A vakvezető kutya kéretlen simogatása életveszélyes helyzetet is okozhat

A bejegyzést egy saját magát erősen látássérültnek mondó személy, Kiss László jegyzi. Idézzük a szöveg jelentős részét. „Köszönettel tartozom mindenkinek, aki elfogadással és szeretettel fordul felénk a mindennapok során, hiszen még mindig nem megszokott dolog, hogy egy kutya megjelenik egy boltban, patikában, rendelőben, vagy bárhol máshol, ahol általában az ebek megjelenése tilos. 

Rengeteg munka van abban, hogy egy kutya úgy viselkedjen, mint például az én segítő (vakvezető) kutyám, Mágnes. Rengeteg energiát és munkát fektet bele még kölyökként a kölyöknevelő, majd a kiképzője, és végül én, vagy bármelyik másik vak, vagy súlyosan látássérült személy. A kutyát kiképzik, de hosszú időnek kell eltelnie, hogy a gazda és kutyája teljes összhangba kerüljön, majd ezt az összhangot és a megszerzett tudást szinten is kell tartani. 

Gyakori ismétlések sora kiséri a mindennapjainkat, hiszen ő is csak egy kutya. Fegyelmezetebb, mint egy átlagos eb, de ő is kíváncsi és imád barátkozni más emberekkel. Értem én, hogy édes, cuki, meg minden, de a póráz másik végén ott vagyok én is, meg úgy általában egy adott fogyatékossággal élő személy, és szerintem az lenne a minimum, hogy megkérdezzük az adott személyt, hogy szabad-e a kutyus simogatása. 

Nos, ez ritkán fordul elő. A válasz egyébként a NEM lesz, és nem véletlenül. Az igaz, hogy a kutya tudja, hogy hámban nincs szaglászás, nincs barátkozás, de mint barátkozós fajta, sajnos könnyű elcsábítani, és egyből nem a feladatára koncentrál. Csak gondoljanak bele, hogy egy kutyának milyen koncentráció kell ahhoz, hogy például egy áruházban, vagy vonaton, buszon végig rendesen viselkedjen. Nos, ezt lehet megtörni azzal, ha valaki kéretlenül szemezget a kutyával, vagy beszél hozzá, esetleg szó nélkül elkezdi simogatni. 

Ez mind tilos! Ha a kutya csak úgy fekszik a gazdája mellett, akkor is, mert olyankor is a feladatát végzi. Lehet, hogy az adott kutya abban a pillanatban nem csinál semmit, de az viszont biztos, hogy az esetek nagy hányadában, ha elindulnak, akkor nem a gazdira fog figyelni, hanem azt a személyt fogja keresni (pl. egy üzletben), aki az előbb olyan kedves volt vele. Ez utcán, mondjuk egy zebrán átkelve még életveszélyes is lehet. 

Kérem, ne beszéljünk a kutyához, ne simogassuk, ne fogdossuk, mert azzal a látássérült, vagy vak személyt hozzuk kellemetlen, vagy veszélyes helyzetbe. Én súlyosan látássérült vagyok, de még nekem sem egyszerű ilyen esetekben korrigálni a kutyát. Gondoljanak bele, hogy milyen nehéz lehet ez egy teljesen vak személy számára, amikor a kutya elkezd össze-vissza forgolódni, mert valaki odalép, vagy a segítő kutyára engedi a saját kutyáját, és teljesen elveszti a haladási irányt.” – eddig a nyílt levél.

Ha többet szeretnének megtudni ezekről a kutyákról, vegyenek részt a vakvezető kutyák világnapja alkalmából a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesületének programján, amely április 26-án, szerdán 15 órakor kezdődik a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban. A programon az érdeklődők megismerkedhetnek a speciális kutyák képzésével, mindennapi szerepével.