Ha baj van, biztosan megtesz mindenki a másikért mindent

– A 2017-ben kezdődött katonai fejlesztéseknél az emberek furcsán néztek a Magyar Kormányra is, hogy mi szükség van haderőfejlesztésre. Senki nem érezte akkor a veszélyt, hogy Európában újra lehet háború. Pedig, jelentem, volt! – ezzel a felütéssel kezdte a sajtónyilvános beszélgetést Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka.

Ne feledjük, a Krím annektálása már megtörtént, és háborús zóna volt Ukrajna, és a délszláv háború utóhatásai is rendszeresen érzékelhetőek voltak! Ennek megfelelően a katonai gondolkozók már jelezték igényüket, kellene a korral haladni és nem csak a NATO stratégiái miatt. – Hál’ Istennek, a Magyar Kormány már akkor komolyan vette a haderőfejlesztését, és a tettek mezejére lépett – mondta az altábornagy. És valóban, milyen furcsa, hogy ma már Európa ezen felén senki nem beszél arról, hogy a haderőfejlesztés értelmetlen.

– Amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy milyen lesz a következő háború, akkor szükségünk lesz egy fehér lapra, mert bizonyos tézisek már megdőltek. Huntington tétele így szólt néhány évtizeddel ezelőtt: a politikai ideológiák civilizációkon belüli összecsapását felváltja a vallás és a kultúra civilizációk közötti összecsapása. Azaz a következő fegyveres konfliktusok a vallás és a kultúra töréspontján fognak kialakulni. Aztán nézzük meg, mi történik tőlünk keletre! Két fehér nép, szinte ugyanazzal a vallással, szinte ugyanazzal a kultúrával, szinte ugyanazzal a történelemmel most öli és utálja egymást – tárta megdöbbentő őszinteséggel elénk a rögvalóságot a hadsereg parancsnoka. És bizony innentől minden kérdést újra fel kell tennünk, újra kell vizsgálnunk a lehetséges válaszokat.

– A maslow-i piramist hoznám ide példának, ami az emberi egyedek alapvető igényeiről szól. A legalsó szinten, ami a legtöbb: eszünk, iszunk és szaporodunk. Ez a legfontosabb igénye minden embernek. A következő szint a biztonság. Ha nem érzi biztonságban magát az ember, akkor az összes többi igénye elkorcsosul. A kóla, a wifi és a csipsz már efölött van: ha nem vagyunk biztonságban, már nem akarjuk ezeket. Ezért szükséges a Magyar Honvédség fejlesztése – vázolta egészen plasztikusan Ruszin-Szendi. 

Elemezte a parancsnok, hogy egy ilyen kicsi ország milyen stratégiákat választhat saját védelmében. Az egyik ilyen, ha semlegesek vagyunk. A történelem mégis mást bizonyított. A belgák mindkét nagy háborúban semlegességet hirdettek, a frontok mégis átmentek rajtuk. De így volt ezzel Magyarország is 1956-ban. Hiába választotta ezt a formát, senki nem garantálta, hogy el is fogadja azt. A következményeket jól ismerjük. – A harmadik ilyen példa a Budapesten aláírt nemzetközi szerződés, ami alapján a függetlenné váló Ukrajna semlegességét úgy biztosították, hogy leszerelték az atomfegyvereit. Ha ez nem így történik, ma nem szórakozna velük senki – összegezte a semlegesség nem éppen sikeres stratégiáját a parancsnok. Viszont az atomfegyverek ereje külön kasztokat biztosít csak, abba a körbe bekerülni csak nagyon sok szankcióval lehet. – A harmadik stratégiai lehetőségünk az olyan erős haderő, amely a teljes spektrumon teljes képességgel rendelkezik. Három klasszikus hadszíntér van: föld, víz, levegő. Ez kiegészül másik kettővel, az űrrel és a kibertérrel. Nagyon kevés azon országok száma, akik megengedhetik maguknak, hogy mind az öt hadszíntéren teljes képességű haderővel rendelkezzen. Ilyen az USA, ilyen lesz Kína, ehhez van közel Oroszország, Nagy-Britannia vagy Izrael. A negyedik változat, ha valamelyik szövetségnek vagyunk a tagjai. Például a NATO vagy az EU, esetleg ezek kombinációja. Magyarország az utóbbit választotta. Tehát a kollektív védelem oltárán teszi le a voksot. A mi feladatunk a NATO-szerződés 3. cikkelye szerint az, hogy olyan haderőt biztosítsunk, amely az első csapást képes visszaverni. Na, ezt kezdtük fejleszteni nagyon hatékonyan – summázta a magyar haderő parancsnoka, miért is fontos a haderő fejlesztése.

