Zenés irodalmi est Ráckeresztúron

A cukrászda a legtöbb településen központi hely. Főként nyáron. Az azonban ritkaság, hogy az édességek és sósságok, a fagylaltkülönlegességek és tortacsodák mellett másféle varázslattal is találkozhat az oda betérő. A ráckeresztúri cukrászdában nemrég ez történt: Csórics Balázs színművész Tiszta szívvel című zenés irodalmi estjét tekinthette meg a szép számú közönség.

A történethez tartozik, hogy a cukrászda tulajdonosa, Bilics Tamás gondolt egy merészet, és szabadtéri fedett színpadot alakított ki az épület melletti részen. A mintegy hetven fő befogadására alkalmas kerthelyiség kiválóan alkalmas különféle programok lebonyolítására. A megnyitón Tamás elmondta, régi álma valósult meg, és bízik abban, hogy a jövőben számos kellemes szellemi élményt is szerezhetnek a cukrászda vendégei.

Csórics Balázs a zene és az irodalom segítségével szólt anyanyelvünk szépségéről, a bennünk élő csodáról és számos lehetőségről, a versek, az irodalom gyógyító és közösségformáló erejéről. „Sosem vagy egymagad” – énekelte Demjén Ferenc örök slágerét, biztatva a közönséget, hogy ne menjenek el egymás mellett, és ne menjenek el a szavak és a nem látható dolgok mellett sem. Weöres Sándor Mi van a héj alatt című költeményén át érzékeltette, hogy a vers varázsige, a ritmus, a rím összhangjából egyszerre hajlik ki az élet, hiszen „Rögtől szívig, minden dalol”. A művészet maradandó, s mindenről lehet beszélni. „Annyi mondanivalóm van” – jegyezte meg a művész, majd azt fejtegette, hogy amit adni tud, az interakcióban működik a leginkább. A közönség jó partnernek bizonyult, értette és értékelte az irodalmi párhuzamokat, s annak bemutatását, hogy a pokol valójában elhagyott mennyország. Mindannyian jártunk ott.

A színész felidézte születésének és létezésének csodáját, s elbeszélésének különös fényt adott, hogy a nézőtéren ott ült az édesanyja és az édesapja is. József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor versei mellett Dsida Jenő üzenete is elhangzott: „Hallgasd meg, mit suttog az élet, / élni hív újra meg újra téged. / Ne nézz vissza a sáros útra, / legyen előtted minden tiszta. // Emeld fel fejed, lásd meg a szépet / szemed kékjében égjen a fényed. / Lásd meg végre, hogy szeretnek / még akkor is, ha nevetnek, / hisz mosolyt te csalsz arcukra, / ismerj bennük magadra!”

Szerző: Gajdó Ágnes