„Döntési szabadságot a nőknek!” – Interjúnk a köztársasági elnökkel

Háború Izraelben, Ukrajnában. Ismert a magyar köztársasági elnök és az ország álláspontja. Hol, milyen fórumokon tudja békevágyunkat kifejezni?
– Forrong a világ. Régen látott intenzitású háborús konfliktusok robbannak ki a világ különböző pontjain, és egyre fenyegetőbb az eszkaláció veszélye. Kimondani is szörnyű: lassan 20 hónapja tart az orosz–ukrán háború, amelynek magyar áldozatai is vannak, és néhány napja érte súlyos terrortámadás Izraelt. Civil áldozatok tömegei, embertelen vérontás. A közel-keleti háború közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Egy baráti országot támadtak meg, nem volt kérdés, hogy az első pillanattól szolidaritásunkról biztosítottuk izraeli barátainkat. Ebben a nagyon veszélyes helyzetben bölcsnek és józannak kell maradnunk, ezt tesszük akkor, amikor a most leginkább ábrándnak tűnő béke mellett állunk ki. Köztársasági elnökként Magyarországot képviselem, a magyar emberek érdekeiért állok ki, a magyarok pedig békét akarnak, ezt igyekszem minden létező nemzetközi fórumon és találkozómon tolmácsolni. A magyarok békevágyát három gyermek édesanyjaként is átérzem. Mi, anyák, nem azért szültük a gyerekeinket, hogy háborúba küldjük őket. Ebben a szellemben szólalok fel az ENSZ Biztonsági Tanácsában, tárgyalok Zelenszkij elnökkel vagy nyilatkozom, amikor a Szentatya fogad audiencián.

A köztársasági elnök fegyveres konfliktus esetén a Magyar Hadsereg parancsnoka. Pákozdon megünnepelte a Magyar Honvédség 175. évfordulóját, Fehérvárcsurgón a Sándor-palota kihelyezett ülésén tábornokokat nevezett ki, illetve meglátogatta a sukorói református templomot, ahol az 1848-as honvédők istentiszteleten esküdtek fel a hazára. A mai, nagyon is zajos világban hogyan látja a Magyar Hadsereg szerepét, erejét? Mi a teendője valamennyi magyarnak határon belül és azon túl?
– A köztársasági elnök a hadsereg főparancsnoka. Ez javarészt szimbolikus feladat, hiszen nem veszek részt a Magyar Honvédség mindennapi irányításában. Ennek ellenére megválasztásom óta kiemelt figyelemmel fordulok a Magyar Honvédség felé, rendszeresen tájékoztatnak a honvédelmi vezetők az ország biztonsági helyzetéről, folyamatosan kapom a jelentéseket. Itt a Fejér vármegyei „kihelyezett Sándor-palota” keretében is tábornoki kinevezéseket adtam át. De igyekszem megismerni a katonák mindennapi munkáját is, akikkel mindig nagyon pozitív a tapasztalatom. Elkötelezettségből, bátorságból, hazaszeretetből mutatnak példát nap mint nap. A hadsereg feladata világos, ez következik a nevéből is: honvédség, azaz Magyarország, az ország szuverenitása és a magyar emberek a védelme. A magyar katonák is garanciát jelentenek arra, hogy mi, itt a Kárpát-medencében biztonságban élhetünk, családjainkat biztonságban tudhatjuk. Ez ma, amikor a szomszédunkban háború dúl, még nagyobb felelősséget ró rájuk. Ezért tartom fontosnak, hogy komoly fejlesztésen megy keresztül a honvédség, és ezért fontos a toborzókampány, valamint az önkéntes tartalékos haderő további fejlesztése. A honvédekre számíthatnak a magyar emberek, ha baj van, nem csak országhatárainkon belül, de a tömeges bevándorlás elleni határvédelemben is, és sokszor azon túl is. Izraelből éppen a napokban több száz magyart menekítettek ki a Magyar Honvédség közreműködésével. Köszönet a mentésben résztvevőknek a bátor munkáért!

