Egyre többen választanak másfajta búcsút (videó)

A megnőtt temetkezési költségek miatt egyre többen választanak úgynevezett alternatív temetési módokat. A költségek még így is megterhelők. Ma Magyarországon sokan döntenek úgy lelki, vagy anyagi okokból, hogy hazaviszik szerettük hamvait. Az urna kiadatásának feltételeit a kegyeleti jog, a 1999. évi XLIII. temetkezési törvény szabályozza. A hazavitt hamvak a megfelelő dokumentumok bemutatását követően később bármelyik köztemetőben eltemethetők.

– Magam is így tettem a szüleim hamvaival – idézte fel Kereskedő Emőke teológus, szociális lelki gondozó a FEOL-nak. – Apám 24 évvel ezelőtt itt hagyott bennünket, de hosszan tartó betegsége közben sem rendelkezett a temetéséről, így anyám a temetői búcsúztató után fogta apám hamvait és hazavitte. Mielőtt anyám is elment volna pár évvel ezelőtt, pontosan megmondta, hogy a szülei mellé temessük majd. Arról teljesen elfeledkeztem, hogy apám földi maradványairól is megkérdezzem, így nagy fejtörést okozott, hogy elválasszam-e őket haláluk után. A nagyszüleim sírjának újbóli megváltása, felújítása néhány évvel ezelőtt is többszázezer forintba került, és sok időbe telt, hiszen a megnövekedett költségek ellenére is bőven van munkájuk a sírköves vállalkozóknak. A járvány elodázta a döntéseimet, pedig tudtam, hogy az otthon tárolt hamvak hátránya lehet, hogy nehezebben engedem el a szüleimet, és a fájdalom sem múlik el. Végül mégis rászántam magam, hogy földi maradványaikat kivigyem a temetőbe. 

Emőke emlékezetében örökre megmarad az a nap. Arról beszélt, hogy a temető nagyon vadregényesnek tűnt számára, olyan volt, mint egy nagy, varázslatos erdő, vagy egy mesés kert egy romantikus filmből. A zuhogó esőben az összenőtt fák levelei valószínűtlenül, sötétzölden világítottak. Abban a pillanatban úgy látta, hogy a temetőnek az a része gyönyörű és békés, és már tudta, hogy jobb helyük lesz ott a szüleinek, mint otthon a szekrényben. 

– Négy napig vigasztalhatatlanul esett az eső, így az én könnyeim fel sem tűntek senkinek. Amikor megérkeztem a temetőbe a szüleim hamvaival, úgy éreztem, képtelen leszek betenni őket a sírba. Nem hagyhatom ott anyámat és apámat a hideg kő alatt, a rideg sírok között, még akkor sem, ha ez volt anyám végakarata. Ott álltam a felnyitott sír felett, óvatosan belenéztem, de nem láttam semmit, csak a nagyon fekete, kemény földet. Tudtam, hogy valahol a föld alatt ott fekszik a háborús hős nagypapám és a 40 évvel később meghalt nagymamám is. Kedvem lett volna beletúrni abba a nagyon fekete földbe, és megkeresni őket.

Száz évvel ezelőtt faluhelyen még az volt a szokás, hogy a saját házának tornácán ravatalozták fel az elhunytat, a halál az élet természetes része volt a gyerekek számára is. A hamvasztás nem volt népszerű akkoriban.

– Egy időben a halottégetést a katolikus egyház is tiltotta, mert a feltámadás kigúnyolására vezették be a 18. században – folytatta a teológus. – Később mégis elfogadták, azzal együtt, hogy az utolsó szertartást nem csak a hamvasztás előtt, hanem utána is meg lehet tartani. Egyre több katolikus templomban találunk urnatemetőt. A Biblia azt tanítja, hogy aki meghal, idővel porrá lesz (1Mózes 3:19). Isten életre kelti a holtakat, függetlenül attól, hogy valakit eltemettek, elhamvasztottak, vadállatok faltak fel vagy a tengerbe veszett (Jelenések 20:13). A Mindenható képes új testet alkotni bárkinek (1Korintusz 15:35, 38). Egy protestáns gyülekezet állásfoglalása szerint a hamvasztás ellen több érv szól, mint mellette. Az őskeresztény gyakorlat is egyértelműen a test eltemetését tanította, de mivel határozott parancs és utasítás nincs róla, ezért ez elsősorban lelkiismereti kérdés. Gyermekkoromban a hamvasztással kapcsolatban több tévhitre is emlékszem: sokan tartottak attól, hogy a hamvakat a krematóriumban összekeverik, vagy több testet égetnek el egyszerre. Tudni kell, hogy ez ma már egy szabályozott, komolyan irányított folyamat.

