Leégett az előszállási család háza: még a bakancsok is a tűz martalékává váltak

Második előszállási házukat saját erőből építették, inkább a praktikusságra törekedtek, de a portát mindig rendben tartották: szép, rendezett képet adott otthonuk az utcában elhaladó külső szemlélő számára. Ezért is kifejezetten fájó a mostani látvány: fekete színt öltöttek a tüzelőnek való fák, kormos a tető – már ami maradt belőle –, a ház fala, és olyan az udvar, mintha egy háború színteréül szolgált volna.

– Húsz évet kiszolgált a ház – keserédes az édesapa, Zoltán hangja, hiszen bár megélte a "jubileumot", rá két hónapra lakhatatlanná vált az otthonuk. Mindez napra pontosan egy hete, március 7-én, kedden hajnali 3 órakor történt.

– Arra keltünk fel, hogy a kutyánk, Fester folyamatosan ugat. Pontosabban a feleségem ébredt fel rá, én rossz alvó vagyok, ezért füldugóval alszom. Ha nincsen a nejem és a kutyánk, elképzelhető, hogy bennégek a házban – emlékezik vissza Zoltán. – Miután a feleségem meglátta kint a tüzet, nagy fejetlenség uralkodott – folytatja. – Úgy, ahogyan voltunk, rohantunk ki, hogy mentsük a menthetőt. A garázs melletti terület égett először, onnan a robogóra, majd a farakásra és a házra terjedt át a tűz. A tetőtér leégett, és leginkább a kazánház, a spájz sérült az abban található összes személyes tárgyunkkal együtt. Nekem például egy bakancsom sem maradt, mert az összes bennégett a helyiségben. Az autót még időben menteni tudtuk.

Minderre a szomszédok is felébredtek, aki csak tudott, segített: egyikük díszhalastavából szivattyúzták ki és merték vödörbe a vizet, így igyekeztek megfékezni a lángokat. Időközben pedig a tűzoltók is a helyszínre érkeztek, hogy megkezdjék az oltási munkákat. Személyi sérülés szerencsére nem történt; bár Zoltán füstmérgezést kapott, a mentők időben ellátták.

– Már elkezdtük az újjáépítést, megrendeltük a fát, a tetőcserepeket, de az árak kétszer annyiba kerülnek, mint amennyire számítottam. Körülbelül 170 négyzetméterre csaknem kétmillió forintba kerül a cserép – meséli Zoltán, hozzátéve, a falakat fentről már letakarították, de a tető rendberakása lenne az elsődleges feladat, hogy az eső ne okozzon még nagyobb gondot. Emellett a szerszámok egy részét is pótolniuk kell: a létrájuk szabályosan elolvadt.

A házban egy ideje csak ketten laktak, a szülők, mert a gyerekek már kirepültek. Számukra lányuk, Zsuzsanna biztosít most lakhatást, ugyancsak Előszálláson. Zoltán és felesége a dunaújvárosi Vasműben dolgozik, ahol jelenleg bizonytalan a helyzetük, de nem adják fel. Ebben a helyiek is segítik őket: akár tereprendezéssel, akár egy kedves szóval igyekeznek tartani bennük a lelket. Nemrég például az egyik helyi nyugdíjas fodrász indított adománygyűjtést a család számára az egyik közösségi oldali csoportban, amelynek keretében már többen jelezték, hogy akár anyagilag, akár egyéb tárgyakkal, munkaerővel hozzájárulnak egy élet újjáépítéséhez.

– Napközben, amikor dolgozgatunk, elvagyunk – zárja beszélgetésünket Zoltán, hozzátéve: – Akkor van probléma, amikor megpihenünk: akkor ráérünk gondolkodni...