Római kori sírokra bukkantak az egykori villagazdaság szomszédságában (galéria)

„A csontok méretéből látszik, hogy még kislány volt”
A Szent István Király Múzeum két héten át zajló tervásatása már az első napokban látványos eredményeket hozott. A Bodajk határában előbukkanó késő római kori – 4. század – temető leleteiről egy női csontmaradvány mellett mesélt Kiss Alexandra régész.
– Egy kicsit nehezített helyzetben vagyunk, ugyanis nincsenek sírfoltjaink. Lényegében fémkeresővel kezdünk, és ha az ad valami jelet, akkor nyitunk egy kutatóárkot – úgynevezett szondát. Sajnos a sírok egy részét már elvitte a szántás – mutat a Szent István Király Múzeum régésze a lelőhelyekre, melyek egyikében már csak egy alsó vázrészt, a másikban pedig egy lábszárcsontot sikerült azonosítani.
Az ásatás során egy vélhetően jómódú családból származó kislány csontjai is felszínre kerültek.
– A combcsontjai között volt egy körberakásos ezüstgyűrű, illetve van egy korsó melléklete, és volt mellette egy vaskés is. A csontok méretéből látszik, hogy még kislány volt. Ami a sír érdekessége – azon kívül, hogy egy nemesfémből készült gyűrű is található benne –, az az, hogy ez az első olyan sírunk, amit részben téglával raktak ki. Többnyire azokat az elhunytakat helyezték téglasírba, akik jobb módúak voltak – magyarázza Kiss Alexandra, majd a következő, késő római kori női sír leletanyagát és a benne talált mellékleteket mutatja.
– A női sírokra jellemző, hogy viseleti elemek vannak az eltemetettek mellett. Itt például van a hölgynek csont és bronz karperece, gyűrűje, valamint van mellette egy érme is, amit útravalóként kapott. Jellemzően a láb vagy a fej mellett szokták elhelyezni az étel- vagy edénymellékleteket, itt a lábnál láthatunk egy mázas korsót, ami a jobb módúakra jellemző edénymelléklet, és van itt egy kis korsó is, ami igazából inkább pohárként funkcionált, nagyon picike, szűk szájú darab – mutat végig a részben még föld borította leleteken a szakember.
A mellékletek sorát gyarapítja egy különleges kutatástörténettel bíró cece – ez gyakorlatilag egy vasrúd –, amit egykoron szövéshez, fonáshoz használtak. Mint megtudtuk, eleinte azt hitték róla, hogy vasnyárs, majd az egyik régészkutató figyelt fel arra, hogy többnyire női sírokból kerül elő a vasrúd, amiből arra következtettek, hogy női tevékenységhez kapcsolódik az eszköz. Végül egy női kutató a szövés-fonáshoz társította az eszközt.

„Az itt élők nem az elithez tartoztak, de azért jómódúak voltak”
Jelen feltárás teljes mértékben tudományos célzattal zajlik, s egyúttal egy mentő feltárásnak is tekinthetjük, melynek fő célkitűzése, hogy a meglévő és menthető leletanyagok méltó, múzeumi körülmények közé kerülhessenek. A bodajki helyszínen 2019-ben indult kutatás, eleinte Árpád-kori lelőhelyként regisztrálták a területet, később kiderült, egy római kori lelőhelyet sikerült azonosítani. A Szent István Király Múzeum szakemberei az évek során több alkalommal végeztek fémdetektoros kutatást és terepbejárást, így sikerült behatárolni a jelenleg is feltárás alatt álló lelőhelyet, s így derült fény egy, a temető szomszédságában elhelyezkedő villagazdaságra.
– Geofizikai felmérést végeztettünk, aminek eredményeként megismertük a villa alaprajzát. A tavalyi évben végeztünk itt első alkalommal tervásatást, akkor a villa azon részére nyitottunk szondát, ahol a felmérés szilárd burkolat meglétét jelezte. Két termet tudtunk azonosítani: az egyik egy terrazzo padlós, valószínűleg reprezentációs helyiség, fogadócsarnok volt, mellette pedig egy agyagpadlós helyiséget találtunk – magyarázza Kiss Alexandra..
– Érdekesség, hogy Pannónia magyarországi részén kevés olyan villagazdaság van, aminek ismerjük a temetőjét is, és egyszerre kaphatunk információt a villagazdaságról és a temető alapján az ott élt emberekről is. A villagazdaságot úgy kell elképzelni, mint egy mai majorságot. Ez egy önellátásra berendezkedett gazdasági egység, ahol több gazdasági épület állt. A tavalyi évben találtunk itt egy mészégető kemencét, ami valószínűleg 3-4. századi. Lehet, hogy a villa valamelyik átépítéséhez itt égették a meszet. A villagazdaságokban ipari és mezőgazdasági tevékenység is zajlott. Az előkerült leletek alapján az itt élők nem az elithez tartoztak, de azért jómódúak voltak – összegezi a kutatási eredményeket a Szent István Király Múzeum része.