A mentősöknek szembe kell nézniük azzal, hogy élőket is ott kellett hagyniuk a romok alatt

A  statisztikák szerint a földrengésben elhunytak száma meghaladja a 40 ezer főt, míg a sérülteké a 110 ezer főt. A számok azonban még annak ellenére is tovább emelkedhetnek, hogy a mentőegységek már eljöttek a területekről, mivel úgy ítélték meg, hogy már alig látni arra esélyt, hogy túlélőket találjanak a romok alatt. A magyarországi, HUNOR Mentőszervezet azon egységek között volt, akik utolsóként hagyták el a katasztrófa sújtotta Törökországot, ők 10 nap keresés és mentés után, február 13-án, vasárnap éjfél után nem sokkal érkeztek haza.

A mentősök hihetetlen bátorságról, teherbírásról és akaraterőről tettek tanúbizonyságot a kint végzett munkájuk során, ami azon túl, hogy fizikailag megterhelő volt, súlyos lelki következményei is lehetnek az elkövetkezendő időszakban, ha nem fordulnak szakemberhez.

A feol.hu kérésére Hal Melinda, klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója tájékoztatta lapunkat azon lelki folyamatokról, amiken keresztülmehetnek a mentősök, a károsultak és akár azok is, akik a távolból követik a földrengés fejleményeit.

– Mindenekelőtt azokkal kezdeném, akik túlélték a katasztrófát, náluk ugyanis többszörös tünetek, stresszavarok léphetnek fel. Ezek közül az egyik legismertebbek a poszttraumás szorongásos zavarok, amik mellé a jelenlegi esetben még a veszteségélmény is társulhat. Konkrét példával élve ilyen veszteségélménnyel nézhet szemben az, aki túlélte, de egy szerette, hozzátartozója nem, aki valamilyen maradandó sérülést szenvedett vagy, akiben tudatosul, hogy elvesztette az egzisztenciális kapaszkodóit. Fontos tudni, hogy minél több pszichológiai problémával küzd valaki annál hosszabb ideig tart a kezelés és a gyógyulás. Így sajnos a közvetlenül érintettek nem néznek jó kilátások elé. A feldolgozás folyamatát megnehezíti továbbá, hogy még mindig nem rendeződtek az alapvető szükségletek sem, amik megadnák a minimális biztonságélményt a károsultaknak. Ezek összessége pedig egy olyan lelki állapotot idézhet elő, mint a depresszió, a reményvesztettség érzése vagy legrosszabb esetben az öngyilkossági késztetés. Éppen ezért a pszichoterápiás kezelésen túl gyakran gyógyszeres kezelést is javaslunk a pácienseknek – részletezte a szakpszichológus.

Majd áttért azokra, akik, habár nem közvetlenül érintettek, de a televízióból és a közösségi médiából folyamatosan értesülnek a történésekről. Hal Melinda szerint elmondható, hogy a társadalomban megemelkedett a szorongás, ami egyrészről a médiának is köszönhető, másrészről pedig az emberi psziché ilyenkor nem gondolkozik racionálisan és teret nyernek azon gondolatok, amelyek akörül forognak, hogy mi történik, ha az adott egyén a saját hazájában természeti katasztrófa áldozata lesz.

– Jobban érvényesülnek azok a gondolatok is, amik azt boncolgatják, hogy ez a törökországi földrengés valami nagyobbnak a kezdete vagy a része, például a globális felmelegedésnek. Megjelenik ehhez kapcsolódóan is a klímaszorongás, ami már amúgy is több éve foglalkoztatja az emberek egy csoportját.

Ami a mentőegységeket illeti, hatalmas lelki nyomásnak vannak kitéve. A kutató úgy véli, hogy a mentés, a túlélők keresése fizikailag és lelkileg is éppúgy megterelő lehet a mentősök számára, akikben ugyan dolgozik az adrenalin és fel sem tűnik, de komoly mentális károkat okozhat a kintlét.

– Az idő esetükben is kulcsfontosságú, ugyanis szembe kell nézniük azzal, hogy bizonyára ott kellett hagyniuk élő vagy épp elhunyt embereket a romok alatt a tovább haladás és az újabb épületek, túlélők felkutatásának érdekében. Ezek pedig nyomot hagynak még a tapasztalt és jó mentális állapotban lévő mentőkben is. Sokan vannak, akiket nem is a látvány traumatizál, hanem például a szagok vagy a hangok. Így az énvédelem elengedhetetlen és nekik is javaslom, hogy keressenek fel mentál-egészségügyi szakembert. Munkájuk nélkülözhetetlen, senki nem marad egyedül problémájával.

Aki nem tudja merre induljon hìvja a lelki elsősegély telefonszámokat! Szakemberkeresésben is segìtünk!