Széchenyi Zsigmond vadász-íróra emlékeztek Sárpentelén

– A megemlékezést rövid megemlékezés vezette be: Szabó Gergő verset mondott, Szabó Júlia pedig néhány bekezdést olvasott fel a vadász-író egyik könyvéből. A koszorúzással egybekötött eseményen részt vett Gyorgyevics Tamás, a Széchenyi Zsigmond életéről szóló könyv szerzője, Óber Andrea, Sárszentmihály és Sárpentele polgármestere, valamint Asbóth Katalin, a fehérvári természetbarát szövetség elnöke – mondta el lapunknak Zelenák Tibor.

A természetbarát találkozóra a 15 és 20 kilométeres gyalogos teljesítménytúra és a 20 kilométeres kerékpáros emléktúra keretében is érkeztek résztvevők, akik már a reggeli órákban elindultak a székesfehérvári Palotavárosi tavaktól. Nem is kevesen, száznál is többen! A túrázók és a vendégek valamivel 12 óra előtt érkeztek a sárpentelei erdőbe, az esőbeállóhoz, a Meteor SE által még 1998-ban állított Széchenyi-emlékkőhöz.

Óber Andrea polgármester köszöntő beszédében a híres vadász-író helyi kötődéséről beszélt:

– Egy olyan ember emlékét őrizzük, akire itt Sárszentmihályon és Sárpentelén is nagyon büszkék vagyunk, akinek élete és munkássága szorosan kapcsolódott a természethez, az erdőhöz, és konkrétan ehhez az erdőhöz is. Széchenyi Zsigmond Sárpentelén töltött gyermekkora során szerette meg az erdőt és a vadászatot, és ez a szenvedély végig kísérte egész életét. Munkássága jó példa a felnövekvő generációk számára, útmutatást ad nekünk, miért fontos az erdő és a természet megőrzése, és hogyan lehet ezt a védelmet és gondoskodást elsajátítani, megvalósítani.

A program Gyorgyevics Tamás, a Széchenyi Zsigmond életéről szóló könyv szerzőjének megemlékezésével, író-olvasó találkozóval, könyvdedikálással folytatódott. A jó hangulatú eszmecserén sok minden szóba került a Széchenyi családról, erről a híres és különösen tehetséges magyar famíliáról.

Gyorgyevics egyebek mellett beszélt Széchényi Györgyről, aki – még a legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi Istvánnal összehasonlítva is – talán a legnagyobb karriert futotta be a családban, hiszen Bécsben papnak tanult, majd pécsi, veszprémi, győri, kalocsai püspök, végül esztergomi érsek, prímás lett. Azaz az egykori magyar katolikus egyház legmagasabb tisztségét töltötte be, miközben földekkel, uradalmakkal gazdálkodott, szintén nem kis sikerrel.

– Szóba került Széchényi Dénes is, aki a lovaglás oktatását újította meg, hiszen ő találta fel, ezért róla nevezték el a fogathajtók között ma is használatos és ugyanígy nevezett Széchényi-szárt. És akkor még nem is beszéltünk Széchényi Ferencről, az Országos Széchényi Könyvtár alapítójáról és Széchenyi Istvánról, a magyar 19. századi politika egyik legjelentősebb és legkiemelkedőbb alakjáról, akinek nevéhez számos magyar reform kötődik. És nem jutottunk el ahhoz a Széchenyi Zsigmondhoz sem, akire ezen a szép vasárnapon emlékezhettünk, aki magyar vadász-íróként, vadászként, újságíróként, természettudósként és műfordítóként is jelentős nyomot hagyott maga után – hangsúlyozta Zelenák Tibor Tamás.

Széchenyi Zsigmond gyakran vadászott, többször megfordult Afrikában, de az állatok megfigyelése és tanulmányozása is fontos része volt az életének. A híres vadász-író életműve rendkívül gazdag és sokrétű. Művei rendkívül népszerűek lettek Magyarországon, és ma is fontos források a magyar vadászati kultúra és természetvédelem történetének kutatásában.

– A találkozó és emléktúra egy rövid, vezetett gyalogos túrával fejeződött be, a sárpentelei bányatavat, valamint Mayer László katolikus helyettes esperes, plébános jóvoltából a sárpentelei Szent Kereszt Felmagasztalása Templomot és a templom temetőkertjében található Széchényi-sírokat, köztük Széchényi Viktor volt főispán nyughelyét, útba ejtve – tette hozzá Zelenák Tibor.