Hinni annyit jelent, mint elköteleződni egy értékrend mellett, amiben hiszünk – beszélgetés Tornyai Gábor, lelkésszel

Annak ellenére, hogy beszélgetésünk apropója nemzeti ünnepünk volt, végül egész más irányba is elkalandoztunk, ami természetesen nem baj, hiszen így szélesebb perspektívában tekinthetünk Gábor atyán keresztül a katolikus egyházra, aki kiindulásként a kenyér és a bor jelképének fontosságáról beszélt. 

– A kenyér és a bor jelképe nagyon fontos szerepet tölt be a vallási élet gyakorlásában, ugyanis ezek a misék központi elemei, mely során az egyik leglényegesebb talán a felajánlást. Ekkor adunk hálát adni Istennek a kenyérért és a borért, mint a föld terméséért és az emberi munka gyümölcséért. Ezekre úgy tekintünk, hogy egyrészt bennük van Isten teremtő szeretete, másrészt pedig az ember munkája. E kettőben kapcsolódik össze Isten az emberrel. A másik központi eleme a misének, amikor Jézus utolsó vacsoráját jelenítjük meg, ekkor arra emlékezünk, hogy Jézus vacsora közben a kezébe vette a kenyeret és a kelyhet, majd hálát adott és odaadta a tanítványoknak. A kenyeret, mely a testét és borral teli kelyhet, mely a vérét jelképezi – részletezte.

A nemzeti ünnep, valamint Öreghegy kapcsán beszéltünk még a megszentelés és a megáldás gyakorlatáról is, hiszen Öreghegyen bevett szokás, hogy megáldják a kenyeret és a bort. Mint mondta a kettő közti különbséget úgy tudná megfogalmazni, hogy a szentelés az egy kiválasztás, kiemelés a hétköznapiból, az egyszerűségből, az áldás pedig a hétköznapinak a szenttel való megtöltése. Valamint erre vonatkozóan kitért még Szent István királyra is, aki szentségéből adódóan Isten megjelenítője. 

– Ettől még Szent István király nem maga Isten, csak rátekintve elmondhatjuk, hogy olyan élete, hite volt, amely utat mutat nekünk Isten felé –.

A hit kapcsán szó esett még arról, hogy Gábor atya hogyan fordul azon emberek felé, akik nem hívők és, mint mondta csakis nyitottan. Máshogy nem is lehet, hiszen a kereszténység lényege a szeretet közvetítése. 

– Ugyanekkor azt is jelenti, hogy elköteleződtem egy értékrend, egy életfilozófia mellett, amiben én is igazán hiszek és annak megfelelően élem az életem. Amikor olyasvalakivel találkozom, aki ezt nem osztja mindenekelőtt igyekszem megérteni. Fontos, hogy megérteni és nem rákényszeríteni a saját álláspontomat, hitemet. Ez lehet a kulcs, de persze csak akkor működik, ha a másik fél is ugyanígy áll ehhez. Sokszor tapasztalom, hogy vannak, akik csak arra nyitottak, amivel ők is azonosulni tudnak, mivel ebben érzik magukat biztonságban. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy ennyi támadás éri a katolikus egyházat. Van egy alapelvünk, egy rendszerünk, amihez ragaszkodunk, de nem próbálnak abba jobban belelátni, hanem inkább teret adnak a rossz vicceknek és sztereotípiáknak – mondta, majd kihangsúlyozta, hogy tisztában van a katolikus egyház hibáival, ám ezeket maga az egyház is tudja és nem tagadja. A velük nem szimpatizánsak mégis felnagyítják ezeket a hibákat.

Végezetül pedig megkérdeztem, hogy minek köszönhető az az előadókészség, amellyel ő rendelkezik és, ami miatt egy teljesen más ’miseélményt’ kapnak azok, akik a prédikációit hallgatják. Az atya úgy fogalmazott, hogy ez az ő megajándékozottsága, Istentől ezt a készséget kapta ajándékba.