Az altábornagy felsorolta, mely pontokon történtek meg a fejlesztések. Beérkeztek a helikopterek, az önjáró lövegek, itt van egy századnyi A4-es tank, az A7-es – ha minden jól megy – idén érkezik, a Lynxek első példányain megkezdődött a kiképzés, idén jönnek a radarok, érkezik az új légvédelmi rendszer, ami része az új Vaskupolának, jövőre jönnek a KC merev szárnyú gépek, de az utasszállító gépek már itt vannak és idén jönnek a harci szállító- és vadászhelikopterek. – Ennek a haderőfejlesztésnek van egy másik csodája. Nemcsak elmentünk a boltba, és új játékszereket vettünk a katonáknak, hanem a hadiipart is elkezdtük újraépíteni. Az utóbbi válságok is megmutatták, akkor tud megmaradni egy ország, ha saját magára számíthat. Ha csak másokra, akkor nem biztos, hogy jut neki – szögezte le Ruszin-Szendi Romulusz, majd felsorolta a magyarországi üzemeket, gyárakat, köztük a szomszédos vármegyében épülő fegyvergyárat, aminek az alapjait már kiásták Várpalotán. Értelemszerűen lendületet kap ezzel a technikus- és a mérnökképzés is.

– Mindezeket elterveztük 2017-ben, de közben kirobbant egy újabb, erősebb háború, ezért a hadügyi miniszter kiadta az utasítást, hogy gyorsítsuk fel a haderőfejlesztési programot, ami a haderő átcsoportosítását is jelentette egyben – mondta a parancsnok. A miniszter a napokban járt Székesfehérváron, melyről a Fejér Megyei Hírlap is tudósítást adott közre. Szalay-Bobrovniczky Kristóf akkor kiemelte, hogy Fehérvár felsőfokú szintre emelkedheti a drón- és a pilótaképzést. Cser-Palkovics András polgármester megerősítette, hogy e képzés az Óbudai Egyetemen belül kerül kialakításra. E témával kapcsolatban Ruszin-Szendi Romulusz elmondta, hogy vannak drónjaink, és lesznek is, de hogy ezek milyen kategóriájúak, azt próbálják megszerezni a titkosszolgálatok, ne neki kelljen elmondani. – Ezzel kapcsolatban az alapvető célunk, hogy itthon készített drónokat használjunk. A drónjaink már évtizedekkel ezelőtt is komoly segítséget nyújtottak – mondta az altábornagy.

– A mi célunk is az, hogy a drónfejlesztéshez kapcsolódó mérnökképzés is az Óbudai Egyetem és a Börgöndi Reptér együttműködésében megvalósuljon, és emellett a drónpilóta képzés is. Utóbbit értem a civil és a katonai vonatkozás értelmében is – tette hozzá Fehérvár polgármestere.

A Fejér Megyei Hírlap a sajtótalálkozó végén megemlítette Ruszin-Szendi Romulusz altábornagynak, hogy több olyan nyilatkozata volt már, ahol kifejtette, szívügye minden katonája sorsa. – Amikor hallja a híreket és ön nemcsak azt hallja, amit mi hallhatunk, akkor miként gondol katonáira? – kérdeztük a magas rangú katonai vezetőt.

– Amikor Irakban voltam a csoporttal, a rádió mindig a fülemen volt. Tudtam, ha vissza kell rendelnem őket, visszarendelem, ha tűzparancsot kell adnom, akkor azt teszem. De a folyamatos kontroll megvan. Amikor kiengedem a fiúkat Irakba, vagy elmegyek, megnézem őket Afrikában, akkor nekem ez olyan, mintha a gyerekeim lennének. De úgy küldtem őket oda, hogy megmondtam, nem tudom megígérni, hogy mindenkit hazahozok. Mikor balhéba keveredtünk, a legfontosabb dolog az volt, hogyan oldjuk meg úgy, hogy minél kevesebb veszteségünk legyen. De a balhét nem kerülhettük el. Többen kérdezték a feleségemet, mikor Ukrajnába mentem, akkor mit mondtam. Mit mondhattam volna? Majd jövök, vagy nem. Ha megtörténik a baj, akkor viszont biztos vagyok benne, hogy mindenki megtesz a másikért mindent! – zárta süketítő csend kíséretében Ruszin-Szendi Romulusz.

Az altábornaggyal készült podcastunkat teljes terjedelmében meghallgathatják a szombati napon, április 22-én a feol.hu oldalunkon.