Az elesettek megsegítésére tették fel az életüket az előszállási családsegítők

Rendhagyó a szociális pálya, mégis a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgáltatásban kötöttek ki. Mi vonzotta Önöket erre a nehéz terepre?

– Ezen a pályán vagyunk régóta. Ez az a terület, amit a legközelebb érzünk magunkhoz. Szeretünk emberekkel foglalkozni, segíteni őket. Nagyon nagy szerencsénk van, hogy nem egyszemélyes a Családsegítő Szolgálat, mert egyedül nehéz lenne vinni. Sokszor nekünk mindez lelkileg is nagyon megterhelő, de egy jó csapatot alkotunk Lajkó Ernesztina kolléganőmmel, és át tudjuk beszélni a nehezebb ügyeket.

– Ez valóban így van! Úgy gondolom, Ibolya és jómagam is különcök vagyunk a szó jó értelmében. Ez a pálya nem könnyű, ezért egyre kevesebben választják… Kihívás, soha nincs állandóság, mindig olyan jön, ami még nem volt…és persze mindenre találjunk megoldást rögtön és azonnal. Az eszköztár véges, de igyekszünk a rendelkezésünkre álló minden eszközzel megoldani a problémákat. Rendhagyó a végzettségünk is: általános szociális munkás… Nem éppen szerencsés elnevezés, hiszen ennél jóval színesebb szakmáról van szó. Tanultunk szociológiát, szociálpolitikát, jogot, pszichológiát és szociális munka elméletet is, ami a gyakorlatban bontakozik ki igazán.

Több éve vannak a szakmában, ami nem szokványos, hiszen ezen a területen az egyik legnagyobb a kiégés veszélye. Mi a titkuk? 

– Munkánk nem veszélytelen, de segítségünkre van a tanyagondnok, a polgárőrség és a rendőrség is. A jelzőrendszer tagjaival jó kapcsolatot ápolunk. A környékbeli családsegítőkkel is van szakmai eszmecsere, sokszor segítjük egymást. Jómagam (Varga-Gyenge Ibolya) a diploma megszerzése óta családsegítőként dolgozom. Korábban az Útkeresés Segítő Szolgálatnál voltam, ahol jelenlegi kolléganőm Ernesztina is dolgozott, így onnan már ismertük egymást. Sok új ötletünk van. Ilyen például a nyári játszóház, tanszergyűjtési akciók, drogprevenciós előadás a jelzőrendszeri tagoknak, előadássorozat a szenvedélybetegségekről, függőségekről fiataloknak. Összességében 16 éve vagyok ezen a területen és azt kell, hogy mondjam, a  pihenési időszakom a gyermekeim születésénél volt. Előszálláson több mint két éve vagyok családsegítő. Vannak nagyon nehéz időszakok a munkánkban, de nagyon szeretem ezt a területet. Folyamatosan van mit tanulni, mert a jogszabályok változnak, az ügyek és a családi kapcsolatok bonyolódnak. Ez a szakmai munka nagyon komplex, nagyon változatos, de pont ezért is szeretjük, nincs időnk unatkozni.

– Jómagam (Lajkó Ernesztina) 15 éve vagyok a szakmában, bár bevallom, én azért vándorlok időnként a kiégés elől menekülve. Sok területen dolgoztam már – alapítvány, Útkeresés Segítő Szolgálat, Gyámügyi Osztály, Hatósági Osztály –, aztán át is képeztem magam, de végül visszatértem a családsegítéshez. Ibolyával jól kiegészítjük egymást, így egymás lelkét is ápoljuk. Ahogy szoktuk mondani: Váltsunk ma is világot! 

Sokszor az emberek a családsegítőt összetévesztik a gyámüggyel. Öntsünk tiszta vizet a pohárba ezzel kapcsolatban!

– A gyámügyi osztályok járási szinten vannak hivatalokban, család és gyermekjóléti szolgálatnál dolgozó családsegítők pedig adott településeken látják el feladataikat. Fontos megjegyezni, hogy mi nem hatóság vagyunk, de persze van kapcsolatunk velük, mert ahol hatósági intézkedés szükséges, ott a gyámüggyel közösen dolgozunk. A munkánkban a család szerepe az elsődleges, rendszerszemléletben dolgozunk. A segítő munkánkban nagyon fontos a bizalmi kapcsolat kialakítása, mert csak úgy tudjuk a közös segítőmunkát megkezdeni. A legfontosabb azt elérni a családoknál, hogy mi segítő szándékkal vagyunk jelen az ő életükben, egészen addig míg az adott probléma meg nem oldódik. 

