Guba a gubával, suba a subával - előadások a gyapjúról

Szombat délelőtt két előadással várták az érdeklődőket az egyesület Rác utcai alkotóházába, ahol Dezsőné Borbély Emma népi iparművész a debreceni gubákról és a gubaszövésről mesélt, Bán Andrea néprajzkutató pedig a Dunántúlon kevésbé ismert kunhímzést mutatta be. Mindkét előadásból számos érdekességet tudhatott meg a hallgatóság. A gyapjúról többek között azt, hogy leginkább a juh szőrét hívják annak, de ide vehető a kecske, a marha, a teve, sőt bizonyos kultúrákban a kutyaszőr is. Gyapjúból készült a parasztok egyik fő viselete, a guba, amelyet azonban nem téveszthetünk össze a subával, illetve a bundával. A guba tiszta szőr, míg a másik kettőbe beledolgozták az állat bőrét is. A debreceni guba attól is volt különleges, hogy csakis magyar juh gyapjából készült, és ezt olyannyira komolyan vették a mesterek, hogy még egymást is szemmel tartották, hogy a felsőruha készítésekor abba más állat szőrét ne keverjék bele. A guba amúgy multifunkcionális ruhadarab volt, amelyet takaróként, párnaként is használtak. 

Az iparművész azt is elárulta, hogy a gubákat készítésük helye szerint meg lehetett különböztetni: másmilyen volt a matolcsi, a szatmári, az oláh, a nagykárolyi és a debreceni. A guba jellemzően a szegényebb parasztok viselete volt, mivel olcsóbb volt, mint a suba. A guba ma is megtalálható a különféle közmondásainkban, mint például: "guba gubához, suba subához". 

A sorozat november 12-én a csipkeveréssel és a foltvarrással, majd december 3-án a török szőnyegekkel és a keleti hímzésekkel folytatódik. Aki viszont ma délután szeretne textilből készült holmikkal és alkotásokkal találkozni, az látogasson el a Szent István Művelődési Házban 16 órakor kezdődő Minden, ami textil címmel megnyíló kiállításra, amelyen a Fehérvári Kézműves Egyesület alkotóinak munkái tekinthetők meg. A megnyitó után különböző kézműves tevékenységekbe is bekapcsolódhatnak a látogatók.