Szent László királyra emlékeztek a pákozdi emlékparkban (galéria)

Görög Viktória köszöntője után Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök és Markovics Milán Mór őrnagy, a katolikus tábori püspökség pasztorális helynöke imádkozott és mondta el igei gondolatait a szemerkélő esőben.

Jákob János először a Biblia világába kalauzolta hallgatóságát.

– Dávid Izrael legnagyobb királya volt, aki felvirágoztatta országát, kiépített egy mindent átszövő hivatalnoki rendszert, megerősítette a határvédelmet és békét teremtett. Azt gondolom, ez egy ideális állapot, amit minden társadalomban minden honpolgár elvárhat a saját vezetőjétől. Persze ahhoz, hogy ez létrejöjjön, a környező népek feletti győzelmek teremtették meg a hátteret. És kellett a diplomáciai együttműködés is, amit Dávid folytatott a szomszéd népekkel, vezetőkkel, királyokkal. Ez volt a háttere a békés időszak beköszöntének. Hatalmasan fogsz cselekedni, és győzni fogsz, fogadta meg Sámuel próféta igéjét.

A püspök szerint a népét folyamatosan győzelemre segítő László király hasonló tehetséggel megáldott vezető volt magyar vonatkozásban, hiszen nevéhez számtalan jó cselekedetet és győztes csatát kapcsolt a krónikás, így a kultusza nem véletlenül élt és él mind a mai napig.

– Mindmáig hálásan emlékezünk munkásságára. Lovagkirályként vitézségével megalapozta Magyarország közép-európai szerepét, erős külpolitikai koncepciójának fókuszában a jó nemzetközi kapcsolatok kiépítése szerepelt. A Képes Krónika szerint majdnem ezer esztendővel ezelőtt, Amerika felfedezése előtt 400 évvel követek érkeztek az udvarába Franciaországból, Spanyolországból, Angliából, hogy felkérjék, vállalja el a keresztes hadjáratok vezetését. Az ember von a vállán: ezer évvel ezelőtt nem akadt más erre alkalmas vezető Európában? Miért éppen László király? Miért rá esett a választás? Hiszen az országban létrehozott egység törékeny volt, királyaink még az új állam megszilárdításán szorgoskodtak, és ha a történelmi korban egy kicsit mélyebbre ásunk, belviszályokat, forrongásokat látunk Szent István óta. Ennek ellenére földrajzi helyzetünk és László király személye garanciát jelentett a külföldiek számára a sikeres hadjárathoz, vagyis a döntéshozók elismerték karizmatikus vezetői képességeit, belátták, hogy ő az, aki győzhet a keresztes hadjáratban, aki vezetni tudja az abban résztvevő csapatokat.

A tábornok rámutatott: bár hosszú idő telt el, mégis nagyon tanulságos ez a történet, hiszen egy olyan világban élünk, ahol mindenki győztes szeretne lenni.

– Másképp fogalmazva mindenki aratni szeretne, de a vetésre nem fordít időt és energiát. Pedig a jó aratáshoz még a vetés is kevés önmagában, hiszen a jó vetés elemi feltétele a talaj előkészítése. Bizony fáradságos, izzadságos munkával kell feltörni az ugart, sok olyan tápanyagot kell juttatni a talajba, amely megadja a jó termés lehetőségét. Rohanó világban élünk, de vetés nélkül nem lehet most sem aratni, bármennyire is szeretnénk. Talán nem vagyok egyedül ebben a borzasztóan szélsőséges nézeteket valló, békétlen, a normalitással szembeszálló, globális katyvasz felé igyekvő, rossz nyugati befolyás alá gyűrt világunkban, aki nem szeretne mást, mint békét, biztonságot, nemzetünk felemelkedését, megmaradását. Lehet-e többet kívánni ennél? Akkor, amikor a környező népek forronganak, egyetlen szikra elég délen is, de látjuk a keleten dúló harcokat, felértékelődik számunkra mindaz, amit eddig természetesnek véltünk: hogy békében, nyugalomban élhetünk.

A biztonság az a veszély, amit csak akkor érzékelünk, amikor már nincs, jelentette ki Jákob János.  

– Ne kelljen érzékelnünk, had lehessen miénk a béke! Éppen ezért úgy érzem, mint ahogyan Dávid és László királyságának idején, ma is nagy szükség van arra, hogy győztesek, győzelemre képes vezetők vigyék ezt az országot tovább. Nincs is más kívánságom. Mint ahogyan László életében valósággá válhatott a bibliai ige, váljon valósággá a mi életünkben, a mi generációnk számára is. Ez az út soha nem könnyű. Vetés, izzadság nélkül nincs holnap, de a jelen is veszélyben van. A győzelemnek éppúgy, mint a békének, az ország jólétének, megmaradásunknak, mindig nagy ára volt és van, de a lovagkirály szobra mellett állítom, megéri a küzdelem. Meg kell harcolnunk a hit harcát, hogy valóban elnyerhessük mindazt, amit számunkra félretett a Mennyei Atya. Azt kívánom, Krisztus adjon ehhez erőt, kitartást, alázatot, békességet és nyugalmat!

Az eseményt koszorúzás zárta a vitézi rend emlékkövénél. Az ünnepség méltóságát a Székesfehérvári Helyőrségi Zenekar emelte.