2023.12.18. 07:00
Megújult imaház és a hit őrzői Székesfehérváron
Ebben az évben emlékeztek a magyar baptisták azokra a bátor reformátorokra, akik 500 évvel ezelőtt érkeztek hazánkba. A megtérés és az újjászületés evangéliumát hirdetve a Jézus Krisztus követése melletti nyilvános vallástétel baptista tanítását osztották meg a Kárpát-medence népeivel. Erről, valamint korunk kihívásairól beszélt Kovács Dániel, a Székesfehérvári Baptista Gyülekezet lelkipásztora a vele készült ünnepi interjúban.
Kovács Dániel: „Jó azt az ígéretet tudni, amit maga az Úr Jézus mondott, hogy amíg a vetés és az aratás, a tél és a nyár el nem múlik, addig az Isten velünk és közöttünk lesz, gondot visel ránk”
Fotó: MBE
– Milyen érzések töltötték el az idei adventen?
– Mindig nagy örömmel várom az egyházi ünnepeket, bármelyikről is legyen szó – mondta Kovács Dániel lelkipásztor. – Természetesen mindegyik között a legörömtelibb a karácsony, hiszen ilyenkor sok-sok gyermeknek adhatunk ajándékot, és nem csak a saját gyermekeinknek, hanem az iskolába járóknak és olyan rászorultaknak is, akik a környezetünkben élnek. Ez mindig nagy örömmel tölt el.
– Hogyan kell lélekben jól felkészülni az ünnepre?
– Ez mindig rajtunk áll. Ha tudatosan odafigyelünk erre, lesz alkalmunk lelkileg ráhangolódni a karácsonyra, ha nem csupán az adventi fények, vagy a dekoráció elhelyezésével törődünk. Naponta szánjunk elegendő időt az áhitatra, vagy egy gondolatmenet végig követésére, elolvasására a Bibliában. Ez néha nehézséget okoz, mert ilyenkor nagy a pörgés a munkahelyeken, vagy éppen azoknál, akik valamelyik szeretetszolgálatnál dolgoznak, ezért erre tudatosan kell ügyelni.
– Nincs könnyű helyzetben a világ, az ország, hiszen két nagy háború is dúl viszonylagos közelségben. Hogyan lehet úgy elfogadni ezeket a történéseket, hogy közben lélekben építsük önmagunkat?
– Nagyon sok információ eljut a mai emberhez. Az internet segítségével egyre több olyan hírhez jutunk, amelyről korábban nem is tudtunk, például, hogy léteznek egyáltalán egyes országok és konfliktusok. A mai két nagy háború, amelyek igen közel vannak hozzánk, az ukrajnai, vagy az izraeli harcok hírei is rányomhatják bélyegüket mindennapjainkra. Akár ismerhetünk embereket, akikért aggódhatunk, még akár szoríthatunk is azért, hogy az az oldal győzzön, ahol a barátaink élnek. Ez fokozottan így lehetett a konfliktusok elején, a háborúk kezdetén, amikor folyamatosan figyeltük a híreket, aztán mára talán hozzászoktunk ahhoz, ami történik és már nincs annyira ott a mindennapi gondolatainkban. De én azt szeretném kérni, adjunk hálát azért, hogy nálunk béke van, és végezhetjük a feladatainkat! Hálával és alázattal tegyük ezt, mert ne feledjük, tőlünk néhányszáz kilométerre nem természetes, hogy valaki reggel felkel, megborotválkozik, elmegy a munkahelyére, vagy elviszi a gyermekét az iskolába. És nyugodt lehet afelől, hogy délután, ha visszatér érte, épségben találja az épületet és egészségben a gyermekét.
– Melyik az az igei gondolat, amelyik mostanában a legközelebb áll a szívéhez?
