Feszült a buszmegállói légkör a ritka járatok miatt Fehérváron

A hosszabbított téli szünet miatt tanítás nincs ugyan, de ettől még az százezres városban zajlik az élet, vagyis csak szeretnék a lakosok, ha zajlana, de e helyett állnak és várják a buszokat, amik szombati nyitvatartás mellett még a szokásosnál is ritkábban járnak. Utánajártunk, hogy ez milyen hatással van az utazóközönségre és annak idegrendszerére? A válaszokat elsőként a rendelőintézet bejárata alatti buszmegállóban kerestük. Az akkor már jó ideje váró két asszony közül az idősebb azt mondta: -Nagyon nagy gond ez az egész számomra. A 43-as busszal jöttem, az menetrend szerint érkezett, ám most a 44-esnek egészkor kellene jönni, de nem jön. A 41-es meg szombati járat, és sokan mondják, hogy olvassuk el a táblákat, de olyan kis betűkkel vannak kiírva az indulási időpontok, meg a jelmagyarázat, hogy meg sem próbálom kibogarászni. 

Az ifjabb hölgy is ki volt kelve magából. Mint mondta: -Nekem már régen Veszprém felé kéne tartanom. A ritkán járó helyijáratos buszok miatt nem értem haza időben és így lekéstem azt a helyközi járatot, amit eddig minden alkalommal elértem. Én értem, hogy nincs iskola, de a munkahelyek működnek, így a ritkán járó buszok néha késnek, de ha nem is, nagyobb rajtuk a utazóközönség, sőt, néha, a kritikus időszakokban meg se lehet mozdulni a buszon. 

Aztán nagy nehezen, és nem túl tömötten megjött a várva várt 44-es, így a hölgyek felszálltak, és a busz elindult velük. 

Megpróbáltuk a kérdést feltenni a kórház bejáratával szemben álló buszmegállóban is, ahol kettő, négy majd egyre több ember gyűlt össze, hogy számukra okoznak-e problémát a ritkán érkező járatok? Egy szemüveges hölgy azonnal magához ragadta a szót és azt mondta, míg a többiek még csak a kérdést forgatták magukban. Azt mondta a hölgy: -Ne is mondja, mert felrobbanok. Két hónapja kaptam egy időpontot egy olyan ortopédián rendelő orvoshoz, aki hetente csak egyszer van ott. El is terveztem, hogy jövök a 40-kor induló 44-essel, de nem jött, így nem tudtam eljutni az sztk bejáratához. Mivel nem akartam lemaradni erről a fontos vizsgálatról, ezért azt gondoltam eljövök a 14-es számú busszal a kórház bejáratáig, és majd úgy közelítem meg az ortopédiát, hogy átvágok az udvaron, de itt meg építkezés van, és emiatt le van zárva az udvar. Eleve elkéstem a buszok, illetve a mostani menetrend miatt, de akkor még be sem jutottam se a megbeszélt nyolcra, se később, hiszen körbe menni meg nem tudtam volna, hiszen éppen azért járok ortopédiára, mert fájnak a csípőim, nehezen tudok menni. 

A másik hölgy kontrázott: -Én a 16-os busszal járnék, de az meg most úgy közlekedik, hogy valamikor reggel van, aztán meg csak 13:55-kor megy. Hát hogyan lehet ezt így szervezni egy rendelőintézet környékén?  

Miközben autóval átvittem a hölgyet a kórház előtti megállóból a rendelőintézeti bejárathoz, még hozzátette: -A guta ütött meg emiatt, mert mielőtt maga jött, éppen azt terveztem, hogy hazamegyek pár percre a 14-essel, aztán egy másikkal ki a Piactérre és onnan megpróbálok újra eljutni akár a 41-es busszal vissza az sztk-hoz. 

A buszokon és a megállókban olyan óriási tumultus nem volt látogatásunk idején, de annyi bizonyos, hogy érdemes minél több járatot indítani ebbe az irányba, időszaktól és évszaktól függetlenül, mert még a korábban füves, mára sárfürdővé dagasztott szigeteken is autók parkolnak.