Élet létfontosságú gyógyszerek nélkül – Önök szerint jogos a felháborodás?

A pórul járt férfi, nevezzük Bélának, június 29-én, csütörtökön telefonon kérte a háziorvosi rendelőben szokásos vérhígító gyógyszerének felírását, amit évek óta egy súlyos munkahelyi baleset következményeként kell szednie. Éjjelre munkába ment – egy fehérvári gyárban dolgozik három műszak, folyamatos munkarendben – és úgy gondolta, reggel majd kiváltja a receptet. A gyógyszertárban aztán kiderült, semmi nincs a felhőben. Kérdésére – ismét telefonon – a háziorvosi rendelőben arról tájékoztatták, az EESZT működési problémái miatt akadozik az eRecept felírása, ezért menjen be személyesen, és papír alapon felírják neki a szükséges gyógyszert. 

Béla, miután az éjszakás műszak után hazaért, néhány órára ledőlt pihenni. Annyira fáradt volt azonban, hogy nem tudott időben felkelni, így a rendelés már befejeződött, amire összeszedte magát péntek kora délután. – Az még nem gond, ha egy napig nem veszem be az amúgy naponta kétszer szedett vérhígítót, de utána már veszélyes lehet, ha nem jutok a gyógyszerhez. Mivel közben a péntek is eltelt – ismét éjszakára mentem dolgozni –, nekem pedig még mindig nem volt meg a receptem, szombat reggel, műszak után bementem a fehérvári kórház sürgősségi osztályára, hogy segítséget kérjek. Nem kaptam – mesélte Béla, aki az idő haladtával egyre idegesebb lett. – Miután elutasítottak, illetve mindenféle igazolásokat akartak látni ahhoz, hogy felírják az általam megnevezett, számomra életmentő gyógyszert, felhívtam a betegjogi képviselő zöld számát. Nem egyszer, rengetegszer. Ám sem ezt, sem pedig a kórházi betegjogi képviselőt nem értem el. Végül a rendőrségnek jeleztem a problémát és kértem, jöjjenek ki, mert nem akarnak ellátni. Ez sem ment könnyen, mert legalább ötször magyaráztam el, mit szeretnék – folytatta Béla, aki úgy gondolja, nem hagyta az utolsó pillanatra a létfontosságú szer felíratását, hiszen, ha minden rendben megy, ahogy máskor is szokott, úgy egy napon belül megvan a vérhígítója a következő hónapra.

A járőrök végül megérkeztek a Seregélyesi útra és Béla is megkapta a szükséges gyógyszerét. – Elég lekezelőek voltak a rendőrök velem, pedig szerintem érthető, hogy ideges és feszült az ember, ha el akarják zavarni, miközben jogosult lenne az ellátásra, ráadásul az élethez van szüksége arra a gyógyszerre! – fogalmazott. – Kérdésem a következő: mit lehet tenni, ha nem látják el az embert ilyen helyzetben és nem érhető el a betegjogi képviselő sem? – fejezte be a történetet.

Nos, a feol.hu feltette a kérdéseket több szervnek is. Amint megjönnek a válaszok, közreadjuk őket.