Kivirult a gárdonyi vasútállomás (videó)

Szikrázó napsütés, víz és utazó nyári ludak – a Velencei-tó számos szimbolikus eleme látható azon az alkotáson, melyet a gárdonyi vasúti aluljáró hátsó főfalára festettek. Gárdony önkormányzata kérte fel Ferencz Klára alkotó-művésztanárt, hogy kreatív ötle­teivel és közösségépítő munkájával készítsen valami szépet és értékeset erre a komorszürke felületre.

– Tavasszal szólt először Tóth István polgármester erről a feladatról, lehetőségről. Már akkor elkezdtem gondolkodni azon, milyen módon készíthetnénk itt egy olyan alkotást, amelybe minél több gárdonyit be tudunk vonni. Kora nyáron pedig, amikor budapesti barátaimnak szerettem volna megmutatni a tavat, lementünk a partra, s láttam, ahogy Ódor Balázs gárdonyi fotós a nyári ludakat fotózta. Arra gondoltam, hogy bizonyára nem véletlenül látom én ezt a jelenetet. Utána elkértem s megkaptam a képeit, mert arra gondoltam, jó eleme lehetne ez a koncepciónak. A MÁV részéről Dézsi Zoltán segített nagyon sokat, a grafikai kreatívok Gróf Róbert munkáját dicsérik, a festésben pedig Ferencz Erika és Nagy Gréta volt segítségemre. Sokan tettek tehát azért, hogy a végeredmény ilyen legyen – mondta Ferencz Klára.

Az, hogy ez az ötlet milyen jó, azonban már akkor kiderült, amikor megkezdték a felület festését. – Nyolc napon át készítettük reggeltől délutánig, és folyamatosan kaptuk a visszajelzéseket. A járókelők, utasok már a fehérre festésnek is örültek, de amikor megjelentek a színek, minden arra járó mosollyal hálálta meg. Volt, aki mondta is: köszönjük szépen! Az volt a célunk a grafikával és a színekkel, hogy a legkisebbtől a legidősebbig mindenki szeresse és be tudja fogadni az alkotást, amelynek üzenete nem több, mint ami egy utasokkal teli aluljáróban szükséges: a nyári ludak érkezése, távozása, utazása, ahogy azt a világ rendje megkívánja. Ez a munka azonban, úgy vélem, nem öncélú művészeti alkotás, célja inkább az örömszerzés. Nagyra értékelték tehát sokan a változást, amely remélem, csak az első, de nem az utolsó festmény az aluljáróban – mondja Klára, aki abban reménykedik, hogy az önkormányzati ötlet tovább vihető. Hisz vannak még itt szürke falak.

– További ötleteim is vannak, melyekbe szeretnék sok helyi fiatalt bevonni. Gárdony és környéke ugyanis tele van tehetséges kamaszokkal, fia­talokkal. Az elképzelésem az, hogy a székesfehérvári és budapesti feljárót egy-egy jellemző festménnyel megkülönböztetjük: olyan szimbólumokkal látjuk el, amelyek az adott városokra jellemzőek. Ezen a koncepción már dolgoznak fiatal grafikusok. Bízom benne tehát, hogy megyünk tovább. Tavasszal folytatnánk a munkát, még a nagy utasforgalom előtt. Az alkotást már az első napon megtalálták olyanok, akik nem tisztelték mások munkáját és egy-egy taggel (a graffitis saját neve) látták el. – Egyikük idézőjelet használt, ezért úgy gondoltam, hogy pedagógiai módszert alkalmazok: az idézőjelet meghagytuk, a tagneveket azonban lefestettük és ráírtuk: „Köszönjük, hogy vigyázol rá!” – összegezte a művésztanár.