Augusztusban nemzeti ünnepünkön Esztergom és Székesfehérvár testvér települési együttműködést fogadott el. Mi fehérváriak úgy látjuk, hogy ezer esztendőt késett ez a megállapodás. Lát-e történelmi jelentőséget e megállapodásban?
– Örülök, hogy jelen lehettem a két ősi uralkodói székhely, Székesfehérvár és Esztergom közötti megállapodás aláírásakor. Történelmi pillanat volt. Mindkét város meghatározó szerepet játszik a magyar történelemben – a jelenben is – az államalapítás óta, mindkettő kötődik Szent István királyhoz. Köztársasági elnökségem első évében Székesfehérváron ünnepeltem augusztus 20-át, idén pedig az esztergomiakkal emlékeztem államalapító Szent István királyra. Egy évvel ezelőtt Székesfehérváron azt mondtam, hogy erőt kell merítenünk Szent István hitéből, aki az államalapítás roppant nehéz terhét az önmaga létén túlmutató hit nélkül nem tudta volna elviselni, és a ma már ezeréves keresztény magyar államot megalapítani. Ez a hit tartotta a lelket a magyarokban az elmúlt ezer év legnehezebb pillanataiban is, a háborúk, hódoltságok és megszállások idején. És ez tud útjelzőül szolgálni számunkra a mai nagyon zavaros, átalakuló és háborús konfliktusokkal teli világban.

Két Nobel-díjasa van idén nemzetünknek, és mindkettőre büszkék vagyunk. Nekünk, Fejér megyeieknek a móri Krausz Ferenc díja kicsit szebben csillog. A Nobel-díj olyan, ami messze földre „hallatszik”. A két díjazott megüzente nemzettársainak, hogyan éljék életüket, mi a siker titka. A díjakkal kapcsolatban mit üzen Fejérnek és természetesen a nemzetnek? Helyes úton jár-e az oktatás, ismerik-e a magyarok saját történelmüket? Az oktatás területén van-e szükség korrekciókra, ha igen, milyenekre?
– Óriási büszkeség egy Nobel-díjas is, de hogy nekünk egyidőben rögtön kettő jutott, az meg egyenesen csoda számba megy. Büszkék vagyunk, és annak is kell lennünk! Önök Fejér vármegyében különösen is, mert Krausz Ferenc személyében Nobel-díjast adtak a nemzetnek. Karikó Katalin és Krausz Ferenc magyar emberek, magyar észjárással, a magyar oktatásból indulva jutottak a világ tetejére a Nobel-díjig. Ráadásul kutatási eredményeikkel milliók életét menthetik meg. Kitartó munkával, szakmai alázattal érdemelték ki a Nobel-díjat mindannyiunk örömére. Karikó Katalinnal többször is találkoztam, egy kitartó, erős nőt ismertem meg benne. Ő az első magyar nő, akinek odaítélték a Nobel-díjat, ez különös büszkeséggel tölthet el mindannyiunkat. A vármegye-látogatás során találkoztam Krausz Ferenc szüleivel is, és ellátogattam az egykori iskolájába, ahonnan a Nobel-díj felé vezető útja indult. Megtisztelő volt a nem értelmiségi, szorgalmas, becsületes szülők szemébe nézve köszönetet mondani minden magyar nevében. Két tudósunk sikere újabb bizonyítéka annak, hogy Magyarországon nagyszerű tanárok dolgoztak a múltban, és tudom, hogy ez ma is így van. Ezt tapasztaltam a gyermekeim iskoláiban is. A tanárok megbecsülésének feltételeit meg kell teremtenünk, mind erkölcsi, mind anyagi értelemben, ez nem is kérdés. Ebben nem állunk jól. A Nobel-díjasok példája azt is jól mutatja, hogy a magyar oktatás olyan szilárd alapot ad, amely felkészíti a diákokat arra, hogy a legnagyobb versenyben, a világ bármely pontján megállják a helyüket. Ezt látom a Stipendium Peregrinumos hallgatókon is. A programban évről-évre a legjobb diákok kapnak ösztöndíjat, hogy a világ legjobb egyetemein tanulhassanak. Az ösztöndíjprogram öt évvel ezelőtt indult el, így bátran mondhatom, hogy mind megállják a helyüket. De visszatérve a Nobel-díjasokra: nagy dicsőség ez Magyarországnak, ünnepeljük együtt, hogy két rendkívüli magyar ember ilyen komoly elismerést szerzett az egész nemzet legnagyobb örömére és büszkeségére.