– János evangéliumának első fejezetében azt olvassuk: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” Az elmúlt egy év talán arról is szólt, hogy a mesterséges intelligencia és annak többféle fejlesztői csapata hogyan veszi át az uralmat fölöttünk, hogyan válunk helyettesíthetővé. Érdekes azt látni, hogy amit eddig fizikailag is meg kellett tennie az embernek azért, hogy egy munkát elvégezzen, azt most néhány kattintással megteszi helyette a mesterséges intelligencia. Lelkipásztor vagyok, érdekelt, hogyan készít prédikációt? Örülök annak, hogy Isten eszközként használni akar bennünket, embereket, és az Ő szent lelkét adja ehhez, és ijesztő volt látni, hogy a mesterséges intelligencia néhány paraméter megadása után mennyire rossz prédikációt írt. Most éppen kivonjuk tevékenységeinkből az embert és rábízzuk magunkat a virtuális eszközökre, a mesterséges intelligenciára. Milyen érdekes paradigmaváltás… Hiszen az Isten virtuális, lélek és szellem, nincsen teste, ám testet öltött karácsonykor, hogy olyanná legyen, mint mi, emberek. Most pedig az emberek arra törekednek, hogy létrehozzanak egy „istent”, egy eszközt, aminek nem kell test, de óriási szellemi kapacitással bír. Én örülök annak, hogy Isten emberré lett, elérhetővé vált számunkra, ez a jánosi Ige ezért mindig megfog, amikor elolvasom. „S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” Idén, 2023-ban azért foglalkoztat Isten testet öltése, mert ijesztő látni néha, merre halad a világ. De jó azt az ígéretet tudni, amit maga az Úr Jézus mondott, hogy amíg a vetés és az aratás, a tél és a nyár el nem múlik, addig az Isten velünk és közöttünk lesz, gondot visel ránk. Ez számomra megnyugtató, és máris nem annyira félelmetes a jövő sok olyan fejlesztés miatt, amelytől esetleg tartunk.
– Iskolalelkészi szolgálatot is végez, sokat időt tölt a diákok között. Milyen a gyerekek mentális állapota?
– Nem öregszik, aki gyerekekkel dolgozik, hiszen a fiatalok frissen tartják az elmét, és nyomon követhetjük azokat a divatos irányzatokat, amelyek jellemzik az ifjak életét. Az előbb utaltam rá, mennyire ijesztő, hogy a mesterséges intelligencia átveszi a helyünket: és ez az erő együtt növekszik a gyermekeinkkel, ezekkel a korosztályokkal. Sokszor nehéz őket bátorítani, rávenni a gondolkodásra, hogy ne csak az eszközeikben, az okostelefonjaikban bízzanak, hanem higgyék el nekünk, sokkal jobb szemtől szemben beszélgetni valakivel, időt tölteni vele, mint az eszközökön keresztül tartani a kapcsolatot. Nehezen értjük őket, hiszen ők szinte telefonnal és korlátlan internet szolgáltatással a kezükben születtek, így másképpen indultak el az életben. Mi, akik már régebben voltunk fiatalok, szeretnénk őket annak elfogadására bátorítani, hogy a személyes kapcsolatok többet érnek, mint az online térben megélt bármilyen élmény. Az együtt evés, ivás, játék, tanulás, bármi értékesebb és egyre inkább értékesebb lesz. Aki ezt megérti, az boldog gyermek, és hiszem azt, hogy boldog felnőtt lesz. De aki megmarad a laptopja és a telefonja mögött, annak bizony lesznek kihívásai, ha majd a való életben kell kapcsolatokat teremtenie.
– Idén a baptisták ötszázadik évfordulót ünnepeltek. Mi ennek a jelentősége az önök egyházában?
