Út az Aranydiplomáig

Finta Jánosné (Zsóka) 1951-ben született a Fejér vármegyei Kőhányás pusztán, a család második gyermekeként. Édesapja révén sváb, édesanyja révén magyar származású. Ez a kettős magyar–sváb tudat, ma is benne él. Édesapja Molnár István kerületvezető erdész (93 évesen), édesanyja Perőcsényi Mária platina diplomás tanítónő (96 évesen) hunyt el. Zsóka tanárnő négy gyermekes családban nőtt fel nagy szeretetben. Kis településeken éltek. Kőhányáspusztai szülőhelyén a II. világháború után minden romokban hevert. De az ott élő dolgos emberek segítőkészsége lakhatóvá tette az iskolát és a tanítói lakást. Itt ismerkedtek meg szülei egymással, Édesanyja a tanítás mellett a templomban kántorkodott is. Az élet és az akkori rendszer további változtatásra kényszerítette családjukat. Nem azért, mert szüleit nem becsülték, hanem hol kevés volt a gyermeklétszám a tanításhoz, hol egyéb felső utasításra kellett más településre költözni: kis falvak, puszták: Felcsút (tanítói pályakezdésének helye), Kőhányás puszta, Vérteskozma, majd Árkipuszta következett. Ezeken a helyeken is osztatlan iskolák voltak. 

Édesapja továbbra is erdészként dolgozott a Vértesi Erdészetnél. Zsóka 11 éves koráig élt Árkipusztán. Később is rendszeresen ellátogattak szülőhelyére, Kőhányáspusztára. Abban az időben még nem nagyon volt tömegközlekedés, ezért hintóval kocsikáztak át a Vértes erdei útjain Kőhányásra és Vérteskozmára. Nagyon élvezték ezt a „hepe-hupás utazást”, a friss erdei levegőt, a szép tájat. Édesapja közben mindig valami érdekes, hasznos dolgot mesélt. Rendszeresen felkeresték az erdőben eltemetett ismeretlen katonák sírját is, amit mindig rendben tartottak. Apja megmutatta a várromokat és Majkot is. Mindez a sok szép és érdekes gyerekkori emlék ma is él benne. 1961-ben Móron építkeztek. Igazi boldogság töltötte el a családot, hogy végre saját otthonuk lett. Azóta itt élt a négy gyermekes család. Így lett Zsóka becézve „móri leányka”, ahogy később egyetemistaként is nevezték még tanárai is. A viszontagságos gyermekkor, a sok költözés, szerényebb életmód nagy szeretetben tartotta a családot, és a szülők sokszor mondták: „nem a pénz boldogít, hanem a szeretet, tanulás, tudás a legfontosabb.”

A diploma megszerzése után 1973-ban Pusztavámon kezdte tanári pályáját férjével, majd innen vonult nyugdíjba.

Történetünkkel kicsit előre siettünk, térjünk vissza a középiskolás évekhez. A fiatal leány (Zsóka) nagyon szerette a nyelveket és a földrajzot, így idegenvezető elképzelései is voltak. Az idegenvezetői döntést a nyelvvizsga hiánya megakadályozta. Matematika-fizika szakos tanárai biztatására ezt a szakpárt választotta. Elhatározását szülei is megerősítették, így a sikeres érettségi után tanárképzőbe jelentkezett, matematika-fizika szakra, amelyet nem bánt meg. A sikeres felvételi után a mai Pécsi Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Csodálatos évek voltak. A matematika-fizika szakosoknak rendszeresen és sokat kellett tanulni, úgy, mint középiskolában, de mindig akadt idő kikapcsolódásra, szórakozásra, kirándulásra. Egyetemi évei alatt tanulmányi szerződést kötött lakóhelyéhez közeli település (Pusztavám) Általános Iskolájával, amely két matematika-fizika szakos állást hirdetett új lakással. Így férje is itt kapott lehetőséget a pályakezdésre. A diplomaosztás után összeházasodtak és boldogan kezdték tervezni a jövőt. 1973-ban Pusztavámra kerültek. Az első fizetése 1750 forint volt.

 Abban az időben 1 kg kenyér, 1 liter tej 3 forint volt és a benzin is hasonló. Fizetése az egyetemi tanulmányi ösztöndíjhoz képest kevesebb volt. Ott ugyanis a szociális helyzetet és a tanulmányi eredményt beszámítva több pénzt kapott havonta. Jöttek a dolgos hétköznapok, teltek az évek, s azt vette észre Zsóka tanárnő, hogy elérkezett a nyugdíj ideje. 2008-ban, 57 évesen ment előrehozott nyugdíjba a Pusztavámi Általános Iskolából, folytatva a Művelődési Ház vezetői tevékenységét, amelyet a tanítás mellett és utána másodállásban végezett Mivel azonos végzettségűek voltak a férjével, ill. azonos munkahelyen dolgoztak, így egyszerre voltak távol a családtól, gyerekektől. János iskolaigazgató volt, így többféle feladatköre és elfoglaltsága akadt, mint feleségének. Finta János harminckét éven át helyi képviselőként is tevékenykedett, 37 évig igazgatóként és 15 éven át a helyi intézmények összevont vezetője is volt. (Úgynevezett ÁMK néven az óvoda, iskola, Művelődési Ház és a Könyvtár is az ő irányítása alá tartozott). Zsóka tanárnő férje 2017-ben váratlanul elhunyt, így már nem élhette meg az Aranydiploma átvételét, amely szomorú emlékként él Zsóka tanárnőben. Ma már egyedül él. Fiai és 3 unokája nagy szeretettel veszik körül. Az ő sikereik és a boldogan mutatott sok-sok érem, kitüntetés jelentik számára az örömöt, a megnyugvást.

Az eltelt 50 évet összegezve a tanárnő elmondta: édesanyja példáját követve választotta a pedagógus pályát, amelyet nagyon szeretett. „vannak pillanatok, melyeket évek hosszú során sem lehet elfelejteni” – idézte Shakespeare sorait. A tanítás mellett sok-sok rendezvény, műsor, programok szervezése, dekorálás, táboroztatás, országos versenyek sikerei villannak fel emlékeiben. Nagy szeretettel beszélt a faluról, iskoláról, ahol a kezdetben idegennek tűnő házaspárt hamar befogadták. A község mindig tisztelte őket, de ők is a falut, az embereket. Zsóka tanárnő Mórról, férje Kaposvárról került Pusztavámra. Munkájukat, közéletiségüket elismerve sokféle kitüntetésben részesültek a hosszú évek során. Sok munkával, elismert pedagógiai és közéleti tevékenységgel, a tanulók, szülők és a lakosság megbecsülésével telt el az 50 év, ami hihetetlennek tűnik. Egészségére vigyázva, szeretne még szép éveket itt tölteni és volt csoporttársaival a baráti kapcsolatot tovább is fenntartani.

Úgy legyen! Az Aranydiplomához gratulálunk!