég vezetője, Macsek Lajos, illetve az avatási ceremónián megjelent kommunikációs vezető, Boglári Zoltán úgy fogalmazott: - Az erdő mindannyiunké, a felelősség az erdészeté és a jövő erdejeiért ma kell cselekedni. Mi nem csak a természeti környezetért, az erdőt alkotó növények és állatok közösségéért, hanem a benne található épített és kulturális környezetért is felelősek vagyunk. A Vértes különösen gazdag ilyen értékekben, hiszen a legdélibb részéről néz le ránk Csókakő vára, de ott van a majki apátság, a vérteskozmai kereszt, vagy Kápolnapuszta csendes temetője. Ez mind történelmünk fordulópontjaira emlékeztet minket, így a szenvedésre, a hősies helytállásra, vagy éppen a már elhagyott bányák a mindennapos küzdelmekre. 

Bobory Zoltán, a székesfehérvári Vörösmarty Társaság vezetője az avatóünnepségen saját költeményét mondta el. Az elismert író, költő reménykedő versében az állt: - A sziklasírodnál ülünk, várjuk a harmadik napot, mozduljon az irdatlan kő. 

Később Bognár Gábor alpolgármester, a kivitelező csoport vezetője felsorolta jelentősebb részét annak a számtalan segítőnek, támogatónak, akiknek köszönhetően közadakozásból megvalósulhatott ez a kiemelt fülkék sorából álló, szent hely. Külön megköszönte Könnyű Melindának és Burján Gyulának a szinte emberfeletti elszántságot. A két kiemelt segítő minden alkalommal részt vett valamennyi munkálatban, az előkészítéstől a kivitelezésig. 

A Zrínyi utcáról induló kálváriának minden állomásán egy Kanalas Sándor által fából faragott kép emlékeztet Jézus szenvedéseire. A keresztút 14 stációjára Kertész Péter kanonok kérte az Úr áldását, miközben a helyi templomi kórus énekelt. A vallási vezető maga is támogatója a keresztútnak. Az utolsó stáció felett egy monumentális kereszt néz le a település házaira, a Móri árokra, a bodajki kegyhelyre. Kertész Péter a vár bejáratánál emlékeztetett: Az Istentől jöttünk és az Istenhez megyünk.