Egy lelkes csapat tető alá hozta a korpuszt Csókakőn

Hetekkel korábban beszámoltunk már lapunk hasábjain a csókakői vár kapuja felé kígyózó kálváriáról. Akkor úgy avatták és szentelték, hogy a 14. stáció egy fából ácsolt kereszt volt. Azóta elkészült és a helyére került a korpusz, és Csöngedi Roland helyi ács elkészítette a szobrot védő tetőt is a kereszt csúcsára. A kálváriaépítéssel, illetve annak második ütemével kapcsolatban a főszervező, Visegrádi József azt mondta: - Ez a kálvária ügy nagyon messzire nyúlik vissza, hiszen az egész ott kezdődik, hogy valaha Csókakőre keveredtem, ahol a közösség befogadott. A településen rengeteg olyan dolog volt, amiben igyekeztem részt venni, közben segíteni és fejleszteni a közösséget. Ennek a kálváriának van egy történelmi múltja. Az ősi kálváriát tönkretették a második világháborúban, ám jött az ötlet a falu motorjai részéről, hogy a mai nem egyszerűen működő keresztény világunkban mindenképpen jó lenne egy olyan értéket teremteni, alkotni, amivel a jövőt is építjük. Így fogalmazódott meg bennünk a gondolat és aztán megkezdtük ennek az egésznek a kidolgozását még 2018-ban. – 

Visegrádi József a munka jelentős részét magára vállalta, így a szervezésen túl a kivitelezés több fázisát is. Ezek között volt a tölgyfából készült, 43x65-ös stációjelenetek faragása, mellyel a szervező Kanalas Sándor szovátai népi fafaragót bízta meg. De Visegrádi megtervezte a fülkéket is, sőt a nyomvonalat is, méghozzá úgy, hogy a Mária útvonal zarándokai, és a várba igyekvő turisták is lássák. Számtalan kört futott amikor utánajárt az engedélyeknek és ezen küzdelem során nagyon fontos és komoly segítségre lelt a kálvária kitűzött helyének kezelőjével, a Vérteserdő Zrt-ben, illetve annak vezetésében. 

Arra a kérdésre, hogy hogyan jutott el a szervezés a mostani szintre, azt felelte Visegrádi József: - A covid és annyi minden más nehezítette az ügyet, de kitartásunk nem maradt jutalom nélkül, hiszen az induláshoz képest és négy évvel később elkészült a kálvária. Egy hatalmas kereszt került a sziklafalra, a kálvária csúcsára, és arra egy gyönyörű korpusz, méghozzá adományból. Ez a keresztút a jövőnek készült, azoknak az embereknek, akik később majd erre fognak járni, mert fontos, hogy emlékezzenek, milyen volt Jézus kínszenvedése. Megpróbáljuk a keresztény világot megerősíteni ezzel a civil kezdeményezéssel, amellett, hogy a sikerhez a családom türelme és támogatása is nagyban hozzájárult. - 

Megkérdeztük azt is, milyen érzés végigsétálni egy szinte saját építésű kálvárián? A szervező így felelt: - Mint amikor az embernek megszületik a gyermeke. Az egy fantasztikus boldogság és most ugyanezt érzem. Megszületett egy gyermek és ezt ápolgatom és dédelgetem életem végéig és elmondhatom, hogy a falubeli emberek közül sokan felhívnak telefonon, illetve megszólítanak és igyekeznek kifejezni a hálájukat. Egy csodát alakítottunk ott ki a jövőnek, persze bízva abban, hogy nem alszik el a tűz. Az én tüzem még biztosan nem, mert amíg megvan a láng és a józan eszem, addig próbálom tovább tenni a dolgomat, olyannyira, hogy belefogtam egy újabb kálváriaépítésbe a lakóhelyemen, Bánhidán. 

Az igaz ügy mellé odaállt Visegrádi József mellé egy másik lelkes önkéntes, Könnyű Melinda, aki azt mondta: -Ez egy olyan kezdeményezés, amellyel nyomot hagyunk a jövő generációk számára. Sziklába építettük a stációkat, vagyis ez nem valami homokvár. Ez egy emlékhely, egy vallási hely, és nem mellesleg, hittől függetlenül egy pompás látvány a várlátogatók számára. Közösen, ki munkával, ki szervezéssel, ki anyagiakkal, vagy akár egy imával, jószóval, pozitív gondolattal, de felépítettük Krisztus egyik hagyatékát erre a világra. 

Bognár Gábor is aktív résztvevője, motorja volt a kálváriaépítésnek, és a korpuszavatás során lelkes csapatával karöltve vendégül látta az esemény résztvevőit. A záróakkordja az ünnepnapnak a faluházban tartott előadás volt, melyre Könnyű Melinda a híres, nemzetközileg is elismert sebészorvost, Csókay Andrást hívta meg előadónak.

A sziámi ikrek szétválasztásánál is jeleskedő szakember egyórás előadása során párhuzamot vont az első, az azóta épülő és a nemrégiben átadott kálváriákkal is. A sebész úgy fogalmazott: - Ma már a keresztutat, akármilyen rossz, akármilyen kínszenvedés volt akkor, most derűvel tudjuk látni,  mert olyat várunk, ami már megtörtént, tehát hogy Krisztus feltámadt. Így tehát nem csak a lélek hallhatatlanságban hiszünk, hanem a test feltámadásában is. - 

Az orvos kitért Jézus szerepére az életben és a gyógyításban. Csókay állítja: - A legnehezebb körülmények között, akár egy műtét során, ott van melletted a Názáreti. A Teremtővel való kapcsolatfelvételben minden gyermek profi, egy kétéves jobban, mint maga a Szentatya. Később ez elmúlik, ezért felnőttként vissza kell szerezni ezt a gyermeki közeledést, nyitottságot. Akkor lehet derűvel végig dolgozni az életet, vagy éppen létezni az örök szerelemben, ha meglátjuk a másikban Isten arcát. Krisztus homályló arca maga a lelkiismeretünk, ha felbukkan az jó, mert csak a romlott ember azt hiszi, hogy büntetlen és éppen emiatt nem tud tisztulni. - 

Az abortusszal kapcsolatban úgy fogalmazott a szakember: - Volt, hogy adtam tanácsot abortuszra és ez persze természetes a társadalomban, ennek köszönhetően napi 120 ezer ilyen beavatkozás történik a világban. Pedig 1961 óta tudományos tény, hogy a fogantatás pillanatában dől el minden, vagyis Michelangelo agyában már akkor, abban a pillanatban elkészült a Pieta terve. Ennek ellenére az abortuszt sokan választják, ám a 10 éves gyermekét már senki sem ölné meg, mondván, hogy most nem tudom megoldani az életét. - 

Az orvostársadalomról azt mondta Csókay: - Egyik orvos másikra ne mondjon rosszat. Ez még így érthető, de ha ez már a beteg kárára válik az nem jó. Minden betegeddel meg kell halni és mindegyikkel együtt kell szenvedni. Ezzel együtt kell tudni élni. Nem véletlen az orvosok között a sok öngyilkosság, mert vannak, akik ezt nem tudják kezelni. – 

Az előadás végén Könnyű Melinda által felajánlott orvosi eszközökkel és a hallgatóság által gyűjtődobozba tett felajánlásokkal engedték egy afrikai gyógyító misszió felé tartó útjára a sebészt, miközben a többiek szeretetvendégségben elemezték a tartalmas nap eseményeit.