Az iszlám nem engedélyezi a hamvasztást, mivel az megalázza a halottat. A muszlim ember a nem muszlim hozzátartozóját sem hamvasztathatja el. A muzumán szokások szerint a halottat meg kell mosdatni, illatosítani, halotti lepelbe burkolni, és lehetőleg még halála napján eltemetni. Indiában csak a keresztény és a muszlim indiaiak temetkeznek a föld alá. A hinduk, a szikhek a holttestet általában máglyán elégetik a fizikai és szakrális megtisztítást követően. Szerintük mindegy, mi lesz a halál után a testtel, mert a lélek a testtől független. A hamvakat a közvetlen családtagok végül a folyóba szórják.

– Nálunk is sokan választják a hamvak vízbe eresztését, szétszórását, vagy szélnek eresztését. A hamvakat temetőn kívüli ingatlanon a tulajdonos, vagy kezelő előzetes hozzájárulása után lehet szétszórni. A légi járműről történő levegőbe szóráshoz a Polgári Légi Közlekedési Hatóság engedélye szükséges, amelyben meg kell határozni a hamvak szétszórásának módját is. Ezek a temetkezési lehetőségek, bár igazán költséghatékonyak, mégis megosztók lehetnek. Amíg a család úgy érzi, hogy meghalt édesapjuk maradványainak legjobb helye abban a tóban lesz, ahol rendszeresen horgászott, addig a tóban fürdő strandolók másképp gondolhatják. Az is visszatetsző lehet, hogy halottak napján a tó-, vagy folyóparton otthagyott gyertyák, papírok, képek, levelek nem biológiailag lebomló anyagok. 

Ma már a temettetők a szertartásokra egyre változatosabb, környezettudatosabb, extravagánsabb, néha egészen bizarr megoldásokat találnak ki. Van, aki fát ültet a hamvakkal elkevert földbe, vagy egy lebomló urnát használ erre a célra. Az interneten található olyan gyűrű, fülbevaló, gömb alakú emléktárgy is, melyben a szintetikus kő a hamvak felhasználásával készült. Kérdés, hogy ezekkel az új lehetőségekkel jobban megtiszteljük-e halottaink emlékét, vagy kevésbé adjuk meg a végtisztességet? Végakarat hiányában a magunk extra igényeit akarjuk-e kielégíteni, vagy tényleg anyagi okokból döntünk így?

– A nem egyházi búcsúztatókat ma már színészek, énekesek, szertartásvezetők is végzik. Az élet befejezése mindenkinek mást jelent, de a búcsú senkinek sem könnyű. Nehéz szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem látjuk többé szeretteinket haláluk után, nem érinthetjük meg őket, nem beszélhetünk velük, legalábbis itt, a földi életben nem. De a végtisztességet meg kell adnunk, és ezt minden hozzátartozónak lehetővé kell tennünk a törvény szerint is. A hagyományoktól, őseink tanításaitól, szokásaitól való elszakadás megnehezítheti a halállal való viszonyunkat, de gyermekeink halálhoz való hozzáállását is – mondta Kereskedő Emőke.

Aztán a költségekről beszélgettünk, és bár ő a saját esetéről ismerte az árakat, tudjuk, a kínálat és az ahhoz tartozó ár elég széles, nem is lehet egységes körképet adni. Ő 120 ezer forintért tudta a régi sírhelyet újraváltani 25 évre, egy fővárosi temetőben. Egy klasszikus, laminált, koporsós temetés csomagára nagyjából 200 ezer forint, ahhoz jönnek a temetői díjak és a sírhely ára. Egy exkluzív koporsós temetés, laminált tölgyfa koporsóval 400 ezer forintba kerül, ugyanez amerikai típusú koporsóval már 800 ezer, a temetői díjak és a sírhely ára nélkül. Egy új sírhely ára 25 évre Budapesten egy személyre legalább 170 ezer forint, míg egy szimpla sírkő akciós ára legkevesebb félmillió forint, de ehhez természetesen még sok további költség társulhat. 

Ehhez egy Fejér vármegyei listát tudunk hozzátenni, egy kisváros sírkertjében idén tavasszal történő temetés költségeiről.  A hamvasztás 400 ezer, a díszurna 60 ezer, a hamvak, a fejfa, a tábla szállítása 22 ezer, a kegyeleti koszorú 40 ezer, a temetői fenntartási díj 16 ezer, az elhunyt után fizetendő kórházi költség 22 ezer forint volt: ez eddig összesen 560 ezer forint. Ha egy meglévő sírba helyezik el az urnát, az 25 évre 37 ezer forintba kerül, ha nem, akkor ehhez még a sírhely, a sírkő és a további munkálatok költsége jön hozzá. Nem véletlen, hogy egyre többen gondolkodnak alternatív megoldásokon, bár sokan nem az anyagiak miatt döntenek így.

Vajon a halottnak mindegy, mi lesz a földi maradványaival? Most még csak találgatunk, de rövidesen, előbb, vagy utóbb mindenki számára megszületik erre a válasz.