Jó reggelt, Fejér vármegye!

Pontosan 469 éve, ezen a napon született a magyar szerelmi költészet atyja, Balassi Bálint. Izgalmas életét tivornyák, perek és nőügyek kísérték, mégis verseiben egyértelműen érzékelhető, hogy a szerelem számára a minden. "Bár magát ne lássam, de csak szavát halljam,/szívem őhozzá készül,/Belőlem kiindul, úgy dobog azontúl,/nem élhet nála nélkül,/Csak őérte hal s vész, mindent szenvedni kész,/semmit se fél egyébtűl" És igen, mit is ér az élet, ha nincs mellettünk valaki, akivel megoszthatjuk az élményeinket? Aki a nehéz pillanatokban letörli a könnyeinket, aki kedvességével, figyelmességével derűt hoz a szürke hétköznapokba, aki átölel, mikor arra a legnagyobb szükségünk van... ma már az emojik és mindenféle chat-felületek korában nem igazán divat szerelmes versekkel "bombázni" a kedvest, vagy egyáltalán bármilyen verssel, pedig akár csak néhány sorral is annyi minden elmondható, kifejezhető... de valóban! Sokkal egyszerűbb néhány szivecskét odabiggyeszteni, mint pár szép rímet faragni!