Újra: közösségi kávézó a Lehetőségek Házában

A felcímben azt írom: ahol mindenkit hellyel kínálnak, s nem véletlenül. Az ember sokszor, sokféle kávézó ajtaján beteszi a lábát élete során, ahol helyet foglal, mégsem érzi otthon magát, de talán nem is ez a cél, hiszen rohanunk. Ahol emberek is ülnek, mégsem közösség. Szertartásosság, "menetrend" jellemzi még a legkellemesebben berendezett "hagyományos" kávéházakat is, ahol nem feltétlenül időt tölteni megyünk, szigorúan csak kávét. Ahova ha beülünk is, tudatosan igyekszünk távol maradni, maximum az asztaltársaságunknak kimérni mondanivalónkat. Mégis, titkon örülünk minden mosolynak, mit a blokk mellé zsebre tehetünk. 

Talán ebben más a régi- új közösségi kávéház, ahol szívből és azonnal többen is hellyel kínálják a betérőt. Az otthonosság érzetét kelti, s épp ez a lényeg. Ha van idő, ne csak kávét töltsünk magunknak, hanem időt is, másokkal. Akár olyanokkal is, akikkel az egyetlen "metszéspontunk" abban a pillanatban, hogy egy klasszikus belvárosi kávéház helyett a közösségit választottuk. 

Kedves, otthonos, meleg: a berendezés, a miliő is a fentieket hívatott "kiszolgálni", ahol minden sarokban megbújik valami részlet, egy-egy pozitív üzenet, vagy legyen az akár több doboz társasasjáték az asztal alatt lapulva, melyeket a Z generáció tagjai azonnal ki is szúrnak. Csodálatos, feltűnő  "díszletként" pedig Agárdi Lajos festőművész képeit láthatjuk falra függesztve.  "Zöld volt a mező, színes a rét, ház ült a völgyben és kék volt fent az ég. Hófehér felhőkkel játszott fenn a fény..." - a festményeket zenei aláfestéssel együtt "hallhattuk" is a megnyitón, Szabó Ágnes szintetizátorjátékával hozta létre a varázslatot. Igazi szalon-élmény, ahol a közösségépítés és a kultúra találkozik.  S ha már kultúra, akkora nem hiányozhat a képzőművészet és a zene öleléséből a vers sem: erről Paulinusz Anna gondoskodott, aki egy osztálykirándulásról hamarabb vonatra pattanva slam-poetry előadást hozott a falak közé. Ezeket a falakat, a barátságos miliőt pedig igyekeznek később is tartalommal is megtölteni, rengeteg terv és program van készülőben, lefixálva a közeljövőre nézve, de erről majd a végén. 

Paulinusz-Beck Boglárka az Alba Sansz Kulturális Alapítvány irodavezetője nyitányként elmondta: – Az Alba Sansz Kulturális Alapítvány elsődleges célja a Székesfehérváron élő egyének, családok, közösségek fejlesztése, segítése, ennek érdekében különböző programokat, közösségi alkalmakat szervezünk. Mint ahogy minden szervezetre, ránk is nagy nyomást és hatást gyakorolt a pandémia – de pont ennek a hatására kerestük a lehetőségét annak, hogy egy könnyen megközelíthető és bárki számára elérhető közösségi teret létesítsünk, ahol a kapcsolatok újra alakulhatnak és új barátságok, ismerettségek is fel tudnak épülni. Kifejtette, a „Community Cafe”, vagyis a közösségi kávézó egy néhány évvel ezelőtt megjelent új modell, amely egyesíti a nonprofit-ot, az üzletet és a közösséget, úgy hogy minden profitot a kávézóba, közösségbe fordít vissza. –Vagyis a cél nem a profittermelés, hanem “csak” annyi, hogy fenntartható legyen és működjön, mint közösségi tér. Magyarországon még nincs hagyománya, de nemzetközi szinten már sok jó gyakorlatot lehet erre találni. Budapest, Győr, Pécs és Kecskemét után, 2022-ben Székesfehérváron is megnyitotta a város első közösségi kávézója a kapuit, amely egy rövid téli szünet után 2023. május 19-től újra a közösség szolgálatába áll. Célunk helyet, lehetőségeket biztosítani közösségi cselekvésnek, csoportoknak, összejöveteleknek, legyen az akár egy baráti társaság társasjáték partija, vagy egy könyvbemutató, kiállítás –  tette hozzá.  

Önkénteseik a felügyeletet biztosítják, megmutatják mit hol találnak a betérők, bemutatják esetlegesen az eszközök használatát. Mint megtudtuk, a fogyasztás (becsületkasszás) ellenértékével a vendégek a közösségi kávézó fenntartásához járulnak hozzá. S mi lehet a legfontosabb szabály egy ilyen "reform" kávéházban? Mosogassunk el magunk után! 

Agárdi Lajos kiállítását Sepsey Zsófia a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, művészettörténész ajánlotta az érdeklődők, köztük sok-sok Agárdi-tanítvány figyelmébe. Beszédében rámutatott, nagyon kiforrott képzőművészről van szó, aki pontosan tudja, mit szeretne ábrázolni. Mindig egy-egy hangulat, táj, épület a konkrét kiindulópont, erről fotót készít a művész. A műtermében pedig nem egy festőállvány mellett kell őt elképzelni, hiszen "vízszintesen" fest. Ha nagyon szakmai kifejezéssel szeretnénk élni, művészete a plein-air tájképfestészet égisze alá tartozik. Kiemelte a barokk kaput ábrázoló festményt, s kitért rá: izgalmas színvilággal bírnak a képek, egyfajta álomszerűséget mutat a pasztelleshatás.  – Ez egy festő számára egy fantasztikus ünnep – ezt már maga az alkotó tette hozzá. – Régebben vegyes technikával dolgoztam. Száradás után ebben a spontán világban, ami az akvarell, pasztellel tettem rendet.  Ezeket a spontán hatásokat találtam meg az olajfestékben is  – fogalmazott Agárdi Lajos, aki kifejezte, munkájában nem a látvány visszaadása a cél. A játék maga a festés, és a száradási idők miatt, bizony hosszú játék, hiszen a rétegződést csak így lehet elérni. 

Gyermeknapi rendezvények, könyvbemutató és felolvasóest, gyógynövényismereti bemutató, slam poetry est, Alpha kurzus világnézeti kérdésekről, házassági tanácsadó estek, társasjáték partik, borkóstoló-vacsoraest, pünkösdi családi-gyermekprogramok: csak néhány a soron következő programok közül, mit Nemes Pál az alapítvány elnöke, lelkipásztor ismertetett.