Emléktábla emlékeztet Román Károlyra a Kossuth utcában (galéria)

Román Károly – akinek példaértékű munkáját életében Toldy Ferenc-díjjal és Magyar Arany Érdemkereszttel jutalmazták – évtizedeken át tanított magyart és történelmet a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnáziumban. Emlékezetes óráit a mai napig sok egykori tanítvány idézi föl, és sokan vannak azok is, akiket ugyan iskolában nem oktatott, ám más módon – például szavalóversenyen, egyéb irodalmi, kulturális eseményen – találkozhattak vele, és tanulhattak a nagy tudású, széles érdeklődési körű pedagógustól. A Vörösmarty Társaság alapító tagjaként erősen kötődött a fehérvári szervezethez, ahol sok előadást tartott például egy-egy író, költő évfordulójához kötődve, és másként is segítette a működést, az irodalmi ismeretterjesztést. Életében egy könyve jelent meg válogatott tanulmányokkal, előadásokkal, „Tallózás az irodalomban” címmel. 

Román Károly 1933. május 16-án született Gáván, tehát idén lenne 90 éves. Ez a kerek jubileum, illetve halálának tavalyi ötéves évfordulója (2017 áprilisában hunyt el) adta az apropóját egy fontos könyv megjelenésének és az emléktábla felavatásának.

A 2022 novemberében bemutatott „Múltbanéző” című kötet három, korábban ismeretlen drámát és egy regényrészletet tartalmaz. Az előkerült írások között vannak továbbá novellák is, amelyeket a „Vár” folyóirat közöl majd részletekben, hogy jobban megismerhessük Román Károly szépírói oldalát is. 
A Vörösmarty Társaság Kossuth utca 14. szám alatti székházának falán elhelyezett emléktábla elkészítését a társaság kezdeményezte, megvalósulását pedig a tagokon kívül magánemberek, a család és a fehérvári önkormányzat támogatta. Az avatásra hétfőn délután, szemerkélő esőben került sor.  Bobory Zoltán, a társaság elnökének köszöntője és P. Maklári Éva alelnök versének előadása után Román Károlyról a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, L. Simon László József Attila-díjas költő beszélt. Négyesy Lászlótól kezdve Mohácsy Károlyon át megemlített többeket, akiknek sokat köszönhet az irodalomtudomány, majd ide kapcsolódva idézte fel megismerkedését Román Károllyal, akit maga is nagyon tisztelt. Mint fogalmazott: a tanár úr – aki szerkesztőként is sok könyvben működött közre – mindig érzékkel, empátiával nyúlt mások szövegéhez. 

Az eseményen szólt Román Károly özvegye, Éva asszony is, akinek a „Múltbenéző” című kötetbe került szövegek összegyűjtését köszönhetjük. Elmondta: a család számára egyszerre zavarba ejtő és megrendítő, hogy Román Károlyt halála után ennyi évvel sem felejtették el, sőt jó szívvel gondolnak rá, amelyet emléktábla elhelyezésével fejeznek ki. Éva asszony köszönetet mondott a társaságnak, a támogatóknak, és elismerő szavakkal illette a dombormű megalkotóját, Kocsis Balázs szobrászművészt. 

Az avató ünnepséget koszorúzás követte, Cserta Gábor és Takács László pedig megzenésített versek előadásával tette még ünnepibbé az alkalmat.