Vígan pöfékelt az apuka a Velencei-tóban

Frottírköntös, női ruha nagy szériában - Új üzemet vettek birtokba Fehérváron

Kollégánk, V. Varga aláírással így számolt be 1983-ban ez eseményről: "Régóta dédelgetett álom vált valóra a Ruhaipari Szövetkezetben. A székesfehérváriak néhány hete vették birtokukba az új üzemet. A Csikvári úton vásárolt és a céljainknak megfelelően átalakított épületbe az úgynevezett nagy szériás konfekciórészlegünk költözött — mondja Varga Jánosné, a szövetkezet elnöke. — A termelés lényegében július elején kezdődött." Egyúttal egy hibát is említettek a tudósítónak,  az áramellátás hiányosságát, mi sokszor nehezíti a munkát, s bíznak abban, hogy az ÉDÁSZ megtalálja az okot. 

Gyorsan kiderül, még a felvonó sincs kész, az pedig majd az anyagmozgatásban lesz nagy segítség. "A varrodában az asszonyok és a lányok korszerű NDK gyártmányú varrógépekkel, valamint japán gomblyukasztó, illetve gombozó berendezésekkel dolgoznak. Szervezett keretek között, szalag szerűen folyhat a termelés, s a minőség is tovább javulhat. Jelenleg huszonnégyen dolgoznak a szövetkezet új részlegében, de a közeljövőben létszámbővítéssel számolnak, valamint újabb gépeket is várnak." - számolt be róla az újság.

Libériás inasra várt a pöfékelő?

Ugyanebben a lapszámban vandálokról is beszámolt a Hírlap, akik a Velencei-tónál randalíroztak. Jegyzetében Móré Erzsébet így ír: "A Velencei-tó partja ezidő szerint legforgalmasabb üdülőhelyén, a Gárdony nagyközséghez tartozó Agárdon, a strandolok sokasága már régen kinőtte a fizetőstrandokat. A tanács és a költségvetési üzem szabadstrandként alakította ki a partszakaszt vagy ezer méter hosszúságban. Hinták, ivóvizet adó kutak, a vízbe vezető lépcsők és vécék mellett öltözőfülkéket is felállítottak. Nem tudom mennyibe került a partszakasz stranddá alakítása. Nem két fillérbe, bizonyosan. Éppen ezért elszomorító látvány a felállított szolgáltató-kényelmi létesítmények pusztulása. Idén például a fából készült öltözőfülkék ajtaját deszkaszálanként lefeszítették, így az öltözködés „páros” cselekvéssé bővült, mivel valakinek az ajtó helyén plédet vagy törölközőt kell kifeszítenie... De egy ízben tönkretették már a kutakat is, hadd ne jusson senki ivóvízhez. Az apróbb ügyekről már nem is szólok. Felesleges fölemlegetni a szanaszéjjel szórt hulladékot — minek is megtenni két lépést a szemétgyűjtő-kukáig. Azért meg hol panaszkodhatnék, hogy a strandolók egy része lusta a parkolóhelytől tízmétert gyalogolni a fűig —inkább beáll gépkocsijával (a mentőknek fenntartottkeskeny úton) a strandra. Ami pedig a tó tisztaságát illeti... Erről csak villanásnyi tapasztalat: apuka kisgyermekével lefelé tart a lépcsőn. Mi van apuka kezében? Frissen gyújtott cigaretta. A mellig érő vízben vígan pöfékel. Bizonyára arra vár, hogy libériás inas vigye utána a tóba a hamutartót. Mert, ha nem teszi, ő istenuccse a vízben nyomja el a csikket. Természetesen az utóbbi történt."