Véget értek a várjátékok a megye egyetlen fennmaradt középkori váránál Csókakőn (galéria)

Ebben az évben szeptember második hétvégéjén tartották a Csókakői Várjátékokat. A három napos eseményt 24. alkalommal szervezi meg a település, illetve a számtalan helyi civil szervezet. Pénteken a Németországból és Lengyelországból érkező lovagok tartottak középkori lakomát a címerpajzsos nagysátorban, miközben a Korál Tribute Band, valamint az Omega Testamentum játszott a színpadon. 

Szombaton délelőtt 11 órakor volt a hivatalos megnyitó, ünnepélyes kapunyitással és a csapatok felvonulásával. Három alkalommal is volt várostrom, ugyanis 12-14 és 16 órakor is egymásnak feszült a magyar lobogó alatt küzdő I. András Király Lovagrend és a turbános török támadó szerepét vállaló Csőszi Történelmi és Hagyományőrző Egyesület. Az ostrom során hol az egyik, hol a másik kerekedett felül, de végülis a vár túlélte az ostromot, a helyiek legnagyobb örömére. 

A Borutca és a kézműves vásár megnyitását követően elérkezett a falu legmagasabb kitüntetéseinek átadása. Bócz Éva, a helyi általános iskola vezetője, több civil szervezet aktív tagja kapta idén a Csókakőért Érdemérmet. A település nem csak a közösségért végzett munkát, hanem a falu szépítéséért tett fáradozást is értékeli. A Csókakő Legszebb Portája díjat ez alkalommal Csöngedi Csaba kapta. A képviselőtesület nem csak a lakosoktól érkező jelölések és a szép udvarok láttán döntenek, ugyanis fontos, hogy az utca is szép legyen, mert a közterületen ápolt virágoskert része a falu hagyományainak. 

Ahogy minden évben, idén is bemutatkozott a közönségnek a Várbatárok Társasága és annak lovagi tagozata Csöngedi Károly vezetésével, és a Szent Donát Borrend is, Zsipi Gyula elnök irányításával.  

Az Opolskije Bractwo Rycerskie, vagyis az Opolei Testvériség és Barátai, valamint a Magyar Királyi Kardforgatók harci bemutatókkal színesítették a programot. A lengyelek, jó szokásukhoz híven beleadtak apait-anyait, pengett a pallos és pattant a pajzsról a családi címer festékfoltja. Nemcsak harcmodorukat, szokásaikat és viseleteiket is bemutatták a nagyérdemű közönségnek, akik nagy tapssal háláták meg, a hol vicces, hol romantikus, hol pedig az ijesztő bemutatót. Az utolsó bemutató végét letérdeltek a tapsoló közönség felé, jelezvén, hogy megköszönik a figyelmet, majd, szokásukhoz híven, egyik pillanatról a másikra felpattant valamennyi vértbe öltözött harcos és magasra emelt kardokkal rohamot intéztek a meglepett közönség első sora ellen. A támadás lendülete természetesen az utolsó pillanatban megtört, és a vad ordítást, a jól sikerült tréfa miatt elégedett nevetés váltotta fel a lengyel táborban. 

A magyar harcibemutató résztvevői sem finomkodtak sokat, és namcsak azért, mert határozott ütésekkel igyekeztek legyőzni egymást, hanem halálos harci hajítófegyvereikkel addig dobálták az embernagyságú céltáblákat, míg azok sorra ledőltek, újra meg újra. 

A Barkócaberkenye Néptánccsoport valamennyi tagja fellépett kora este a nagyszínpadon. Hajtások, Rügyek, kicsik és nagyok és persze a szenior táncosok is részt vettek, a közel egy órán át tartó fellépés során. 

Egész nap volt zene, hol operett, hol rockopera, hol népi zene a Szenlindek Zenekarnak köszönhetően, ám ahogy mindig, most is két dolgot várt minden gyakorlott várjátékok látogató. Az egyik a 41 éves Viking Zenekar, a másik a tűzijáték. Az országos tűzgyújtási tilalom miatt a tűzijáték elmaradt, helyette lasershow volt, viszin a Viking nem okozott csalódást, éjszakába nyúlóan zenéltek. 

A háromnapos rendezvény utolsó felvonásaként a Várbarátok Társaságának Lovagi Tagozatának tagja, Burján Gyula apródkapitány íjászbemutatót tartott tanítványaival a Nagy-Magyarország téren, majd a közönséget is invitálták egy közös íjászatra. Közben megnyílt a hat állomásból álló kalandpark is, amely délután ötig fogadta a gyerekeket, akik többek között kipróbálhatták hegymászó tehetségüket is. 

Fináncz Imre saját, helyben termesztett csípős paprikáival tartott chilievő versenyt, amin, a fájdalmak ellenére sokan el is indultak. De láthatták az érdeklődők a morzsaparti keretében, milyen is egy középkori, lengyel lakoma a címeres sátorban. Ezt követően szemtanúi lehettek, hogyan is zajlik egy harci táborbontás északi barátainknál. Akinek nem volt elég a látnivalóból, megcsodálhatták a Móri árokra, illetve a Fehérvár felé vezető hadiútra néző kilátást, az ingyenes várlátogatásnak köszönhetően.