A hétvégén Dinnyésen járt, ahol a nagycsaládosokkal találkozott. A családbarát Magyarországért mit kell tennünk? Mit kell tennie a sajtónak? Mit kell tennie a politikusoknak? Eljut-e a családbarát fogalom az ifjúságig? Főleg úgy, hogy az Isten–Haza–Család hármas legsebzettebb fogalma a család. Milyen eszközei vannak a családok védelmére a köztársasági elnöknek?
– Az Isten–Haza–Család hármasának mindegyik elemét sok támadás éri. A családot, a legszűkebb és legtermészetesebb közösséget, biztonságunk zálogát is. A magyar családok ügyével foglalkoztam az elmúlt évtizedben, és elnökként is kiemelt feladatomnak tartom a képviseletüket, legyen szó nagycsaládról vagy egyszülős családról. A magyar állam célja abban segíteni, hogy a vágyott gyermekek megszülethessenek, annak minél kevesebb anyagi akadálya legyen. Nőként, anyaként azt is különösen fontosnak tartom, hogy a nőknek valódi döntési szabadságuk legyen.
Ne kelljen lemondaniuk a családról a karrier miatt, sem fordítva, tehát lehessen a családot és karriert egyszerre választani. Azzal, hogy emelkedett a termékenységi ráta, kevesebb az abortusz és 2010-hez képest megduplázódott a házasságok száma, azt sikerült bizonyítani magunknak és a világnak, hogy ha lassan és sok erőfeszítés árán is, de be lehet indítani a pozitív változást.
De új lépésekre is szükség van, például egy új otthonteremtési támogatás létrehozására.
A családok megerősítése nemcsak magyar feladat, de tény, hogy Magyarországra úgy tekintenek külföldről is, mint egy olyan országra, amelytől a demográfiai kérdésekben csak tanulni lehet. Ezt bizonyította a Budapesti Demográfiai Csúcstalálkozó is, amelyre a világ minden részéről érkeztek előadók, érdeklődők. Nemzetközi szinten is egyre több tagja van a családbarát szövetségnek, politikusok, civilek egyaránt.
Egyre többen ismerik fel, ha nem teszünk valamit a demográfiai tél leküzdésére, akkor az, amit nyugati civilizációnak ismerünk, abban a formájában ahogy ismerjük, teljesen eltűnhet. Itt, Székesfehérváron jelentettem be, hogy Demográfiai Kerekasztalt hozok létre, amelynek éppen az a célja, hogy megértsük a demográfiai válság okait és együtt gondolkodjunk azon, mit kell tennünk annak érdekében, hogy többen döntsenek a gyermekvállalás mellett. Tennünk kell a demográfiai jégkorszak megelőzéséért, kell legyen következő generáció, amelynek örökül hagyjuk a földet és ezt az országot.

Van-e sztorija, kedves emléke Fejér megyéről? Kérem, ossza meg velünk, ha van ilyen!
– Először is köszönöm, hogy vendégül láttak Fejér vármegyében. Államfői beiktatásomkor tettem ígéretet arra, hogy elnökségem öt éve alatt bejárom Magyarország összes vármegyéjét, a mostani volt a hatodik. Azért kezdtem a vármegye-látogatásokat, hogy az ország minden régiójának problémáit, szépségeit, büszkeségeit személyesen ismerjem meg. Akkor tudom hitelesen és eredményesen képviselni a magyarokat, ha minél többet találkozom, beszélek velük. A vármegyei látogatáskor az is a célom, hogy a képzeletbeli reflektort oda irányítsam, ahol, és amiről kevesebb szó esik.
És ilyenkor a Sándor-palota is képletesen átköltözik az adott vármegyébe, most Fehérvárcsurgóra. A most született elnöki határozatokon nem Budapest, hanem Fehérvárcsurgó szerepel. Ezzel is azt szeretném üzenni, hogy nemcsak Budapest méltó arra, hogy az államfő hivatalának helyet adjon. Itt Fejér vármegyében két és fél napot töltöttem el, így a hivatali teendőim is átköltöztek erre az időszakra a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyba. Az ódon épület falai között tábornoki kinevezéseket adtam át és egy jó hangulatú estét tölthettünk el kizárólag nők, egymást között a „Beszélgetések a Sándor-palotában” keretében. Jártam Pákozdon, találkoztam egy a fővárosból vidékre kiköltöző, de a mai napig ingázó családdal, ahol az édesanya 1-es típusú diabéteszét nem betegségként, hanem egy állapotként éli meg a család. Szívet melengető találkozásban volt részem Móron, ahol a friss Nobel-díjas Krausz Ferenc szülei fogadtak otthonukban. Beszélgettem a Videoton és a Dunaújvárosi Vasmű dolgozóival, találkoztam a vármegye vezetőivel, képviselőivel, polgármesterekkel. Sárkeresztúron a cigány asszonyok beavattak a pirospaprika készítés rejtelmeibe, Lajoskomáromban pedig az evangélikus közösséggel is találkoztam. Élmény volt Székesfehérváron az Ocskay Hockey Akadémián a felnőtt csapat játékosaival a jégre menni, akik gyorstalpalót tartottak a jégkorongozás alapjaiból.
Ehhez már csak ráadás volt a Jármy családnál lovagolni és megnézni a csirketelepet Bélápapusztán. Jó volt önökkel lenni, és ismét meggyőződhettem arról, hogy a természeti és az épített örökség, valamint az emberek együtt adják Magyarország szépségét.