A Vértes fővárosában is emlékeztek, díjakat adtak át (videó)

Márai Sándor híres idézetével kezdte ünnepi beszédét Illés Szabolcs, Csákvár polgármestere szombaton délután a település művelődési házában, a Floriana Könyvtár és Közösségi Ház színháztermében. Majd így folytatta:

– Valóban, 1956. október 23-án meghasadt az égbolt e hazában, mert az embereknek elegük lett a diktatúrából, az idegen elnyomásból. Az egész nemzet egy emberként lépett fel a közös érdekében. Azért, hogy ismét szabadok lehessünk, hogy elviselhető életet élhessünk, és nem utolsó sorban, hogy jövőt adhassunk fiainknak és lányainknak. Igen, akkor, 1956. október 23-án együtt volt a nemzet, és együtt is maradt. Ismét szabaddá akart válni, ismét szuverén, független hazát akart magának, ahol ismét szabadon lehet élni.

A szónok arra emlékeztetett, hogy a tengerentúlon akkor sem értették, milyen lehetett Magyarországon diktatúrában élni. El sem tudták képzelni, hogy a kommunizmus, a szovjetek mit szabadítottak rá hazánkra. Az a szovjet kommunizmus, amely tagadta az önazonosságot, felszámolta az emberi önrendelkezést, megalázta Magyarországot társadalmilag, gazdaságilag, és szembe fordította ez embereket egymással. Ötvenhat hősei az egész világ példaképei. Az egész világ megismerhette azokat, akik kiálltak a szabadságért, a függetlenségért, vagy csak a jobb életért. A városvezető Pongrátz Gergelyről, Wittner Máriáról, Mansfeld Péterről és a többiekről beszélt, arról, hogy ők verték bele az első szöget a Szovjetunió koporsójába. De nem felejthetjük el a névtelen hősöket sem, figyelmeztetett a polgármester.

– Büszkék vagyunk arra, hogy a magyarok, annyi meghasonlás után, egyet akartak. Nem akartak mást, mint független nemzetállamot, ahol nem az önkény, az állami terror határozza meg az emberek mindennapjait. Az élet ment tovább, csak a kilátástalanságot váltotta fel az életöröm, a kiszolgáltatottságot a tetterő. A forradalom megmutatta, hogy a világmegváltónak hitt kommunizmus valójában egy embertelen, gyilkos hatalom.

Új feladatunk van, hangsúlyozta Illés Szabolcs, mert ma már sokan élnek olyanok, akiknek nincsenek személyes élményei a diktatúra idejéből. Azoknak, akiknek a szabadság természetes élmény, el kell mondani, mennyire boldoggá és megelégedetté tesz bennünket, hogy részünk lehet benne, de azt is, hogy a szabadságot és a nemzeti függetlenséget nem adják ingyen, és nem örökre szól. Minden nap, újra és újra meg kell küzdenünk érte.

– Legyünk méltó örökösei az ötvenhatos hősöknek, álljunk ki következetesen nemzetünkért, amikor arra szükség van. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy mi magunk dönthessünk a sorsunkról! Ne engedjünk a megtévesztésnek, fogjunk össze ma is, ha nemzeti függetlenségünket veszély fenyegeti! Ismerjük fel végre, hogy a nemzeti önazonosság, az önbecsülés igazi erőforrás számunkra, hiszen ez az a kötelék, amely mindannyiunkat összeköt és megkülönböztet más népektől. Halljuk meg az idők szavát, és kezdjünk bele együtt nemzetünk, közösségünk, identitásunk újjáépítésébe! Itt az ideje, hogy ismét büszkék legyünk magyarságunkra, nyelvünkre, vallásunkra, hagyományainkra. A tét ma is óriási. A jövőben az lesz a kérdés, hogy unokáink, dédunokáink ismerik-e a magyar múltat, beszélnek-e róla, és ha igen, milyen nyelven és milyen országban. Reméljük, ha majd lenézünk rájuk, ezt Magyarországon fogják megtenni magyar nyelven, itt, a keresztény Európa közepén!

Az eseményen átadták a Csákvár Közszolgálatáért Díjakat. A köznevelésért Hargitai Tiborné, óvodai nevelésért Gulyás Gáborné kapott elismerést, Csuta Zsolt pedig ezért vehetett át oklevelet a polgármestertől, mert a Csuta Cukrászda a turizmus és vendéglátás kategóriában a helyi értéktár része lett. Az ünnepség résztvevői ezután a Szabadság téren megkoszorúzták a szobrot, amely 1956 hőseinek emlékét hívatott megőrizni az utókor számára.