Szentestén mindig sétálni kell…

Nos, a mi családunkban egy kivételével nincs más karácsonyi hagyomány. A karácsonyfa hol előbb, hol aznap kerül feldíszítésre, ami pedig a menüsort illeti a fent említettek közül általában egy sem szerepel rajta. Persze eszünk mi is bejglit, töltött káposztát és halászlevet, de azt legtöbbször a nagyszülőknél karácsony első vagy másnapján. De engedjék meg, hogy elmeséljem a mi karácsonyi hagyományunkat. Gondolom nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy édesanyámhoz köthető. Ő találta, majd tartatta be mindenkivel, hiszen kis családunk az évek során formálódott, hol kevesebben voltunk, hol pedig többen, de egy nem változott: karácsonykor sétálni kell menni ajándékozás előtt. 

Még kislány voltam, amikor a Jézuska valamiért csak akkor jött és hozta az ajándékokat, ha elmentünk előtte sétálni és persze, valakinek mindig vissza kellett szaladni zsebkendőért, a mosdóba vagy, mert otthon hagyott valamit. Már bőven általános iskolába jártam, amikor rájöttem, hogy a Jézuska anya, az ajándékok pedig úgy kerülnek a fa alá, hogy valaki odacsempészi őket. Közben megszületett az öcsém, akivel szintén ezt a trükköt alkalmazták, nekem pedig hallgatnom kellett. 

Azóta eltelt 14 év, még mindig sétálunk, habár már néha zsörtölődve – anya kivételével –, de megyünk. Mostanra annyi enyhítést azért kapott a család, hogy ha 24-én este épp ítéletidő tombol, akkor elhagyható a séta...