Fejér évfordulós emlékei

Besegített az univerzum 

Kereken 130 évvel ezelőtt misztikus módon megnyert összegekről számolt be a Székesfehérvár és Vidéke november 9-én. Az izgalmas beszámoló így szólt: –Mint városszerte beszélik, egy helybeli fiatal ügyvéd a napokban álmodott. Álmában 3 számnak is némi szerep jutott. Az ügyvéd a helybeli vasúti állomáson egy nagyobb társaságban csupa tréfából elmondotta álmát. A társaságban jelen volt városunk egyik orvosa is, ki szintén csupa tréfából még aznap 1 forintot tett az ügyvéd által álmodott számokra; de megtette eme számokat egyik vasúti tisztviselő is 30 koronát, és mint a hír szárnyaira vette a tegnapi brüni húzáson, melyen a következő számok jöttek ki: 71, 10, 56, 42, 75, az orvos 4800 forintot, a vasúti tisztviselő pedig 1200 forintot nyert. Mindenki erről a szerencsés nyerésről beszél, melyet egy nagyon is szavahihető egyén bocsájtott közre — csak a lutrisok nem akarnak róla semmi tudni. 

Két különböző irányból közelített a kérő 

Egy pikáns kalandról írt a Székesfehérvár és Vidéke 1893. november 9-én. Bizonyára hónapokig tartotta lázban a pletykafészkek és a rosszmájú irigyek népes táborát. Mint írja: –Egyik közkedveltségű aranyifjú bejárós volt egy szépleányos házhoz. Ez egészen korrekt és rendén való dolog. Hanem volt abban a házban egy igen szemrevaló szobacicus, s „per tangentum” arra is szemet vetett. Mikor odabent a nagyságáéknál eleget tett a bon-ton követelményeinek, akkor a szobalányra került a sor. Hogy a nagyságáéknál mennyire volt hősünk, azt ne kutassuk, — hanem hogy a szobacicus hamar kapitulált, az a történtekből ki fog derülni. E hét egyik szép holdvilágos éjjelén randevúra ment hősünk a szép szobacicus pici cellájába, de meg sem melegedhetett, mert egyszerre fölpattant az ajtó — s ott állt vastag nádpálcával kezében a — „gazda” és úgy tett, mintha hősünket meg sem ismerné, minden szó nélkül husángolta mindaddig, míg csak a szép szobaleány közbe nem vetette magát. Ekkor azután elillant a pórul járt szeladon. Talán örökre titokban maradt volna a dolog, ha az érzékeny szobacziczus annyira szívére nem veszi a dolgot, hogy másnap felmondott a nagyságának. A nagysága hogyan, hogyan sem, denikve kicsalta kedvencz szobalányából a szörnyű titkot s fiatal emberünk beszüntette látogatásait. Lovagias körökben most erősen vitatják, hogy köteles-e elpáholt hősünk elégtételt kérni a kapott ütlegekért, vagy magán hagyja száradni ezt az elintézetlen ügyet. A becsület szakértők még nem határoztak, de előre láthatólag lovagias folytatása lesz a kényes dolognak.