– Az anabaptista mozgalom és az újkori baptista mozgalom között teológiai összefüggés van, felekezetünket a reformáció harmadik ágaként tartják nyilván. Volt olyan időszak, amikor gyilkolták az anabaptistákat, elüldözték őket vagy asszimilálódtak más felekezetekbe, gyakran sajnos kivégezték hitelődeinket. De ötszáz éve vagyunk jelen a Kárpát-medencében különböző országok területén, és ennek jelentősége az, hogy Isten megtartotta a felekezetet. Ebből azt gondoljuk, ezért azt reméljük, hogy nem csak múltunk van, de jelenünk és jövőnk is. A múltra való visszatekintés fontos, mert abból tudunk tanulni. Mit rontottak el az elődeink? Tanuljunk az ő hibáikból! Melyek azok az értékek, amelyek mellett kiálltak? Akár az életüket is adták azokért a bibliai igazságokért, amelyekből mi sem engedhetünk, bármennyire változik a világ, vagy bármilyen a korszellem kihívása. Mi e kihívások mellett szeretnénk elődeink hitét őrizve, értékeiket követve tovább élni itt a Kárpát-medencében, szolgálva az embereket Isten dicsőségére.
– Székesfehérváron megújul a baptista imaház. Hogy áll az építkezés?
– Elhúzódott, mert sok nehezítő körülmény adódott. Most olyan fázisba értünk, hogy néhány belső nyílászáró legyártásának a végét várjuk, néhány esztétikai munkát kell elvégezniük a festőknek, dekoratőröknek, valamint a régi és új épület összekapcsolása maradt még hátra. Most egy kis munkaszünetet tartunk az ünnepekre való tekintettel, szeretnénk rendet és tisztaságot, de hisszük azt, hogy hamarosan megtörténhet az új épület hivatalos átadása. Új bejárattal, alagsori kiszolgáló egységekkel, mosdókkal és egy toronnyal, amely reméljük, hogy az egész város szépségére szolgál.
– A korábbi imaház azért volt a Széchenyi utca frontjától egy kicsit beljebb építve, mert a kommunista hatalom korlátozta az új imaházak építését. Az ilyen gondolat szerencsére már régen a múlté.
– Igen, a város főépítésze külön kérte, hogy templomra utaló jellege legyen az új épület megjelenésének. Ezért készült el a torony, amely általában nem jellemző a baptista imaházakra. De ez a torony számunkra fontos jelképet hordoz: Jézus golgotai keresztjét. Akár a Széchenyi utcán érkezik valaki Sárbogárd irányából, vagy a Maroshegy felől jön a Horváth István utcán, jól látható a kereszt. Ez így lett kitalálva és megtervezve, és hisszük, hogy az arra haladó emberek, amikor megállnak a dugóban, hiszen a városnak ez egy elég forgalmas csomópontja, abban a néhány percben feltekintenek a keresztre. És talán Isten kegyelme, szeretete és a Szentlélek közössége is eszükbe jut a látványról. Szeretnénk egy éjszaka működő projektorral a járdára vetíteni egy igeverset is, így azok, akik gyalogosan közlekednek az utcában, bátorítást kaphatnak.
A baptisták és a Szent Korona
Talán kevesen tudják, hogy a magyar és az amerikai baptistáknak köszönhetően tért haza 45 évvel ezelőtt, 1978. január 6-án a Szent Korona, valamint a jogar, az országalma és a kard. Egészen 1946-tól, Billy Graham baptista hitszónok 1977. szeptemberi, budapesti látogatásáig a baptistáknak, keresztény hívőknek, egyházi vezetőknek hazánkban sok-sok szenvedést, üldöztetést kellett megélniük. Aztán Kádárék gazdasági okok miatt oldani akarták véres emlékű diktatúrájukat, a kényszer pedig változást sürgetett. Ezért kerülhetett sor Kádár János vatikáni látogatására 1977 nyarán, majd 1977 őszén Magyarországra érkezhetett „Amerika lelkipásztora": százezer magyar előtt prédikált a Népstadionban. Billy Graham hazatérése után szót emelt a magyar népért és a Szent Korona visszaadásáért. Három nappal az Egyesült Államokba történő visszaérkezése után Jimmy Carter „baptista amerikai elnök" aláírta a magyar korona visszaszolgáltatásáról szóló rendeletet. Három hónap múlva a Szent Korona már Magyarországon volt. A magyar baptisták részéről Haraszti Sándor és Almási Mihály lelkészek segítették a történelmi esemény valóra válását.