Fejér évfordulós emlékei

Ez is a kulturált kereskedelemhez tartozik
A Fejér Megyei Hírlap hasábjain jelent meg 60 évvel ezelőtt, december 10-én a falusi üzletekkel kapcsolatban egy kis felszólalás a vásárlók védelmében: „A minap átszaladtunk Cecén. Már messziről feltűnt, hogy a tanácsházával szemben levő műszaki-háztartási bolt, majd Vajta felé haladva a két élelmiszerbolt előtt vevők várakoznak. Ilyenkor önkéntelenül is az órára pillant az ember: 15 óra 10 percet mutatott. Visszajövet arról is meggyőződtünk, hogy a boltok nyitási ideje 15 óra. Kényelmeskedésről van szó tehát. Lehet, hogy ezt amolyan „falusi szokásként” könyvelik el némelyek, és talán nem is éri szó érte a ház elejét. Nem kerül a panaszkönyvbe, s nem is használják fel a műszaki boltban erre a célra tartott levelezőlapokat, hogy velük közvetlenül a vezetőhöz forduljanak. Mi mégis szót emelünk a feleslegesen topogók, az utcán várakozók érdekében. Egyetlen boltvezető sem teheti azt vevőivel, hogy feleslegesen megvárakoztassa akár a pult, akár az ajtó előtt. És, hogy ne érje gyanú az óránkat sem, pontos volt az istenadta.”

Nem félünk a krampusztól
Ugyanezen lapszámban írt az újságíró egy cseppet sem ijedős kisfiúról, aki mosakodás helyett inkább szeretett volna szembenézni a krampusszal: „Ismerősöm ötéves kisfia hetek óta egyébről sem beszél, csak a közelgő Télapóról. Számolja hányat kell még aludni, hányszor kell még oviba menni és meddig kell még jónak lenni. A számolással nincs is baj, de a szófogadással már nehezebb a dolog. Még a Télapó kedvéért sem mindig sikerül. Persze a mama igyekszik kihasználni a várakozási időszakot és a Télapót be-bevonja a „pedagógiába”. Egyik este Ákos többszöri figyelmeztetésre sem volt hajlandó mosakodni. Anyja végre cselhez folyamodott: — Gyere gyorsan, mert itt láttam az udvaron egy csúnya, fekete krampuszt! Ha láttad volna, mennyire csörgette a láncát! Szóltam is neki, hogy jöjjön érted mert nem fogadsz szót! Ám a várt hatás elmaradt, mert ijedelem helyett Ákos rettentő kiváncsi lett és azonnal látni akarta a „félelmetes” krampuszt. Kiállt az ajtóba és várta. Majd kis idő múlva csalódottan megjegyezte: — Látod, anyu, nem akar jönni, pedig itt lehet a közelben, mert olyan pokolszagot érzek!”