Ha megtörtént a baj, csak a rezesek segíthetnek

Úgy potyog a dió tavasz végén, nyár elején, mint ősszel? A lehullott apró termések többségén különböző alakú és kiterjedésű, szabálytalan alakú fekete foltok láthatók, melyek közepe nem ritkán kiszürkül? Ha ilyet látunk és a 2-4 cm-es diókat felvágva elszíneződést látunk, illetve a belseje néhol kifejezetten fekete és nyálkás állagú, és a leveleken is foltokat fedezünk fel, akkor két nagy dióbetegség jöhet szóba. 

A gnomóniás levél és termésfoltosság következtében a levélen többé-kevésbé kör alakú, apró, legfeljebb 2-4 mm-es barna foltokat találunk, melyeknek szürke a közepe és azon a felületen fekete pontok, a gomba szaporító képletei fejlődnek, de a gomba a termésbe nem hatol be. 

A dió xantomónászos betegsége a leveleken, hajtásokon és a gyümölcsön okozott tünetekről ismerhető fel. A fekete, gyakran összeolvadó levélfoltok mellék erek által határoltak, legtöbbször szegletesek, úgy 2-4 mm-esek, feketék, gyakran összeolvadnak. A termés zöld buroklevelén is elfeketedő szabálytalan foltok jelennek meg és ezen területek alatt a buroklevél rátapad a csonthéjra. Ez a kórokozó viszont már bejut a mag belsejébe, megfertőzve a magbelet is, így annak húsa eltűnik, és csak a hártya marad meg. 

A hosszú, esős periódusok és a dió burok fúrólégy közösen járul hozzá a diótermés gyengüléséhez. A védekezéshez nem árt kapcsolatba lépni egy növény orvossal, de nagy valószínűséggel ő is azt javasolja majd a vizsgálatot követően, hogy ha vannak primer tünetek és megismétlődik a tartós, több napos esős időszak, akkor egy elemi réz, vagyis Cu tartalmú permetezés indokolt. A rezet nem csak ilyenkor érdemes bevetni, hanem a télvégi és a lombhullás utáni őszi lemosó permetezés során is.