Saját alapítóját fogadta a szakközépiskola Velencén

A kollégiumi épület földszintjén, a könyvtárban lázas készülődés folyt december 7-én, mert a Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola alapítóját várták vendégségbe. Fülöp Attila, Fáncsik Zoltán unokája hozta össze ezt a nagy találkozót abból az apropóból, hogy nagyapja most ünnepli a 90. születésnapját. Az eseményre meghívást kapott néhány régi kolléga, akikkel végig tudták venni az iskola születését, egészen a kezdetektől. 

–Amióta értesülte erről a napról, hogy ma így fog alakulni, azóta volt néhány nyugtalan álmom, foglalkoztam vele, és visszajöttek a régi emlékek és valahogyan nem is fogtam fel, hogy pont a 90. születésnapomra jön össze egy ilyen meghívás, amit köszönök az igazgató úrnak, illetve a tantestületnek. Ahogy erre a napra készülve sorra vettem a dolgokat, eszembe jutott mindenféle dolog, ami az iskolával kapcsolatos, hogy mi volt, hogy alakult, és ahogy megálltunk az autóval és szétnéztem, akkor láttam, ami most előttem van, vagyis a parkot, a havat, a járdákat, épületeket, mindent. Ha lecsukom a szemem, akkor egy kukoricatábla lebeg előtte, a gépjavító állomással, és a növényvédelmi állomással. Ezen az állami kukoricatáblán kellett kialakítani annak az iskolának az elődjét, amiben most vendég lehetek–emlékezett vissza Fáncsik Zoltán alapító, aki elhozta annak az osztálynak a tablóját, amely elsőként kezdett Velencén, 1968-ban. Az értékes fotót átnyújtotta az ünnepelt az intézmény jelenlegi vezetőjének. 

A megterített asztal körül ölők megbeszélték, hogy ki mikor meddig és mit tanított, hogy hogyan költöztek be előbb a fent említett gépjavító állomás üres részeibe, majd, hogy hogyan lett egy teljesen új épületkomplexum. Nem feledkeztek meg az akkori építésvezetőről sem. 

–Az építést, ami itt folyt, egy velencei lakos az Enyedi Laci bácsi vezette. A vállalatnál ő volt egyedül olyan építésvezető, akinek ilyen kiemelt beosztásban nem volt magasabb végzettsége. A többiek mind mérnökök vagy technikusok voltak, míg ő egy igazi, régivágású mester volt, kőműves is, ács is, , aki nem fordítva nézte a téglát, és mellette szőlőt is művelt a Bence-hegyen. Lehet mondani, hogy igazi egyéniség volt, számtalan legenda keringett körülötte–mondta a szintén meghívott Csernyi Vilmos, aki maga is vezette a középiskolát. 

A beszélgetésből kiderült, hogy a tanulói létszám folyamatosan emelkedett, majd hullámzott, de összegészében mindig jó tendenciákat mutatott. A mai helyzetről a szakközépiskola és szakgimnázium vezetője beszélt. 

–Összesen 330 diákunk van, ebből 60 felnőtt képzéses, mely idén nagyon megszaporodott, emellett 250-260 körül vannak a nappalis diákok. Jó néhány éve a mezőgazdasági szakok mellett van kereskedelmi képzésünk is, általános eladókat képzünk, de várhatóan a jövő tanév után indíthatunk ebből technikus osztályt is, és van vendéglátás-turizmus képzés is, a panziós szak. A mezőgazdaságon belül megmaradt a gazda-kertész és ezek két technikusi vonala a mezőgazdasági technikus és a kertész technikus–sorolta a jelenlegi helyzetet Stossek Balázs igazgató. 

A hosszú éveken át együtt dolgozók sokáig nosztalgiáztak, számba véve a régi tablón járatva szemeiket, hogy ki van még közöttünk és ki távozott már végleg. Ennek kapcsán Csernyi Vilmos és Fáncsik Zoltán koszorút helyeztek el a kollégiumi épület előtt álló kopjafához, melyet kifejezetten a középiskolában tanító nevelők, és az ott tanuló diákok emlékére állították, akik már fentről kísérik figyelemmel az iskola életét. 

Aztán megkezdődött a bejárás. A kollégium utáni második állomása maga az iskolaépület volt, melynek előterében Fáncsik Zoltán maga leplezhette le a tiszteletére állított emléktáblát. A meghatódottságot követően folyosójárás kezdődött, és ifjú diákok cikáztak közöttük a folyosón, miközben az emlékezőknek a kiállított tablók fotóiról régi kollégák és barátok arca juttatott eszükbe számtalan, régi emléket. 

A beszélgetéstől és a nosztalgiázástól tartalmas nap további részében megnézték a kertészet és az állattartó telepet is.