2023.07.23. 08:00
Játszóteret nyitottak a kedves barkóscinegék
Fenyvesi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője várta szombaton reggel hagyományos madárgyűrűzésre azokat, akik szeretik apró tollas barátainkat, és ezért örömmel gyülekeztek a dinnyési Madárdal Tanösvény bejáratánál.
A barkóscinege rendkívül kedves madár, nagy számban gyűrűzték példányait szombaton a Madárdal Tanösvényen
Fotó: Fehér Gábor / FMH
– Nagyon jól alakult a nap, az volt a célunk, hogy lehetőleg minden résztvevő a kezébe vehessen egy-egy madarat és szabadon is engedhesse, ez pedig többszörösen sikerült – összegzett szombaton kora délután Fenyvesi László. – Remekül mozogtak a madarak és a vendégek száma sem volt kevés. Már kora reggel beindultak a törpegémek, nagyon jónak bizonyult a húzásuk, abból is láthattak a látogatók párat. De igazán a barkóscinegékben gyönyörködhettünk. Mindenki számára különleges élményt jelent látni őket: ez a madár nagyon korán áll párba, már a kirepülés utáni hetekben, az azt követő két-három hétben párt választ magának. Attól fogva pedig párosával járnak, de csapatokban maradnak. Mi pedig megpróbáljuk őket párosával zsákba tenni és úgy is engedik el őket a látogatók. Az a szokás nálunk, hogy a hímeket a lányok és a hölgyek, a tojókat pedig a fiúk, illetve a férfiak.
– Kitalálható, hogy melyik kinek a párja?
– Ténylegesen, teljes biztonsággal ezt csak ők tudják, de amikor berepül a csapat a hálóba, rendszerint mindegyik barkóscinege a párja közelében marad, azaz nagy valószínűséggel minden madárnak a legközelebbi ellenkező nemű madár a párja. A lényeg az, hogy egyszerre szedjük ki őket a hálóból, és igyekszünk egymás mellé tenni őket a zsákban. Ha ez nem sikerül, békén hagyjuk néhány percre a madarat és gyakran megesik, hogy magához csalja a párját. A barkóscinegék nagyon kedves madarak, játszóteret nyitottak a pallósoron, ahol a hálóink vannak: ott, a korlátnál szeretnek a legjobban játszadozni. Miután összehúzzuk a hálót, annak a tetején hintáznak, ez is boldog szokásuk.
– Ilyen jól alkalmazkodtak az ember közelségéhez?
– Így van, ők elég bizalmas madarak. Jó hír, hogy már kezdett eltűnni, szinte kipusztult erről a vidékről a függőcinege, ám úgy látom, idén kezd visszatérni, talán javultak az életkörülményei. A barkóscinegék számának jelenleg a fele a függőcinege, de különleges, már-már művészi fészket épít.
– A madarak világára mennyire van hatással, hogy egyik nap dögmeleg van, aztán jég és vihar jön? Vagy ez csak minket, embereket zavar?
– A madarakra szerintem ennek nincs különösebb hatása, ők az ilyesmit teljesen jól bírják. Kiválóan követhető például, hogy egyes fajok eső után jobban mozognak, más madarak azonban nem szeretik, ha vizes a nád. De csak ennyi a különbség. Azt nem tapasztaltam, hogy egyes fajok visszaszorultak volna a nagy meleg, vagy a sok eső miatt, leginkább a vízszint változása befolyásolja őket.
– Ilyen szempontból most mi a helyzet a Dinnyési-fertőn?
– Aránylag sok a víz, így cserregő nádiposzátát tömegével, foltos nádiposzátát sokkal kevesebbet látni, nádi sármány pedig alig akad. E fajoknál ez mindig a vízállás függvénye.
– A Velencei-tóval szemben a fertőn továbbra sem kell aggódni a vízállás miatt?
– Úgy tűnik, a víz minőségével sincs baj, hiszen nagyon sok az apró hal, a madarak pedig ezekkel élnek, így ők is szépen gyarapodnak.
– Mikor lesz a következő fontosabb esemény a tanösvényen?
– Komolyabb rendezvényünk már valóban csak szeptember 8-án lesz, a Fecskebúcsú, majd szeptember 16-án rendezzük meg a nagyszabású programot, a Dinnyési Madárkavalkádot. Sok érdeklődőt várunk.
– Ha már a fecskék szóba jöttek: még mindig csökken a számuk?
– Nincsenek sokan, elég gyenge az állomány. Ám érdekes, hogy teljesen különböző a kép, mert az emberi tevékenységen múlik a létszám egy adott területen. Ha van jószág, akkor van fecske, főleg füsti fecske. Ám ha az adott jószágtartó helyen sok a macska, akkor idővel eltünedeznek a fecskék is. Nem nehéz kitalálni, miért. Ha a fecskefióka elvéti a repülést, mert ilyen előfordul, akkor a macska szájában köt ki. Ám egy ügyes macska az öreg madarat is el tudja ejteni. Érdekes, hogy az utóbbi időben sok fecskés élőhelyet bejártunk, fiókákat gyűrűztünk. Több különleges helyszín akad. Az egyik ilyen Székesfehérvár közelében a csalapusztai magtár: csodálatos fecskeállomány a lakója. Veszprém vármegyében is akad egy kifejezetten kiemelkedő hely Árkovics György lovasgazdánál, nála egy nagy istálló két részében összesen több mint ötven pár füsti fecske fészkel. Az bizony igen látványos, hiszen száz felnőtt madár akár ezer fiókát is kirepít egy évben. Az pedig már egy kisebb fecskefelhő.