Laci bácsi kacsalábon forgó ladányi palotája, avagy amikor szép a mese vége

Kézzel fogható, mégis hihetetlen

Az idős nyugdíjas Nádasdladány és Jenő határán él, eljutni hozzá csak földúton lehetséges. Még pontos címet sem kapok, de "vidéken" csak kérdezni kell és jön az útbaigazítás.

Mi történt itt, Laci bácsi? – kérdezem az idős embert, amikor mellé toppanok. Egy konténert néz, de olyan átszellemülten, mintha a Taj Mahal előtt állna. Kolléganője, Keresztyén Helga áll mellette, aki hol Laci bácsit nézi, hol az új otthont. Mert ez bizony nemcsak egy holmi konténer, hanem egy mostanában felkapott építkezési forma: konténerház. És most már Laci bácsi új élete.

A tűz vitt mindent

A kérdéssel kiszakítom tűnődéséből. A meglévő, nem éppen fiatal épületre mutat, és mesél. Azt mondja, kigyulladt tavaly ősszel. Nem kertel és beismeri, hogy miatta történt a tűz. Csak az összeszedett száraz ágakat akarta elégetni, ahogy azt már máskor is tette. Sosem volt még gond belőle, mindig odafigyelt, amikor tüzet gyújtott, de mint lenni szokott, a saját identitással bíró lángok önálló életre keltek és belekaptak a száraz fűbe. Amíg Laci bácsi az egyik oldalon a terjedést fékezte, nem vette észre, hogy a másik oldalon már szaladnak a lángok a ház felé. A tűz belekapott a házba. Égett ablak, tető. A ház szerencsére nem égett le, de lakhatatlanná vált. Az ablak elszenesedett, a tetőn hatalmas lyuk tátongott. Az idős nyugdíjas felmérte a károkat és belátta, abból a kis pénzből, amivel rendelkezik, nem tudja megjavítani, amit kell. Sokáig nem gondolkodott, hanem munkát keresett. 

Kertje is hamuvá lett

Azt gondolta, így majd szépen, lassan rendbe szedi a kis házat, ahol már 24 éve él. Éppen az ezredforduló előtt vásárolta akkori párjával. A tervek szerint egy részét lebontotta, hogy a másik felét kicsinosíthassa. A munkákat annak idején elkezdte, de az élet úgy hozta, hogy egyedül maradt, így pedig már a lelkesedés sem volt a régi. A kétezres évek elején elvált, majd élettársa is elhagyta. Nővére vesebeteg lett, László egyik veséjét felajánlva mentette meg testvére életét, de ezután a saját egészsége is megromlott.

Figyelmét a kertre fordította. A telken 600 darab gyümölcsfát gondozott, javarészt mandulafákat ültetett. A tűz a gyümölcsösben is kárt tett, mint mondja, a károsodott fákat kivágja, de nem ültet a helyükre másikat. Az elmúlt évek aszályos időjárása – minden gondoskodása ellenére – tönkretette a termést, már a ráköltött pénzt sem hozta vissza. Ami megtakarítása volt, azt a munka nélkül maradt, daganatos beteg lányának adta, ezzel is segítve őt és három unokáját.

Laci bácsi ismét munkába állt

Polgárdiban sikerült munkát vállalnia. Az új munkahelyen azonnal felkeltette kolléganője figyelmét. Amikor Helga meglátta az “új munkaerőt”, azonnal az a kérdés foglalkoztatta, vajon mit keres ott egy ilyen idős ember – és Laci bácsitól őszinte választ kapott. Pénzre van szüksége, hogy megrongálódott kis házikóját megfoltozza. Helgát meghatotta a történet, ment is a helyszínre fotókat készíteni és intézkedett. A segítségkérést közösségi oldalán osztotta meg, de a kollégák között is kalapolni kezdett, akik kivétel nélkül adtak a jó ügyre. Először a tető kijavítására és az elszenesedett ablak cseréjére kerestek bontott alapanyagokat és szakembert. Ami ezután történt, már Helga elképzeléseit is felülmúlta. Tucatszámra jöttek a felajánlások, amikor egy könnyűszerkezetes házakkal foglalkozó Fejér vármegyei cég is beszállt a segítségnyújtásba.

A segítségből projekt lett

A vállalkozás saját oldalán tett felhívást Laci bácsi új házának megépítésére. Pénz mellett tárgyi és egyéb felajánlásokat is vártak. A segítségnyújtás főszervezőjével összedolgozva már egy könnyűszerkezetes ház alapjára gyűjtöttek és a ház elemeire. Egy különálló projekt jött létre. Szerették volna, ha az építkezés még a tél beállta előtt megvalósul, de sajnos ez nem jött össze, viszont ami késik, az nem múlik. Szombaton kora reggel felrobogott végre a dombtetőre a teherautó a korábban már összeállított konténerházzal.

Mire Laci bácsi térült-fordult a kis házában, már a helyére is emelték az új "palotát”, és már robogtak is tovább. 

Megvalósult álom

Most ezelőtt a házikó előtt állt Helgával, és nincs ember, akinek e kép láttán ne szorult volna össze a torka. Ugyanazt hajtogatják: ők ezt nem gondolták volna. Azt kérdezem Laci bácsitól, hogyan rendezi be. – Ágy, asztal, kész – és nevet. Közben Helga elsiet, szólítják teendői, bár ő is nagyon bánja, hogy nem látta, amint beemeli a daru a konténert az alapra – de hát a fiúk frissebbek voltak a vártnál. 

Azért van még tennivaló. A villanyt is át kell kötni a régi, romos házról az újra. Ennek is elég magasak a költségei, de Laci bácsi álmodozik. Először lépcső készül az ajtóhoz, aztán talán egy sörpad a ház elé, ahol vendégeket is fogadhat. Legnagyobb gondja mégis az, hogyan hálálja meg mindezt? Ha már sörpad és vendégek, felvetem neki az ötletet: a jó bográcsgulyásnak egy szép nyári délután senki sem tud ellenállni, a jó emberek társaságáról már nem is beszélve.