Miben tud segíteni egy családsegítő, mi a legfontosabb feladata, célkitűzése? 

– A szociális munkások, vagyis a családsegítők elősegítik az emberek életében és kapcsolataiban keletkezett szociális problémák megoldását, megelőzzük és enyhítjük a nélkülözést, segítjük a társadalom szélére kerülőket, teszünk a társadalmi egyenlőtlenségek ellen és az igazságosság érdekében. Munkánkhoz szükség van humánus beállítottságra, jó kommunikációs és együttműködési képességre, empátiára, toleranciára, kezdeményezőkészségre, önálló döntésképességre és terhelhetőségre. Mit is csinálunk? – Mindent is! Néha már mindent is tőlünk várnak – pedig varázspálcánk nincs, de jó is volna! A család- és gyermekjóléti szolgálat feladatai dióhéjban nem más, mint az életvezetési nehézségek feloldása, elhárítása; szociális problémák miatt veszélyeztetett, illetve krízishelyzetben lévő személyek, családok támogatása; egyének, családok kapcsolatkészségének javítása; családi, szociális feszültségek okainak feltárása, megoldása;  a 18 év alatti gyerekek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődésének, családban történő nevelésének elősegítése és még hosszasan sorolhatnánk. Ezenkívül bármilyen egyéni, családi, szociális vagy lelki hátterű probléma esetén fordulhatnak a szolgálathoz a lakosok.

A társadalom állapotának egyik fokmérője többek között a kiszolgáltatottakkal való bánásmód színvonala. Mik a tapasztalataik: mit mutatnak a számok?

– Évről évre nő a kiszolgáltatott családok és gyermekek száma. Az oly sokat szóba kerülő gazdasági helyzet – háború- covid-infláció-áram és gáz áremelések nyilván hatással van társadalmunkra, mindenkire. Nehezített terep, ha a család egyébként is hátrányokkal, nehézségekkel küzd, őket még inkább terheli. Jelenleg 38 családot gondozunk, ez 131 főt takar – ebből 0-17 éves korú 74 fő – szép számsor, mely folyamatosan változhat de ez nem mutatja még a munkát – van, akinek egy adott problémája van, van akinek több, sajnos a problémák halmozódnak. Továbbá eseti ügyintézéseink vannak, ami szintén változó, van, aki kéthetente, van, aki naponta kér segítséget ügyei kapcsán. Azt mondhatom, hogy talán falun jobban összefog még a családi háló, városban személytelenebbé válik, családok egyre inkább szétesnek, távol költöznek egymástól. Előszálláson vannak kis konyhakertek, tudnak élelmiszert termelni, városi panelben kevésbé. Falu kontra város – erről is órákat lehetne beszélgetni és több száz oldalas tanulmányok vannak ennek kapcsán. 

Ezért is fontos, hogy minden alkalmat megragadjanak, hogy segítség az előszállási rászorultakat. Legutóbb például ruha-, játék- és könyv börzét tartottak. 

– A rezsiemelés minket is érintett, így 2022. október közepétől a Kossuth Lajos Művelődési Házba költöztünk át. Itt sokkal nagyobb tér van, az épület jobb adottságokkal rendelkezik, mint az előző helyünk, így ezt kihasználjuk, élünk a lehetőséggel. Karácsonykor kapcsolódtunk a Művelődési Ház programjához, így már egy délutáni játszóházban is részt vettünk más jelzőrendszeri tagokkal együtt, mely szintén nagyon jól zárult. 

Szegénység sajnos nemcsak karácsonykor van, így a tartós élelmiszerek gyűjtése folyamatos. Kapcsolatban állunk a VÉGSŐVÁR alapítvánnyal, akik időnként hoznak adományokat. A karácsonyi gyűjtésünk során Kiss Gáborné és férje Kiss Gábor volt a segítségünkre (bejgli, kerékpár, fenyőfák, tálak). Továbbá pár hete az Előszállási SE csapata adományozott 30.000 forint értékben tartós élelmiszert, mely hatalmas segítség volt, ezen adományt főleg krízisadományként osztjuk. A lakosság is igyekszik: kapunk ruha, könyv és játék felajánlásokat, ha egy családnak például mosógépre van szüksége vagy kiságyra egy születendő gyermek részére többségében mindig érkezik felajánlás. Igyekszünk a szemléletünket hirdetni bárhol is járunk. Ahogy a mottónk is tartja: Váltsunk ma is világot! Mert csodák igenis léteznek, csak hinnünk kell benne!