Domjánné Dodonka Zita: A cél, hogy a tehetség kerüljön előtérbe

A jó pedagógus örül, ha tanítványai sikeresek, annak azonban különösen, ha az egyéb nehézségek ellenére utat tudnak törni maguknak. Mint tőle megtudtuk, az iskola egy kis létszámú intézmény, ahol extra figyelmet fordítanak a papírral rendelkező, hátrányos helyzetű vagy egyéb megkülönböztetésben részesülő diákokra.. 

Mennyire megterhelő ez a hivatás, mi vonzotta Önt személy szerint erre a nehéz terepre? 

– Egészen más nehézségekkel küzdök nap, mint nap vezetőként, mint pedagógusként. Mindegyik feladatkör inspiráló. Nehéz és összetett tevékenység, hiszen nemcsak a napi teendőkkel küzdök, hanem előre is látnom kell a feladatok lépéseit. Sokat gondolkodom, hogyan lehetne még hatékonyabb és vonzóbb iskolánk, rengeteg energiát fektetek a munkámba. Ez nem lenne kivitelezhető, ha nem ilyen férjem és családom lenne. Édesanyám –aki köztársasági díjas pedagógus – a mai napig sokat segít, inspirál és támaszt nyújt. Tehát a kérdésre a válasz: édesanyám példáját követtem, amikor pedagógusnak tanultam tovább. 

Manapság a legtöbb iskola integráló, mégis miben más az Önök iskolája? Mit tud adni az Önök intézménye a hátrányos helyzetű gyerekeknek, és mit kapnak tőlük? 

– Mint a legtöbb iskola, valóban integrálunk mi is, és nálunk is nagyon színes összetételű tanulócsoportok vannak mind tudásban, mind szocializáltságban. Azt gondolom, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esetében a méltányossági szempontok pontos megfogalmazásával és gyakorlatba ültetésével lehet sikereket elérni. Sok olyan alulteljesítő gyermek van, akit másképp kell a továbbhaladás és fejlődés útjára terelni. Előszeretettel hozzák intézményünkbe azokat a diákokat, akik tanulásban akadályozottak, vagy magatartás zavarosak, illetve a környező családotthonokba érkező gyermekeket is. Kis létszámunk, az egyéni bánásmód, és a személyre szabott oktatás segít nekünk sikereket elérni. 

Az itt uralkodó légkör egészen különleges, nálunk egy pedagógus sem jut be a kerítéstől a bejárati ajtóig anélkül, hogy ne kapna legalább három ölelést. Azt hiszem, ez kellőképpen tükrözi, hogy olyan bizalom van pedagógus és diák között, ami – jó értelemben – kiaknázható. Könnyebb hatni rájuk, ha megvan az érzelmi kapcsolat. És a célunk az, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék önmagukat, egy reális énképet legyenek képesek kialakítani saját magukról. Ehhez ismernünk kell a gyengeségeiket, azokat fejlesztjük, és tisztában kell lennünk a tehetségükkel is, azt pedig folyamatosan támogatnunk kell. Mit kapunk tőlük? Minden sikerüknek örülünk és büszkék vagyunk rájuk, ők ezt érzik, ebből táplálkozunk ők is, mi is.  

Ha jól tudom sikerekből sincs hiány. Legutóbb például a „Zászlók, ha lengenek” nemzetközi esszépályázaton alkotott egy diákjuk maradandót. Mesélne erről? 

– Ez egy nemzetközi verseny volt, amin Rostás Mercédesz 8. osztályos diákunk, mentorlásom segítségével korosztályában II. helyezést ért el. A szemléletmódját kellett irányba tenni, és néhány stilisztikai tanácsot adtam neki. A díjátadón külön figyelmet szenteltek személyének, ami különösen jól esett. A zsűri elnöke párbeszédbe is elegyedett vele, ami rendkívül inspirálóan hatott Mercire, aki orvos szeretne lenni. 

Mit jelen a diákjaiknak a versenyzés, említette, hogy nagyon szeretik megmérettetni magukat?

– Vannak olyan növendékeink, akik SNI, BTMN papírral rendelkeznek, tehát tanulásban akadályozottak, de gyönyörűen rajzolnak, tehetséges pingpongban, vagy bármi másban.  A mi feladatunk, hogy felkutassuk a bennük rejlő tehetséget és teret adjunk nekik a megmérettetésekhez. Hisszük, hogy mindenki tehetséges valamiben. Ezért iskolánk versenyekre jelentkezésekben kimagasló.

Nem működne hatékonyan az iskola, ha nem megfelelő tantestülettel rendelkezne. Hogyan tudná őket jellemezni? 

– Vezetőként egyik kiemelt feladatomnak tartom, hogy a kollégák magabiztosan tudjanak dolgozni. Ennek első lépéseként összegeztem magamban az erősségüket, és a feladatkörök, egyéb státuszok kiosztásánál ezt vettem figyelembe. Így szinte garantált a sikerélmény. Másik módszerem a dicséret. Szárnyakat nemcsak a diákoknak kell adni, hanem a pedagógusnak is. Minden esetben nyilvánosan megköszönöm, megdicsérem munkájukat, ha olyat tapasztalok, ami kiemelkedő. 

Ha jól tudom, másfél éve vette át az intézmény vezetését. Miben követi az eddigi hagyományokat, illetve milyen új szemléletet sikerült ez idő alatt bevezetni?

– Igen, valóban másfél éve vagyok vezetője az iskolának, előtte 20 évig pedagógusként dolgoztam itt. Az iskola családias légkörét, a tanáriban uralkodó jó hangulatot megörököltem korábbi vezetőmtől, hálás is vagyok neki ezért. Vannak dolgok, amiket csak „zitásítottam”, de az alapötlet már korábbi volt. Vannak teljesen új elképzeléseim, újításaim, például: az iskola infrastruktúrájának látványos fejlesztésén túl, a méltányossági iskola felé közelítés, a mind több - szülőket bevonó - program szervezése, az elismerések nyilvános átadása időközönként, a tehetségek hatékony támogatása, olvasókuckók kialakítása. 

Hogyan néz ki a tavaszi eseménynaptárjuk? Milyen különlegesebb eseményeket emelne ki a következő hónapokról?

– Rendkívül izgalmas időszak elé nézünk, hiszen előttünk áll a kompetenciamérés időszaka – amiben az országos átlagot meghaladjuk-, illetve a Költészet napjára készülünk, ami most rendhagyó lesz – TikTok felületén látható majd-, hiszen kilépünk az iskola falain kívülre, és igyekszünk a várost belevonni a megemlékezésbe. Már minden héten próbálunk a területi Street Artra, ahol az énekkarunk és a táncosaink lépnek fel. Áprilisban kerül megrendezésre az iskolabálunk is-  több év kihagyása után- rendkívüli szülői összefogással. Engedjen meg egy utolsó mondatot: a szülők segítsége, csodálatos összefogása nagyban megkönnyíti iskolánk életét és a munkánkat!