Mentősnek lenni valódi hivatás - Cser-Palkovics András megköszönte Gál József 38 éves szolgálatát (videó)

A városháza kistermében tartott kis ünnepségen egy közel negyven évet ledolgozó mentő­autó-vezetőt köszöntöttek. Cser-Palkovics András a polgármesteri kitüntetés átadásakor azt mondta: – Hálásak vagyunk, s kívánunk minden jót és egy kis pihenést rengeteg ember nevében!

A nyugdíjba vonuló gépkocsivezetőnek ajándékot adott át, és gratulált Östör Annamária tanácsnok és Mészáros Attila alpolgármester is.

A hivatalos rész után a városvezetők kötetlen beszélgetést kezdeményeztek, így Cser-Palkovics András feltette a nagy kérdést: milyen volt a közel negyven év, inkább szép, vagy inkább kevésbé az?

– Szép volt, de nem mindig. A szülés, a születés az szép, főleg, amikor öt év múlva találkoztam újra az anyukával és az akkor már nagyra nőtt gyermekkel. S az is öröm volt, amikor újraélesztettünk egy embert, és később összefutottunk vele a sürgősségi bejárata előtt, igaz, akkor is cigarettázott. De fiatalokat összeszedni az úton, az út szélén… Az nagyon nehéz – eképpen felelt a mentőautó-vezető.

Pilótaként 1985-ben kezdett, a megyei tanácsnál dolgozott, de sokat kellett várni a fuvarra, és nehéz volt közben tétlennek lenni, ezért olvasott. Egy ismerős mondta neki, hogy van hely a mentőknél, ő pedig pár hónapra elszegődött, amiből végül közel negyven év lett.

Cser-Palkovics az autókról is kérdezte a nyugdíjba vonulót. – Mentem én orosz UAZ-zal, japán Toyotával és legutóbb német Mercedesszel is. Nysa kocsival kezdtem, és nagyon szerettem, mert bár néha kiesett a váltó, az még anyagból volt. Azzal még neki lehetett menni a hófalnak! A mai műanyagokkal már nem lehet ezt megcsinálni – mondta Gál József.

A városvezető tovább faggadta, vajon változott-e az emberek hozzáállása, például félreállnak-e, ha jön a mentő. – Igen, változott, sokkal rosszabb lett. Sokszor nem állnak félre, sőt ha valaki mégis, akkor a többiek elkezdik azt kikerülni, előzni. A forgalom nagy, a kocsik sokszor nem adnak helyet, így nagyon nehéz kijutni a városból, nagyon oda kell figyelni, és ha kell, inkább meg kell állni – felelte szomorúan Gál József.

A mentőszolgálat és az ügyeleti rendszer átalakulása folyamatban van, s a tervek szerint teljesen más lesz az új módi. Gál József azonban nem ijed meg ettől, sőt fontolgatja, hogy beszáll a nyugdíj mellett. Már most visszamenne havi 90 órába, hogy ne essen ki a gyakorlatból az új rendszer beindulásáig.