Jó reggelt, Fejér vármegye!

Sokat járunk mind a hatalmas fák alatt, melyek bosszúságot okoznak ősszel, színt hoznak tavasszal, árnyékot adnak nyáron, és amik dideregnek télen. Úgy válnak életünk részévé, hogy nem is veszünk tudomást róluk, pedig ott vannak a fejünk felett, amikor a körhintán játszunk, és talán meglesték az első csókot ott, a szürke betongyámokra csavarozott piros padokon. Az sem kizárt, hogy zúzmarától terhesen nyikorogtak a vetkező platánok, amikor a jeges út és a rossz vérnyomás miatt bizonytalan léptekkel siettünk haza a már üres lakásba. Végig mellettünk és felettünk vannak, ám nekünk csak fák, pótolhatók. Aztán a fűrésztelepen, amikor elpattan a szalagfűrész acél fogsora a fa rostjai közé nőtt repeszeken, töltényeken, kiderül, hogy éppúgy tanúi a világ változásának, mint a hegyek, csak nem halhatatlanok.